Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-27 / 52. szám
XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. december 27. vasárnap, 52. szám. rákos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz 4931. karácsonyára. Az élet iskolája azt tanítja, hogy mindent a legjobban a maga idejében értünk meg. Sok mindenféle van az életben, amit első látásra vagy hallásra elítélünk, később mentegetjük s végül helyeseljük. Sok haszontalanságnak vagyunk huzamosabban rabjai és sok igazságot csak idővel veszünk észre. Sok mellékkörülmény világossága, sok keserves csalódás és tapasztalat kell ahhoz, hogy valamiről józan ítéletünk lehessen. így vagyunk többek közt a szegénységgel is. Szerencsétlenségnek, elkerülendő bajnak tekintjük és amint az egészséges emberek kerülni és sajnálni szokták a betegeket, épp úgy sajnálják és elkerülik a szegénységnek még a látását is. Az emberi természet ösztöne és törekvése, hogy boldoguljunk az életben. Ezért tanulunk, áldozatot hozunk, terveket készítünk és loholunk. Mindig előre és mindig többre vágyunk. Ez magában véve szép dolog: a nemes törekvés és ambíció kell, hogy tiszteletben részesüljön, mert hiszen enélkül nem volna semmi eredmény, semmi siker és semmi kultúra. Ebben a versenyben azonban némelyek elmaradnak, mig másokat, amint mondani szokás, a szerencse felkap és boldogulnak. Az iram azonban leköti az ember figyelmét s a létért való küzdelemben olyanná teszi, mint a többiek közül előretörő versenyzőt: csak a maga minél nagyobb győzelmét nézi s a többiekben csak az elmaradt versenytársat látja. Ez talán a kerékpárversenyzőknél lehet erény, de a társadalmi és gazdasági életben sok bajnak okozója. Innen származik az önzés és a másokkal való nemtörődés. A lázas tülekedések e vásári zajában évenkiflt meg szoktuk ünnepelni a karácsonyt. Jézus születéséről emlékezünk, aki a Magasságbéli Fiának hivatott és Isten létére egy istálló jászolát választotta-* Hogy miért a jászolt és nem a biborbölcsőt, — fűiért az istállót és nem egy uralkodó márványpalo- táját, miért a szegénységet és nem a gazdagságot választotta Jézus,, — ez olyan kérdés, amely éppen 1931. karácsonyán vált aktuálissá, a gazdasági és pénzügyi sorvadás keserves idejében. Jézus a szegénységet felmagasztalta, megbecsülte, megdicsőitette. A történelem megemlíti azoknak urait, akik Krisztust annyira megértették, hogy gazdagságukat eldobták és önkéntes szegénységet vállaltak, mint Szt. Ferenc, Szt. Erzsébet, boldog Margit stb. Ezek nem aranyból szőttek könnyen szakadó boldogságot, hanem a szegénység erős kenderfonalából a tartós megelégedést. Node, azt szokták mondani, hogy állandó és közös hősiesség megkövetelésére nem lehet társadalmi rendet építeni. Ha ez igaz is volna és Krisztustól nem tudunk szegénységet tanulni, legalább tanuljunk tőle szerénységet. Szállítsuk le igényeinket és elégedjünk meg egyszerűbb életrenddel. Az újságokból bőven olvashattunk mostani bajaink okáról, ami nem más,, mint a felfokozott igények, melyekből engedni nem bírunk és nem akarunk. Az emberek szeretnek könnyű munkával sok pénzt szerezni, nagy- zolni, erőn felül költekezni, szórakozni és ha nem telik pénzükből, akkor adósságot csinálnak s az adósságot újabb adósságból fizetgetik. Ez a léha gondolkodás vitte többek között öngyilkosságba az egyéneket, ez kergette romlásba a családokat, községeket, országokat, s végül ebből lett a világkrizis. Krisztustól tanulhatunk még egy másik karácsonyi erényt is: segíteni a szegényeken, jó szívvel lenni az élet elesettjei iránt. Hogy könnyebb a tevének átmenni a tü fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába, — ez a bibliai mondás ugylátszik élettapasztalatból származott. Munkaalkalmakat kell teremteni a dolgozni akarók számára, az álláshalmozók kenyerét másokkal megosztani, de mig ezt meg tudják csinálni, addig az alamizsnára van szükség. Ez hegessze a sebeket, ez szárítsa a könnyeket, ez enyhítse a nélkülözők kenyérgondját. Boldog az, aki szerezhet, de még boldogabb, aki ad. Sajnos, hogy 1931. karácsonyán ilyen gondolattal kell foglalkozni a szokásos aranycsillogásu karácsonyfa-hangulatok helyett, de úgy van valahogy, ahogy elkezdtem: mindent a maga idejében értünk pieg legjobban. így a karácsony igazi értelmét is, Krisztusnak a szegénységben való születését is éppen most az igényleszállitás és terjedő szegénység korában értjük meg igazán! Dr. Taraba József. Karácsony éjszakáján. Uram — jöjj el — bocsásd meg vétkeinket, Uram — jöjj el — szántsd fel könnyeinket, Jöjj — és szivünkre hullass egy csókot; A didergő otthontalan nyomorgót Egy mosolyoddal tedd majd boldoggá. Formázd tennen képedre lelkeinket, Jóság útjára tereljed tetteinket, Csititsd kenyérrel éhezők száját; Áldd meg a gazdagnak házatáját, Ha jót tesz egy árva szegénnyel. Óh Uram! — Uram! Epedve várunk! _ Óh Uram! — Szállást találsz mináíupkné^ Erőt — hitet — malasztot kérünk" És alázattal nyomdokodba lépünk, r— Ünnepelve — a csodák éjszakáját! / Zagyva 'Mária.
