Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-08-30 / 35. szám

XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, augusztus 30. 35. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatAsi és közgazdasAgi hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hívai amis lapja, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Három hónapos színházi évad. Elmentek a színészek, elcsendesült a terem, vé­get ért a rákosszentmihályi színházi évad. Szükséges és hasznos ilyenkor, hogy a rendes gazda mérleget készítsen és számot vessen, vájjon mi és mennyi az .elmúlt időszak nyeresége és ha volt esetleg, vesz­Mielőtt ezt a számvetést megtennénk, őszintén és leplezetlenül rá kell. mutatnunk néhány mozza­natra, amely az idei színházi évadunkat megelőzte. Köztudomású dolog, hogy a főváros szélén fekvő \ Rákosszentmihályt Deák Lőrinc színtársulata hódí­totta meg a vidéki színészet számára. Deák éveken át olyan sikerrel működött nálunk, hogy személyes híveivé tette közönségünk tekintélyes részét. Midőn a legutóbbi évadban uj kerületet kapott, Szabó Fe­rencet jelölték ki színigazgatónkul. A helybeli szinpár- toló bizottság kérelme ellenére az Orsz. Szinészegye- sület ezt az intézkedést nem változtatja meg, amibe, bár nem könnyen, belenyugodtunk, mert hiszen az érdemes Szabó Ferenc múltja, működése és művészi értéke ismeretes volt előttünk. Ellenben Szabó Fe­renc társulata az egész évadban súlyos nehézségekkel küzdött és a vergődő igazgató egyáltalán nem. gon­dolt a szentmihályi évad előkészitésével, csak április végén jelentkezett azzal, hogy másnap be akar vo­nulni községünkbe, de ugyanezen a napon a szinész- egyésület Rákosszentmihályt a Kallós József igazgató kerületébe utalta át és Szabóval egyidőben Kallós is jelentkezett, hogy megkezdi előadásainak soro­zatát. Nem csodálható, hogy vezető társadalmunkban ez az eljárás visszatetszést keltett. Az a közönség, mely a színészetért annyit tett és a szinpártoló bizottság­gal a társulata fogadására szervezetten készül; a rná- ' sík oldalról cserben hagyva és nemi méltányolva, — nemi vállalkozhatott rá, hogy egyik napról a másikra az évadot előkészítse és az érdemes igazgatókkal szemben az ismeretlen társulatot fogadja, mintegy parancsszóra, szerétetébe. Az idő is a legalkalmatla- nább volt: iskolai vizsgálatok, évzáró ünnepélyek, kápolna előadás, képviselőválasztások, a kaszinó ter­met már öt-hat hétre előre, csaknem minden jobb napra lekötötték. Kallós József színigazgató tehát a termet nem kaphatta meg és minden biztatás és remény nélkül, a saját szakállára, — lesz ahogy lesz —- a Világ mozgót bérelte ki és ott kezdte meg előadásainak sorozatát. Ennyi az előzmény: most következik a mérleg. Kallós József igazgató, szívós, jóakaratu, odaadó ...üzletembernek bizonyult, akinek számítása minden vá rakozáson felül bevált. Nem csak gyökeret tudott verni a nehéz körülmiények között is, — hanem, a mire még nem volt példa községünkben, — há­rom hónapos évadot tudott, saját elismerése szerint is sikeresen eltölteni Szentmihályon, amiolyan ered­mény és olyan érdem, hogy mindenki hálás elismeré­sére méltó. Titka: a közvetlenség a közönséggel és a kisebb méretű és. igényű társulat olcsósága. A mi közönségünk, most már látni kell mindenkinek, a mai nehéz viszonyok között, elsősorban az olcsóság­nak örül, mert nincs pénze a drágább szórakozásra. A téli évadban sem volt, s ezért sok budapesti szín­házi estéről elmaradt, szívesen nézte meg tehát a nem látott darabokat és mulatott néhány habosért idehaza. Nagyobb társulat ezt nem! tehette volna, de Kallós József, szerényebb eszközeivel célt ért. A legnagyobb eredmény, hogy uj színházi közönséget nevelt községünkben. Olyan tömegek látogatták rendszeresen az előadásokat, amelyeket eddig soha, semmivel be nem lehetett a terembe csalogatni. Ez pedig nagy szó, mert azt jelenti, hogy meglelték az utat a közönség szélesebb rétegeinek mozgásba hozására. Ezentúl tehát nemcsak az a társadalmi rész viseli a színészet fentartásának terhét, amely eddig is mindig mindent vállalt, hanem segítségére lesz­nek a tömegek is. Sőt, Kallós igazgatónak épen a régebbi szinházfentartó közönséget kell még ezen­túl megnyerni, mert a fenforgó körülmények között ennek csak kis része látogatta az előadásokat. A mérleg nyereségrovata tehát igen tekintélyes értékkel dicsekedhetik. Ide kell még néhány jobb és értékesebb estét is számitani, a kis társulatból né­hány jóravaló, hivatott és hamar nagy népszerűségre emelkedett színészt, sok kitűnő vendégszereplést, Kal­lós József igazgató feltétlen jóakaratát, ügyességét és buzgóságát, — s elmondjuk, hogy nem csak megélt nálunk, társulatával együtt egy negyed éven át, ha­nem jó emlékkel távozik és meg tudta magát velünk őszintén szerettetni. A veszteség oldalt a jobb jövő reményében rö- videbbre fogjuk. Itt a legérzékenyebb pont a kétség­telen színvonal csökkenés a Deák-féle előadásokkal szemben. Felületesség a rendezésben, hanyatlás a műsorban, szűkös és szegényes eszközök szinészek- ben és tárgyiakban egyaránt. Kívánnunk kell több gondosságot és szorgalmat, szigorúbb kritikát a da­rabokkal szemben és főként a jó Ízlés és erkül:si szempontok szigorúbb védelmét. Ha sikamlós darab kerül sorra, jelezzék azt a Szinlapon és akkor senki sem panaszkodhatik, hogy váratlanul került és aka­rata ellenére nem megfelelő helyzetbe. Ami a darabok gyengeségét és Ízlésbeli hanyat­lását illeti, arról különben a fővárosi színházak te­Lapunk mai száma 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom