Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-12 / 28. szám
3CXXÍ. évfolyam. Rákosszentmihály, 193Í. vasárnap, julius 12. 28. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsaoalmi, közigazoatAsi és közgazdasAgi hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Bolond az eset. Most már igazán nem tudom, hogy mit kellene imi: krokit-e vagy pedig szatírát? Talán legokosabb lesz, ha elmondjuk a száraz tényállást. Ezen aztán mulathat kedvére az egész Rákosvidéke. Mulathat, sirhat vagy dühönghet, ahogy jobban esik. A főváros a külföldi példák nyomán modern, nagyszerű repülőpályát akar létesíteni és e óéiból tíztagú bizottságot küldött ki a leghíresebb repülőterek, elsősorban a tempelhoffi, tanulmányozására. A bizottság tesz majd javaslatot arról, hogy mit kell cselekednie, de ezenkívül arról is, hogy azt a kitünően felszerelt, legmodernebb repülőteret hol helyezzék el? Mert, — most tessék jól idefigyelni, — a mátyásföldi elhelyezéssel több okból nincsenek megelégedve, még pedig elsősorban azért, mert drága a Hév. tarifája! A főváros tehát azon gondolkozik, hogy szakítson Mátyásfölddel, még pedig annál a fontos oknál fogva, hogy drága a villamos vasutunk. Olyanforma ez, mint hogyha a ceruzám hegye elkopván, nem azt faragnám meg, hanem kidobnám az — Íróasztalomat. Nem mulatságos ? A főváros végre rájött, hogy fojtogató módon drága a villamosunk. Mi már évek hosszú sora óta siránkozunk miatta, de nem segít rajtunk senki. Itt a szép, még igy ré csudálatosán fejlődő Rákosvidéke; a háború óta vergődik a végzetes tarifapolitika miatt. Sok-sok ezer intelligens ember, aki a fővárosban keresi kenyerét és ott rój ja le kereseti adóját, aki a maga verejtékes áldozatával és kif ogyhatatlan lelkesedésé vel az árnyas-lombos, egészséges telepek és községek egész sorozatát teremtette meg és fejleszti pusztán a maga erejéből, — a bajában pártfogót, támogatót nem lelhet soha. A világviharok uj életberendezést teremtettek, sarkalatos törvények változtak meg, a nemzet értékes rét(e- ge.i cserélődnek ki, minden megváltozhatik, de .a helyiérdekű jelleget megállapító törvényecske és engedélyokmány sérthetetlenül dacol az idők viharával és még csak annyit sem lehet elérni, hogy a szerzett jogok tiszteletbentartásával valami módon összeegyeztessék a vállalat érdekeit a lakosság életbevágó érdekeivel. Amikor pedig alkalom nyílik, hogy valami országos fontosságú kérdés kapcsán végre segítsenek a bajainkon, — nem az a törekvés tolul előtérbe, hogy ennél a nagyjelentőségű oknál fogva is most már végre csakugyan napirendre kerüljön közlekedésünk szabályozása, hanem azt a groteszk ötletet vetik fel, hogy elviszik tőlünk, halálra Ítélt vidékről, az egész nagy intézményt és végérvényesen magunkra hagynak a bajainkkal, csak ne kelljen a helyiérdekű tarifa darázsfészkébe valamiképen belenyúlni. A csepeli repülőállomással már egyszer kisér- leteztek. Részletesen megírtuk akkor, hogy milyen botrányba fuladt a szomorú próbálkozás. A mátyásföldi elhelyezés ideális. A Kerepesi-ut kitűnő; a pompás uj külön kocsiutat épen most építik a szemünk láttára, hogy a régi úttest külön a gépkocsi forgalom számára maradjon fenn. A mátyásföldi repülőtér tehát kitünően megközelíthető; közel is van a fővároshoz és mindenképen alkalmas arra, hogy az eszményien modern pálya berendezésére szolgáljon. Ilyen körülmények között csak nem lehet döntő akadály a vicinális személydijszabása? Hát, ha drága, — hogyne lenne drága! — segítsenek rajta. Ha már velünk és az egész Rákosvidékével nem törődnek, ami szintén nem igazságos és méltányos dolog, — törődjenek a repülőtér érdekével. Egy nagy okkal több, hogy a vasút kérdése most már késedelem nélkül megoldást nyerjen. Váltsák meg, vegyék átj elég régen tárgyalnak róla. Most már csakugyan itt az ideje! Ne romboljunk, hanem építsünk. Ne a repülőtér szűnjék meg, hanem a helyiérdekű tarifája változzék. Ezen csak nem lehet töprengeni? A Hév. igazgatósága pedig adjon végre igazat nekünk, akik kifogyhatatlan türelemmel arra akarjuk rábeszélni, hogy tarifapolitikáját változtassa meg. Nem csak a mi érdekünkben, hanem a saját javára is. Számtalanszor rámutattunk és bizonyítottuk, hogy a drága viteldijakhoz való makacs ragaszkodásával súlyos károkat okoz önmagának és megjósoltuk, hogy ez a károsodás a jövőben még fokozódni fog. Már is elmaradt a nyaraló lakosság legnagyobb része. Megakadt a fejlődés. Intézmények menekülnek el innen vagy másutt létesülnek, a drága villamos miatt. Megcsappant az utasok és az utazások száma. Ezrével járnak az emberek a Máv.-on, vagy kerékpáron, vagy Rákosfalváig gyalogszerrel. A családtagok csak ritkán ülnek fel a helyiérdekű re. Mindez nem elég; most a mátyásföldi repülőtér esete a legújabb kitűnő példa igazságunk mellett. Vájjon csak ránk nézve lenne súlyos csapás, ha csakugyan elköltöztetnék a repülőteret Mátyásföldről, vagy a Hév. is kárát vallaná ? Egyáltalán nem hisszük, hogy erről az elköltöz- tetésről végeredményben komolyan szó eshetnék. De hogy ennyire is szóba kerülhetett, — egymagában mélységesen felháborító és egymagában alkalmas talán arra, hogy a Hév. végre a való helyzet tudatára ébredjen. Ha pedig ez megtörténik, akkor hálával fogunk érte adózni mindenkor. Lapunk mai száma 12 oldal. '"Wft
