Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-26 / 30. szám
XXX!. évfolyam. Rákosszentmihály, 193Í. vasárnap, jullus 26. 30 szám. RÁKOS VIDÉKE TÁKSAUAL1HI, KÓZKiAZttArÁSI ÉK kAZWAZÜASÁUI HKlILAl*. RÁM OSS/FM IHIHÁI % %A«VuAl«ÉI» Í!S SÍ/twOS ROYEsClET HIVAIAMIN 1>PJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill, Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 64?, sz Tragédia. Tragédia lett a verőfényes vígjátékból. A dicsőség, a boldog öröm, a tiszta jószándék, melynek gyönyörűségét élveztük heteken át és csordultig telt szívvel hymnuszát zengettük legutóbb e helyen, komoly gyászba, vigasztalan keserűségbe, jajgató, tép- deső kétségbeesésbe csap át és, ime, tehetetlenül, megdöbbent lélekkel, állunk a sújtó csapás előtt, megaiázottan, összetiportan, testben és lélekben megrendülve. Mivel szolgáltunk rá? Nem volt tiszta és becsületes a szándékunk, — nem volt őszinte a lelkesedésünk, nem szent és nemes a cél, amelyért lelkesedtünk, nem szivünkből fakadt az imádság, nem tiszta kézzel adtuk az áldozatot, nem Isten, édes hazánk és nemzetünk javára törekedtünk, amikor drága fiainkból a vidám cserkészcsapatot útnak indítottuk és a kedves, lelket, testet üdítő, edző' balatoni táborozás boldog heteinek örömében részesitet- tük? Mégis szörnyű büntetés sújtott le ránk, s a diadalmas, ujongó csapat lehajtott fővel, a szomorú gyász néma csendjében lopta haza magát, lelkében örök időkre otthordozva a döbbenetes tragédia szivet szorongató, keserű emlékét! Uram, szent a te akaratod. Ha sújtasz, te tudod, miért cselekszed, mert adaratod ellenére nem pusztulhat el egyetlen fűszál sem. Nem bírálom intézkedésed, nem zúgolódom, csak könnyes szemmel panaszlom fájdalmamat és keresem a vétket önmagámban és másokban egyaránt. Az én gyarló szemem nem láthat a rejtelmekbe. Te tudod Uram, én csak tapogatózom, amikor arra gondolok, hogy azt a két, szép, derék fiút azért büntetted ilyen szigorúan és azért sújtott rajtuk keresztül ránk is büntető kezed, hogy szörnyű példát szolgáltass, intő jelet állits védelmére százaknak és ezreknek, akik tanulván belőlük, erőt merítsenek a kisértések ellen is megszilárduljanak a kötelességtudásban, az engedelmességben, a tántoríthatatlan hűségben. A cserkészintézmény egyik sarkalatos, alapeszméje, hogy ezekre az erényekre tanitja az ifjakat és ezeket gyakoroltatja a szabadosságra, fegyelemsértésre hajlandó gyermekekkel. Szentmihály csapata évek óta tündököl ez erényekben és épen azért mindenkor egyik legfőbb büszkeségünk volt. Most az egyszer azonban négy fiúnak megingott a fegyelem- tartása. Négy derék, magabizó ifjú, — nem gyermek, hanem a maga lábán megálló fiatalember — megszegte a cserkészfogadalmat, megszegte a parancsot, megtörte a hagyományos fegyelmet. Nem gonoszságból, nem rossz célért, nem romlottsága okából. Csak egy kis virtus láza lett úrrá rajtuk, csak ingatagok, gyarlók voltak a kecsegtető, kis élvezettel szemben. A Balaton enyhe hullámai pedig csábítóan hívogatták őket. A csapat zöme a parancsnokkal együtt kiránduláson volt. Őket a tábor őrizetére hagyták ott, a szabályok és az észszerüség parancsa szerint. Ilyenkor az őrsnek a tábort elhagyni nem szabad, az pedig mindenkor szigorú szabály volt, bogy a viz re csak a parancsnokság felügyelete alatt szállhat bárki is. A négy fiú megszegte kötelességét, — otthagyta a tábort, otthagyta társait, csónakba szállott, hogy egy kicsit élvezze a kellemes mulatságot. Mire a többi hazatért, majd visszajönnek ők is, és nem tudódik ki semmi. A Balaton azonban rejtelmes viz. Gonosz manók laknak — a rege szerint —• a femekén. Hirtelen támad a haragja, s ilyenkor tör, zúz, tombol és pusziit. A fiukat is ottkapta a csónakon. Tarajos hullámai körülmorajlották a ladikot, rácsapdostak, mintapely- het feldobták, meg leejtették a mélységes örvénybe. A négy fiú ott vergődött a viharzó vizben, a csónakba kapaszkodva ... Kettő, mint alább részletesem elmondjuk, csodálatos módon megmenekült, —kettő azonban odaveszett. Két derék fiúval kevesebb érkezett vissza a szigligeti táborból. Vétkük, közfelfogás szerint, nem volt halálos bűn, mégis halállal lakoitak érte, — mert a cserkész, olyan mint a katona, akinél a fegyelemí- sértés a legsúlyosabb bűn. A cserkész azért viseli büszkén ezt a nevet, mert Istennek tett szent fogadalma és bajtársi gavalléros kézadása utján kötelességet vállal, amelyen az egész intézmény nyugszik, amelyet sem gonoszságból, sem könnyelműségből megszegni nem szabad, különben az egész intézmény összeomlik. A gyarló ösztönök ellen a jelleme, a hite, a szilárd akarata kell, hogy megóvja a cserkészt. Aki ez ellert vét, ime ártatlan csínynek látszó cselekedetével is megrendítő tragédiát idézhet fel, amelynek végzetes hatása elpusztítja őt, árnyba borítja a dicsőséges, szép intézményt és lesújt mindnyájunkra. Szörnyű csapás, hogy ez a szomorú szenzáció épen Szentmihály csapatára csapott le, talán, hogy minket is figyelmeztessen rá, hogy túl ne becsüljük magunkat, de a maga megdöbbentő példaadásával intő jelül marad a világ minden cserkészének és minden fiának, hogy szót tartani és fegyelmet tisztelni megtanuljon. Ha nem volt elég erre a fogadalom, a nevelés, a bajtársi kötelességérzet, — talán hatásosabb lesz a szigligeti tábor elpusztult cserkészeinek szomorú példája. A tragédiának tehát meglelhetjük a magyarázatát. Ám a vigasztalást hiába keressük benne. Elménk bölcselkedhetik és talán megnyugodhat, de szivünk fájdalma a szörnyű esemény nyomán be nem hegedhet soha. Lapunk mai száma 12 oldal
