Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-02-01 / 5. szám
6. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 5. szám. Ifjúsági előadás. A szfőv. tanügyi osztálya ifjúsági előadásai során Schiller »Ármány és szerelem« című drámáját hozta szinre a Városi Színházban. Arról lehetne vitatkozni, hogy eléggé szerencsés voltáé a darab megválasztása; de viszont arról nem, hogy a klasszikus értékű, szép darab nevezetes költői és becses irodalomtörténeti jelentőségű alkotás. Az előadás megfelelő volt, bár semmi rendkívülit nem nyújtott. A szemfüles nebulók egy része azonban jól mulatott azon, hogy a ludtollal irt levelet modern itatós-deszkával (tapperrel) szántották fel. Februárban »A vén gazember« következik, Rózsahegyi Kálmánnal a főszerepben. Baseltól — Liliéig. Ezen a címen érdekes útleírás közlését kezdi meg a mai számban a Rákos Vidéke. A lapunk számára készült élvezetes utleirás maga is különös figyelemre tarthat számot eredeti megfigyelései és sajátos nézőpontjából összeválogatott adatai révén, de még vonzóbbá teszi azt számunkra Írójának személye, aki nem más, mint tősgyökeres szentmihályi Nagy Ferenc, a világhírre emelkedett labdarugó sportember. Mint ismeretes, ez idő szerint Franciországban működik, mint futball-oktató; amint a névjegye mondja »Francois de Nagy entraineur diplome«. Lille városából küldte a bizonyára nem mindennapi fogadtatásra találó kéziratot, amelynél talán csak a kisérő levele érdekesebb. Ezt nem a nyilvánosság számára irta, de bizonyára nem vesizi rossz néven, ha nem tudunk ellentállani a vágynak, hogy néhány közérdekű részletét ne idézzük. íme: ,... Hát bizony, engémét a sors és a megélhetés ide vetett a Grand Nation országának északi sarkába. Nagy a távolság a kicsi falunk és Lille között, de azért gondolatban nagyon sokszor otthon vagyok. Már sokat bolyongtam a világban, már sokszor kezembe vettem a vándorbotot, de a szivem mindig vissza vágyik a kis megcsonkított hazámba, amellyel szemben magam is leróttam a kötelességemet, amelyet bármiképpen is megnyomorítottak, de mégis az én kedves szülőföldem marad. Különösen itt a győztes (?) államban és a velők szövetségben lévőkben érzi az ember a legjobban, hogy mi milyen kicsik vagyunk a világ sakktábláján, bennünket hogy tologat a diplomácia kénye-kedve szerint. De ez csak külsőleg van. A mi kis országunk — és a magyar nép erős, erősebb mint a mesterséges injekciókkal fenntartott és kihalófélben levő nép. Megmutatta az 1000 év és a mi történetünk ennek az állításnak az igazságát. — Most azonban nem politizálni akarok, mert ez nem kenyerem, hanem egy jó magyar érzésű barátomhoz intézek egy pár sort a magam érzése szerint. Ne csodálkozzál a levelem hangulatán, de csak ne volna az a nyavalyás betegség: a honvágy. Tudod, milyen rossz az? Ezt leírni, .sem elmondani nem lehet. Akár milyen jó dolgod lehet, adhatnak bármit, semmi sem jó, minden keserű. Ezt a nyavalyát megkapja minden magyar ember, aki külföldön van, ezt nem kerüli el senki, ez jön magától, előbb vagy utóbb. Én éppen most vagyok benne és ennek orvossága nincsen. Jártam már északon- délen, keleten-nyugaton, mindenütt belém markolt. Majd csak elmúlik. Vigasz, ,ha a kezembe veszem a lapodat, amelyet kétszer-hároszor is elolvastam már. Ide kerültem egy nagy egyesülethez, mint sportoktató. Nagyon nehéz a helyzet, de a magyarok jó sport hírneve mégis úgy kívánta, hogy ne a szomszédos nagy angolokhoz forduljanak tanítóért, hanem a 'legyőzött, kis magyar néphez, mert annak a tudását, küzdőképességét el kellett ismerniük és el is ismerik. így esett a választás az egykori kis mezítlábas szentmihályi sportemberre. A magyar szövetség utján kerültem ide es most itt vagyok. Dolgozom a megélhetésemért és különösképpen azért, mert szerintem a sport a legjobb propaganda a magyarságnak. Itt lehet a legtöbbet tenni a magyarság érdekében. A kezdet nehéz volt. A nyelv, a szokás, a volt ellenséges állam alattvalóival szemben ellenszenv stb. Ezt mind leküzdeni, éppen elég. Egy és fél hónapja vagyok itten, de sikerült. Hát komám! nem azért voltam 32-es baka, akinek az indulójától a csehek úgy félnek. Megy minden, csak nem szabad megijedni. Bátorság és merészség, egy kicsit magyarnak kell lenni; akkor nincs akadály. Lesz még magyar nyár. Én érzem itten---- A levél sok meleg üdvözle ttel végződik Szentmihály vezetői, (főjegyző, bíró stb.) és itteni barátai számára. Levél a szerkesztőhöz. Kedves szerkesztő url Végtelen örömmel olvastam a Rákos Vidékében azokat a cikkeket, amelyek a Hévvel foglalkoznak, azzal a szándékkal, hogy az utazóközönség sok-sok panaszát megtudja, megértse az igazgatóság és orvosolja bajainkat, ha akarja. Örömmel állapíthatjuk meg azt is szerkesztő ur lapjában, hogy a Hév. kezdi akarni. A multheti híradás végén ezt olvas] ríjuk: l .. »az igazgatóság a személyzetet arra utasította, hogy az utasokkal szemben mindig a legnagyobb udvariassággal viselkedjék.« Hát ez az! Erre kiváncsi közönségünk. Mert sok a panasz a személyzet udvariatlansága, sokszor durvaságig menő gorombaságai miatt és a villamostársaság elleni gyűlöletet az szítja legjobban közönségünk körében. Különösen a hölgyek panaszkodnak. De most nem akarok eseteket felsorolni, hogy mi érheti az utazóközönséget, amely a méregdrága viteldijak mellett még neveletlenségeknek is ki van téve azoktól az emberektől, akik megélhetésüket, kenyerüket az utasoktól kapják. Engem csak az érdekelne, hogy mikor rendelte el az igazgatóság alkalmazottainak, hogy »mindig a legnagyobb udvariassággal viselkedjék az utasokkal szemben ?« Mert az elmúlt héten ugyancsak alkalom lett volna a villamoson figyelmeztetni egy kalauzt erre a rendeletre. A Rákosi-uti megállónál készültem leszállani, kinyitottam magamnak az ajtót, de, mikor le akartam lépni az ajtón, valaki mellém lépett és egyszere csak azt vettem észre, hogy elkezdett az ajtóból — félre tolni. Csodálkozva néztem oda, hogy ki lehet az a kedves ember, aki félre akar tolni az ajtóból, mikor világosan láthatja, hogy kinyitottam az ajtót és le akarok szállni. Hát a kalauz volt. Félre tolt és leszállóit előttem. De amikor a földre ért, megfordult és ezt mondotta: »Először nekem dukál!« Ez történt, szóról-szóra. Hogy menynyire helyén való volna az igazgatóság hathatósabb szigora alkalmazottainak modortalanságai ellen, ez az eset eléggé fényes bizonyíték rá. Szerkesztő urnák meleg tisztelettel egy bérletes. oszzáe temetkező vállalata, Rákosszentmihály. Rákosi-ut 49. Fióküzlet: Mátyásföld. (Középső megállónál.) Elvállal egyszerű és díszes t e in e t é s e k rendezését, hullaszállitást Budapestre, vidékre és külföldre valamint exhumálásokat bármely temetőből. - Viaszgyertyák, 3 síremlékek, sírkeresztek minden nagyságban, sirtáblák ércből és márványból. Élő- és művirág-koszorúk, koszoru- szallagok kaphatók. Telefon Rákosszentmihály 3. Fióküzlet: CÍNKOTA, KOSSUTH LAJOS-UTCA 1. '
