Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-02-22 / 8. szám

8. szám. fMÄOS VIDEKB 3. oldal. Baseiiőt Liliéig. Irta: Nagy Ferenc. (') Az egész Vogesek hegylánca egy nagy temető, ahol ellentétben a jól ápolt francia sírokkal, a német katonák sírjait eddig senki sem gondozta, ha csak az elesettnek valamely hozzátartozója, ha tudta, hogy hol van eltemetve, fel nem kereste a sirt. Már régeb­ben megkezdték a tárgyalásokat, hogy kölcsönösen legyenek egymásnak segítségére a franciák és a németek. A németek különben is nagy súlyt fektet­nek a külföldön nyugvó hősi halottaik sírjainak ápo­lására. Ezt láttam, úgy Litvániában (Kovno), mint Lettországban (Riga), ahol külön egyesületet alapíta­nak erre a célra és a kormány támogatásával gon­dozzák a hősi halottak sírjait. Hol vagyunk mi még ettől? Szomorú emlékek ezek és bizony a franciáknak megvan az érzékük a nemzeti gondolat ápolására és ha egy nagyobb külföldi turista társaság, kirándulást rendez Franciaországba, bizony nem mulasztják el megmutogatni a nyugati harctér borzalmának a ma­radványait. Ilyenkor mindig leróják kegyeletük há­láját azokkal szemben, akik vérüket és életüket ál­dozták hazájukért. A »Nord« vasúttársaság vonata befut a mul- - hausei állomásra oly sebesen, hogy az ember azt hiszi, meg sem áll, hanem tovább robog. Hirtelen megáll azonban a torpedó-sze rideg megépített sze­relvény és az ember kényelmesen elhelyezkedik a tiszta kocsikban. Itt Franciaországban a vasutak magánkezekben, részvénytársaságok birtokában vannak. »Nord«, »P. L. M.«, »Est«, »A. L.« és még több kisebb-nagyobb társaság cinre alatt. Egyik a másikon akar tultenni gyorsaság és kényelem dolgában, de a biztonság itt mellékes és innen származik az a sok vasúti szeren­csétlenség. Az 1924. évi statisztika pl. 381 vasúti szerencsétlenséget mutat ki, tehát minden napra egy, sőt több. A kocsiban való elhelyezkedés talán egy kicsit szokatlan, mert a kocsik oldalai is legömbölyítettek és szakasztott olyan az egész vonat, mint egy hosszú torpedó. A kocsiban rajtam kívül még egy ember van a túlsó sarokban, elmélyedve újság és könyvolva­sásba. Legalább nem zavar az utón és elgyönyörköd­hettem a gyönyörű tájban, az őszi délutáni napsüté­ses időben. A vonatunk kirobog az állomásról és búcsút mondok ennek a vidéknek is és a balra elmaradó hires Hartmannsvillerkopfnak. Ili folyó elhagvása után a vasútvonal párhuzamosan halad a Vogesekkel egész Strasburgig. Jobbra és balra kisebb erdőkön megyünk keresztül, amelyet szintén nem kiméit meg a háború. Feltűnő az erdőben több különös alakú cement építmény, amely az erdőben a Vogesektől egész jobbra beláthatatlan messzeségig húzódik, azt mondják egész a Rajnáig vonalakat alkot. Ezek voltak a német védelmi vonalak, block házak tele lő résekkel. A vasútvonaltól jobbra, feltűnnek a kálisóbá­nyák tornyai, köztük legnevezetesebb a wittenheimi. Rengeteg kincset bányásznak itt ki és szállítanak külföldre, tehát érthető volt a németek ragaszkodása ehhez a területhez, de a békeszerződés rideg pontjai ettől is megfosztották a német mezőgazdaságot. Colmár kisebb város, prefektura székhelye, Se- lestadt a hires várral, a német császár volt kedvenc tartózkodási helye. A Vogesek egy szintén kiugró, kupalaku hegytetején egv régi várrom helyén épült fel ez az impozáns vár. Olyan mint a mi volt Nyitra várunk. Ezt a várat, a város építette fel és aján­dékozta a német császárnak, az iránta érzett hódolata jeléül. Tiszta terméskőből, gyönyörű szobrász mun­kával díszítve. Mikor az ember belép a várkapun, szemébe tűnik a vár legmagasabb tornyán levő né­met sas felett a francia trikolor, mintegy jelezve, hogy most feletted én vagyok az ur. A franciák itt is meghagytak mindent úgy, ahogy volt azelőtt, mikor még a német császár töl­tötte itt az idejét pihenéssel. Csak a vár került a német császár birtokából francia állami kézbe. A vár berendezése teljes. Minden a legnagyobb gondossággal egybegyűjtve, felhalmozva ami egy középkori várban elengedhetetlen és szükséges volt. A lovagi páncél szoba, gyönyörű páncél és fegyver­gyűjteményeivel, közte egy tiszta ezüstből készült páncél. Ugyan ebben a teremben őrzik üvegszek­rényben, a vár pecsétjét és kulcsait. A német császár hálószobája az ággyal és az ágyneművel. Megjegyzi a vezető, hogy itt álmodozott a nagy császár a világ­uralomról, de ez csak álom maradt továbbra is és felébredt a szomorú valóságra. A nagy ebédlőben mutogatják azt a támlás széket is, amelyet ő hasz­nált és másnak nem volt szabad rá ülni, szigorúan tilos volt. Most azonban mindenki ráülhet jó bor­ravalóért. Én is rá ültem, miért ne? Arról ismerték meg ezt a széket, hogy a támlája alatt volt egy mogyoró nagyságú rézgomb és mikor rendezték a székeket a nagy asztal körül, a szolga meg kellett hogy ott fogja a széket, a gombnál és erről ismerte a császár által használt széket. Van itt még egy szép nagy kandalló, gyönyörű kovácsolt munka. Alapítási éü Ki mint vet, úgy arat, 1874. Mauthner magnál jobbat sehol sem kaphatI MAUTHNER ÖDÖN magtermelö és magkereskedelmi részvénytársaság BUDAPEST, vii. Rottenbilier-utca 33. IIIV. Kossuth Lajos-utca 4. szám Sürgönyeim: MAUTHNEREK. TELEFON : J. 463 - 65. || 1ePenCPeildÍ8H t8tHPlOtlláV0l SZMHMlL "S* ftrUj nagy föárjegyzék, mely növény árjegyzéket is tartalmaz, ingyen és bér mentve,-vall

Next

/
Oldalképek
Tartalom