Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-27 / 39. szám

XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, szeptember 27. 39. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási És közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Kavics. Kövezzenek meg, hogy a közgazdászok tudomá­nyába belekontárkodom, de én igy képzelem ma a dolgokat: I. A tisztviselők végleges megnyomoritása végered­ményben nem segíteni fog, hanem nagy mértékben ront a helyzeten. Az a pénz, amit a hivatalnokok kap­nak, tüstént tovább folyik a gazdasági élet vérkeringé­sébe és végül visszaáramlik az államkasszába. Vala­melyik nagynevű szakértő azt mondotta, hogy a jöve­delem csökkentés általános olcsóbbodást fog előidézni, mert megcsappan a fogyasztók száma és igy a túltengő kínálat rákényszerül, hogy olcsóbban ajánlja áruit. Ezzel szemben már most látjuk, hogy az általános drágulás nem szűnt meg, — ellenben a kúrába bele­pusztul az iparos és kereskedő is, mert legjobb fogyasztóját tönkre tették. Vájjon mivel füt a télen a hivatalnokok serege? II. A tisztviselők állandó gyötrése és megrövidítése végül is destruálja a nemzet legmegbízhatóbb seregét. A vallás és haza ellenségei törekednek erre elkesere­detten, hogy legnagyobb akadályukat ledöntsék. Nem ugyanezt teszi, bár jóhiszeműen és nemzetvédelmi célokból a mai irányzat, amely épen azt a tömeget gyötri, amelyikre támaszkodni akar ? Mintha az emberi­ségbe beleoltott kommunista méreg dolgoznék alattom- ban, akár a szervezetbe jutott pusztító bacillus, hogy a nemzet ellentálló erejét végleg megölje. A földbirtokos osztállyal már alaposan elbántak. Most a tisztviselőkön a sor? — Pedig abban senkinek kétsége nem lehet, hogy akik dolgainkat intézik, becsületes, jószándéku hazafiak és okos férfiak. Hol keressük hát a megnyug­tató magyarázatot? III. Undorodással olvastam a diadalmi üvöltést, mely vicsorogva ünnepelte, hogy a magyar miniszterek már gyalog járnak. A nemzet vagyonának egy részét kép­viselő, szép, drága autók a toloncházban bakokra kerültek. Majd elpusztulnak ott I Néhány száz sofför, kocsiápoló családostól kenyér nélkül maradt. Az iparosok nem javítják a kocsikat, a kereskedők nem adják el a hozzávalókat. A fő, hogy a miniszter gyalog járjon. A margaringyári igazgatónak drágább és értékesebb az ideje, annak autó dukál. Vájjon az a három tucat gép­kocsi menti meg a pénzügyi egyensúlyt? Nem a visz- szaéléseket, tultengéseket kell megszüntetni, hanem az irigy tömeg gyönyörűségére a miniszter tekintélyét megtépdesni és ilyen példákkal destruálni? Nem több itt az erkölcsi kár? Mért nem jár Rothschild gyalog, aki helyett vagy miatt, mi, koldusszegény ország vére- zünk és fizetünk? IV. Már láttunk olyasmit, hogy a megalázott, kisebbi- teít, éhbéren tartott középosztály gyengébblelkü tömege a romboló elemek játékszere lett, mert nyomorúságában jobb móddal kecsegtették. Nem is olyan régen volt. A munkástömegeket is úgy kerítették hatalmukba, hogy előnyöket erőszakoltak ki számukra. Vagy huszonöt­harminc évvel ezelőtt Írtam meg, a saját tapasztalataim alapján, hogy mi a magyarázata annak, hogy a munkás tö­megeket néhány elszánt, de tőle minden tekintetben idegen és semmi különös kvalitássaljnem rendelkező munkásvezér fanatizálni képes és kénye-kedve szerint vezetheti. Semmi egyéb, minj az, hogy semmi méltányos és emberséges kí­vánságát nem teljesitik a maguk jószántából, hanem csakis a munkásvezérek erőszakos közbelépése követ­keztében. Eleinte kedvezőbb munkafeltételekről, jóléti kérdésekről volt szó csupán, — aztán az elért sikerek alapján hatalmi kérdések kerültek előtérbe, végül pedig most már egész Európában arra megy a játék, hogy az alsóbbrendű emberek felülkerekedjenek, elpusztitsáx egész civilizációnkat, felforgassák teljes berendezésün­ket és megsemmisítsenek mindent és mindenkit, intéz­ményeket és kasztokat, amelyek eddig vezetőszerepeket töltöttek be. Nem világos, hogy most a középosztály megsemmisítése került sorra és ennek egyik mozzanata a tekintélyek lejáratása bármi címen és módon? V. Mindezekkel szemben hál’ Istennek egészen bizonyos, hogy Magyarországon a nemzet hazafias tömegét többé nem lehet elbolonditani és tőrbe ejteni, bárminő megpróbáltatásokat mér is rá a sors. Egyszer volt csak Budán kutyavásári Mi már tudjuk, hogy mi rejlik a függöny mögött, ízelítőt is kaptunk belőle; mi már szerencsére immunisok lettünk a métellyel szem­ben. Ha pedig akadnának gyengébb lelkiberendezésüek közöttünk, azok számára az isteni gondviselés kegyet­len és tragikus intőjeleket szolgáltat. Ilyen volt a bia- torbágyi vérlázitó gaztett, amely teljes megdöbbentő és felháborító szörnyűségében nyilvánvalóan csak azért történhetett meg, hogy a gyengébb lelküek is észbe­kapjanak és legnagyobb elkeseredésükben is vissza­borzadjanak még a gondolatának pillanatnyi árnyéká­tól is, hogy a fájdalmas és keserű türelem próba alatt, melyet ki kell államok, — csak lelkűk mélyén és öntudatlanul is megtántorodhassanak. íme, az újabb szörnyű bizonysága a régi, kipróbált igazságnak, hogy a világon mindennek van jó és rossz oldala is. A bölcs optimizmus pedig mindennek a jó oldalát tekinti és hem a sötét oldalán kesereg. Aki eszerint él és gon­dolkozik, minden csapással meg tud küzdeni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom