Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-25 / 4. szám
Xxxí. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, január 25, 4. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZAMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A régi Sxenimiháty. XVII. Kökény Péter. Irta: Móricz Pál, Az sem két-három esztendő, amióta Kökény Péterrel, Budapest székesfőváros iparos-tanonc iskolájának érdemes igazgatójával együtt utazgatunk a vicinálison. Nem akarom öregbíteni sem Péter urat, sem magamat, de ha addig fejelés nélkül, talpalatlanul eltartana a csizma, »bekracholnának« a csizmadiák. Mi Péterrel, hála Istennek, eléggé tartjuk magunkat. Pedig az sem tegnap volt, amikor 1915. valahányában Kökény Péterrel, a derék Payer Vilibálddal, Kiss Gergely lakatossal, jó öreg Tóbiás Ádám borbélymesterünkkel, meg a többi szeretett más szent mihályi polgártársunkkal, mint néhai való kiérdemesült népfelkelők és egyéb jeles »plenklerek« a gödöllői városházán együtt állottunk újból katonai-mérték alá... Krenedits Sándor kedves főjegyzőnk hivatalból elkisért odáig bennünket és ennyi kemény, öreg vitéz láttán örömében maga is félre csapta kalapját és ha hozzánk képest olyan fiatal nem lett volna, alighanem maga is közibünk állott volna... Node a sorozás után, amikor már a gödöllői pisze Vidák bandája húzta a deres fejű »regrutáknak«, bizony Sándor gazdánk — Kökény Péter recsegős és recsegtetős melódiától nem zavartatva — együtt danolta: Nincsen a császárnak olyan katonája, Mint az ia szép szemmihályi baka, Ha rágyújt cibarjára ... Az ilyesmit — mánhogy az 1915-ik, meg a többi rákövetkező esztendőket! — nem felejti el az ember... Kökény Péterrel, rendíthetetlenül jó- kedélyü, a leginkább szép menyecskéknek, őzies lánykáknak kurizálgató utitársammal ezidőtől melegedtem össze. A kölcsönös rokonszenv, megértés eredménye, hogy ez az összemelegedés a közelebbi megismerkedés, barátkozás során nem hült le, hanem fokozódott, sőt fokozódik máiglan. Péter ugyanis nem halfajtáju, hanem szaporán beszédes, a közöny, az unatkozás jegét megtörni mindig kési ember. A régi jó időkből eszembe juttatja Debrecenből az akkor ifjú szinész Zilahi Gyulát, a későbben a Nemzeti Szinháznak országosan ünnepelt nagy színjátszó művészét, a Teleki Sándor gróf kedves »Zsüljét« és a civis Vértessy Lajos nemzet es urat. Mindketten kedves, beszédes jó emberek voltak. A debreceni hires Cegléd-utcán, a remek Városi szinház közelében eső Pap Gyurka-féle »Kispipa« vendéglőbe jártak... Hejh, fájintos aranyzöld ragyogásu, keserű mandula zamatu diószegi bakatorbort lehetett ott iszókálni, — mellesleg: Kökény Péter sem veti meg a nemesebb tőkéről szűrt italokat... És amidőn egyszeregyszer Zilahi — a hosszabbra nyúlt előadások miatt — a vacsoráról megkésett, a szép magyar nemzetes Vértessy Lajos bátyánk már messziről nyugtalankodón kiáltotta az érkező ifjú művésznek: — Gyüjjön!... Gyüjjön mán Zsül-ecsém!... Pelctykáljunk egyet! — Noshát a kedves tereferék- nek, a hamis megjegyzéseknek, az érdekesebb hírek tovább adásának, magyarul az ártatlan »peletykál- kodásoknak« ami örökkön friss, minden iránt érdeklődő Kökény Péter igazgató barátunk sem el- rontója. Ami nem csodálható, hiszen nemcsak a szárazon — vicinális, iskolai tanácsszoba, kaszinó, kávéház, vendéglő, stb., — hanem még a jégen is (a városligeti jégpálya egyesületnek alapitó törzstagja!) annyit van a nyelvüket ritkán pihentető szép asszonyok, lányok társaságában, hogy a nyelvköszörülést nem felejtheti el... Péternek valójában mindenre, mindenekre kiterjed a figyelme. A jó múltkoriban a vicinálison Péter-barátom tette szóvá: — Kedvesek ezek a régi Szentmihályra vonatkozó Írások! — Mondotta szemöldökét vésztjóslón összehúzva Péter. — De, talán a hölgyekről is kellene Írni egyszer már valamit! ... — Ejnye, Péter! — Csupádon ennyit feleltem, ám az ármányos Péter ebből is értett. — Vagy úgy ... Igazad van!... A hölgyek nem szeretik, ha a régiek sorában emlegetik őket! Egyébként pedig Kökény Péter olyan ember, aki — már mint jeles, tapasztalt korcsolyázó bajnok is — szilárdan áll, sőt akár él a jéghátán is ... A fő- főváros nevelésügyét évtizedekig szolgálta teljes, tökéletes elismerés mellett. Hü, munkás polgára Szentmihály-községnek is — gyümölcsöse, virág és zöldség kertészete a saját kétkézi gondozásában mintaszerű. A kaszinót, a művészies összejöveteleket nélküle elképzelni sem lehet. A színészetet és az irodalmat lelkesen, megértőleg pártolja. Válogatott, ritka, szép könyvtára van. Talán még méhészkedik is, mint Klimkó Pista őslakos barátunk. A »szezonban« szabadideje jórészét a pesti »jégpályán« tölti. Fürdőzni nem a Rácba, hanem a Rudasba jár. Amikor egyik-egyik budai kisvendéglőben, belvárosi sörözőben, József-, ferencvárosi fogadóban, cigánymuzsikától zsongó fényes kávéházban feltűnik, mindenfelé, de mindenfelé kedves ismerősök, jóbarátok fogadják: — Ide, ide!... Hozzánk gyere Péteri MF" Lapunk mai száma 12 oldal. '""WM
