Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-20 / 51. szám
XXXI. évfolyam. 51. szám. Rákosszentmihály, 1931. december 20. vasárnap, RÁKOS VIDÉKE TÁRSAOALiSl, KÖZH1AZGATÁSI ÉS HÖXOAZ&/ISÄG1 HETILAP. rükosszentviíhAi.v wa©ykA*«é« és sxáíios egyesület hivatalos lapoi/%. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz R% egyházi vagyon eredete a történetem megvilágításában. Irta: Kohajda Margit dr. Megreccsentek, ropognak a gazdasági és társadalmi éjét összeköttő erői, válságban a gazdasági és társadalmi éjét, elérkezett az ideje a tervezéseknek, a fantasztikus elgondolásoknak, az elvek karcának, — az elvek harca végleteinek, szélsőségének is. Kétségtelen, hogy uj világ alakul, de az uj világ alakulásában nem szabad a gyülölségnek vezetőszerepet adni, át kell menteni az ui berendezések részére azt, ami fentartó és produktiv erő, ami nagy és tökéletes hivatást töltött be a történelemben. A nagy vagyonoknak produktivitása kétségtelen, történelmi pé.Hák igazolják ezt, de ma újból igazolni kell, hogy tanulságul szolgáljon az eszmék bizonytalanságából előre és fölfelé törekvő ui nemzedéknek. A rnu.t nagy példaadó, nagy intő tanítómester ma is. A világválságban nemcsak kezdeményező, ujatakaró, ujatalkotó erőre van szükség, de a történelmi múlt példájára is. Ha most az egyházi vagyon eredetét akarjuk megvizsgálni, úgy példája ez annak, hogy az egyház, vi.ágot megjavító, világot formáló és fentartó társadalmi munkáját: 1. mennyire értékelte, 2. mennyire aktívvá akarta tenni mindenáron az államhatalom képviselője: az uralkodó. Az egyházi adományozással a királyoknak és adományozóknak célja tehát nem volt más, mint az egyház történelmi jelentőségű munkájának támogatása. Az egyház történelmi érdekeit, nagy teljesítményeit, hatalmas erőkifejtéseit összefoglalni, kimenteni és felbecsülni csaknem lehetetlenség; mindössze dióhéjban, néhány szóval iparkodom vázolni a legfőbb és örökértékü teljesítményeket. Az egyház állította vissza az emberi társadalomban az igaz Isten imádását, az egyéni és társadalmi élet tiszta erkölcseik Megteremtette s uj tartalommal látta el a keresztény kultúrát. Az egyház adott az állami életnek s a népek egymásközti viszonyának magasabb etikai alapot. A nőt, a gyermeket, a munkást emberi jogokkal ruházta föl. Megszüntette a rabszolgaságot s érvényre juttatta az egyenlőséget s meghozta a lélek diadalát a test, az anyag fölött. Terjesztette a mindent megértő, megbocsájtó általános felebaráti szeretet fogalmát. Megteremtette a keresztény és szociális karitász. intézményeit, a beteg-, árva- és szegénygondozást, a gyengék, elhagyatottak védelmét. Meghonosította a közoktatásügy gondolatát s megszervezte szukcesszive az összes iskolatípusokat a népiskolától az egyetemig. Megvetette és fejlesztette az összes modern tudományok alapjait s máig is kiváló és nagytekintélyű tudósokat állít valamennyi tudományág szolgálatába. Utolérhetetlen magasságokba emelte úgy a képzőművészeteket, mint a szólóművészeteket. Civilizálta Európa összes népét s kitermelte minden korban, minden országban az erkölcsi nagyság és lelki fenség legnagyoob feno- ménjeit: a szenteket. De legfőbb történelmi érdeme mégis az, hogy Jézus Krisztus tanitásait, igazságait sértetlenül megőrizte és terjesztette az igaz hitet nemzedékről-nemzedékre a lelkipásztori munka szug- gesztiv ereje által. Hogy mindezt megtehette az ellenséges szellem, az erőszak minden gátlásával szemben, tulé.ve birodalmakat, fLozófiai rendszereket, világtörténeti átalakulásokat, szellemtörténeti forradalmakat s hogy nem omlott össze, abban kevés részük van az adományozó uralkodóknak, a történelmi fejlődésnek, itt csak a szentlélek ereje és hatalma dolgozik kiválasztottjai ádal. De az uralkodók aktívabbá, még intenzivebbé akarták tenni az egyház munkáját országaikban, azé’.'t javakkal, ajándékokkal látták el az egyházat. Az egyház vagyonáról kimutatható Szent Istvántól kezdve napjainkig minden püspökségről, káptalanról, sőt a legttöbb plébániáról is pragmatice, ki és mikor alapította. így a Szent István alapította püspökségeken kivül a pannonhalmi bencésmonostor viszi vissza eredetét a szent királyig. Számos más birtokot is adományoztak az uralkodók, de sohasem az állam. Már pedig az egyház megalapittatása körülményeit tekintve, egyenesen rászorult a kegyes adakozásra. Hiszen Szent István hivta be a hitnirdetőket országunkba s látta el őket az élet első feltételeivel, szükségleteivel, ellenszolgáltatásként azért a kulturmunkéért, amelyet a nemzet megtérítése körül végeztek. Adományoztak a királyok, de mindig a magukéoól, mert csak nem kétséges az, hogy Magyarországon egyetlen uralkodó sem mondhatta el magáról, hogy »az állam én vagyok?« De nemcsak a királyok ajándékoztak az egyháznak javadalmakat, hanem a főurak is. így 1135-ben Lambert gróf megalapítja a bozóki premontreiek prépostságát. 1157-ben a né- metujvári bencés apátságot Wolferus gróf alapította. 1194-ben Domonkos-bán a cisztercitáknak épitett templomot és monostort. 1208-ban Fulco gróf alapítja a bencések lébényi apátságát. 1232-ben II. István a zágrábi püspökséget és a csázmai káptalant stb. Az alapítások további sorozatát, — egy órás előadás keretében — képtelenség felsorolni, megtalálhatjuk folytatásban Fejér Codex Dipiomaticusá- nak II. részében. Az egyházi vagyon még más forrásból is gyarapodott. Szokás volt. az, de még ma is, hogy az egyházi-rendbe lépők vagyonukat az egyháznak adták. Bakács Tamás esztergomi érsek végrendeletiében 1517-ben ezeket Írja »opes meas non ex Eccle- siarum stb.«, (javait nem az egyház tulajdonából, hanem saját takarékosságából gyarapította.) Ugrin kalocsai érsek II. Endrétől készpénzen 4
