Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-02-08 / 6. szám

6' szám. HMOS VIDEKB 3. oldal. már minden a vörös internacionálé színébe öltözött, s ma már a nemzeti szint nyilvános gyűléseken le­gyalázzák a jobb érzésű polgárok megbotránkozta- iására és ezt a tapsvihar tetszészaja kiséri. A bérházak kommunizálását pedig egyelőre csak azért nem engedték meg, mert még nem idő­szerű. (Szociálista pártok tagja lehet munkás, tiszt­viselő vagy hivatali alkalmazott, de egy önálló ipa­ros soha.) Ezeket kellett elmondanom, mert egy exponált ' állású embernek, akinek föladata egy társadalmi csoportot vezetni, lelkiismereti kérdést kell ebből csinálni, hogy képes-e az adott körülmények között hivatásának megfelelni. Kitérek azonban úgy itt, mint kívülről bármely irányból jövő szóbeli vagy hirlapi vitatkozások elől, ilyenre nem fogok reflektálni, ez az én meggyőző­désem. És. amennyiben mégis iparosaink nagy része azonosítja magát ezen világfelfogással, úgy igazán nincs más hátra számomra, mint hogy levonjam a következményt és helyet adjak uj, életképes erőknek, akik a jelen körülmények között is sikerre tudják ipartestületünk ügyeit vezetni.« Ugyanez évben a Cinkotai iparos tagjaink kér­ték a gödöllői főszolgabíró úrtól a közös ipartestület­ből való kiválásukat azon megokolással, hogy a nagy távolság és a nehézkes közlekedés megnehezíti érint­kezésüket a hivatali központtal, mire Decsy József főszolgabíró 1777 919. sz. rendelettel e végből köz­gyűlést hivott egybe a rákosszentmihályi község­házába. De e közgyűlést Major Mihály bölcs előrelátás­sal s a válságos időkre hivatkozással meggyőzte a szeparációs mozgalom időszerűtlenségéről, mert úgymond — úgy sem tudjuk mi vár reánk a jövőben, nem fogják-e az ipartestületet föloszlatni, s a külön­válás tervét elejtették. Jellemző különben, hogy a különválás! mozgal­mat a testületen kívül álló, s a titkárságra pályázó egyén szervezte, s hogy e mozgalom meg is szűnt, mihelyt ő kedvezőbb elhelyezkedést talált. Ipartestületünk elöljárósága azonban méltá­nyolni akarta a fent kifejezett sérelmeket, s elha­tározta, hogy ezentúl időnkint a szükséghez képest, vándorgyűléseket tart Cinkotán és Sashalmon, azon- kivül hivatali megbízottat nevezett ki Budai Nándor személyében, akit ipartestületi bélyegzővel és tagdíj befizetési nyugtákkal láttunk el, hogy a segédek be- és kijelentését, valamint a befizetéseket ott helyben eszközölhessék. Tisztét utóbb Arnstein Ödön cinkotai tagtársunk vette át. 1919. március 21-én kikiáltották a tanácsköz­társaságot, ezalatt Kun Béla bolsevista kormánya lefegyverezte és kifosztotta az egész nemzetet. Tervbe vette többi közt a kisipar megszüntetését és közös nagy műhelyekbe kollektiválását. Sajnos, több meg­tévedett tagunk behódolt az uj rendszernek és már megkezdték az üzemek szocializálását. A 3 hónapig tartó erőszakoskodásuk és sok véres ellenforradalmi harcok után még jött a vörös uralmat lehengerelő román megszállás is, amely ismét a nagyipari és állami berendezéseket rabolta és szállította el. Azonban 1919. augusztus havában az alkotmá­nyos rend helyreálltával végre földerült a magyar égbolt, s a nemzeti megújhodás jegyében megindult a keresztény nemzeti irányzat térhódítása úgy poli­tikai, mint gazdasági téren. 1920. évben az uj kormányzat első feladatának ismerte föl az iparügyek fölkarolását. Amire szükség is volt, mert a válságos 5 év alatt az ipar mérhetetlen sok k á rt sz e n ved e 11. Evégből a kereskedelmi kormány kinevezte Pálf> Dánielt kisipari miniszteri biztossá, hogy ő közvetlenül gondozza a kézműipar szükségleteit. Erre mi küldöttséggel üdvözöltük az uj minisz­teri biztost hivatalba lépése alkalmából és kértük az akkor aktuális ügyekben támogatását, neveze­tesen a tanonciskolának részben az esti órákba visz- helyezését, a rajz- és hittannak pedig vasárnapra áttételét, valamint a munkakönyvek és iparjogok kiadásának megszigorítását, továbbá ipari anyagok kiutalását. Kisebb mértékben részesültek is tagjaink ked­vezményes áru anyagokban, pl. tűzzel dolgozók: szén és koksz anyagot, mások karbid, bőrenyv, drót és szegeket kaptak. Ipartestületünk egyben szolgálatára állott a nemzet újjáépítő munkájának: Tanoncai közt a leromlott fegyelmet helyreállította azzal, hogy be­vezette a tanoncok kötelező hitoktatását és templomba járását. Elöljáró tagjaink között pedig tisztogatást tartott, s a tanúsított politikai magatartásukért egyeseket kizárt az elöljáróságból. Népes küldöttséget vezetett az elnök, Milosevics János nemzetgyűlési képviselő kalauzolásával a kereskedelmi miniszterhez és élőszóval terjesztette elő az emlékiratban lefektetett kérelmet, amely a régi ipartörvény 6, 7. és 101. §-ainak sérelmes ren­delkezései nyomán fölburjánzott kontárkodás meg­fékezését kérte. 1920-ban a társas élet fejlesztésére; megalakí­tották tagjaink az Iparosok és kereskedők körét, Alapítási áV Ki mint vet, úgy arat, 1IW- Mauthner magnál jobbat sehol sem kaphat I ÜÄUTHNER ÖDÖN magtermelő és magkereskedelmi részvénytársaság BUDAPEST, vii. Rottenbiller-utca 33. II IV. Kossuth Lafos-utca 4. szám Sürgönyeim: MAUTHNEREK. TELEFON: J. 463 65. || a tePenCPeilÖíeK (emplOülálial SZeiflDGil. “**2 *v Uj nagy főárjegyzék, mely növényárjegyzéiset is tartalmaz, Ingyen és bérmentve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom