Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-04 / 1. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 1. szám. Képen a háború utáni Európáról. Irta: PfUKOUÍCH JÖZSef dl". (4) Róma is sok csalódást hoz azoknak, kik hitük érzéseiben való felmagasztolásukon kívül, annak emberi kultúráját kívánják megismerni, de ezek befogadására megfelelő időben elő nem készültek. Mégis van Rómában egy pont, ahol nem az ész vezeti érzéseinket, de a pillanatnyilag, váratlanul érkező hangulat hagy felejthetetlen nyomot bennünk. Ez a hely a Monte Pincio. Björnson norvég költő és Grieg norvég muzsikus, ezen a helyen olvadtak fel legbensőbb érzéseikben, hogy melegebb, derűsebb, sokkal emberibb melódiákban fejeződjék ki az északi világ elzárkózott élete. Kora reggel volt akkor is, amidőn eljutottam ide én is. Emberek nem zavartak, csak a felkelő nap sugarai cirógattak kedves biztatással. Lenéztem a még alvó városra, de a Pan theon, az Angyalvár vonalain túl egyszerre megpillantottam a Szent Péter templomot. A párás reggelen fenségesen a magasba emelkedő kupoiája, mint egy óriás a finom ködön át megmozdulni látszott. Ez látomány volt számomra s mintha a szivem verése is megállóit volna a legnagyobb tiszteletet parancsoló csodálattól. Ez az a hangulat amikor az ember lelkében csak szép, tiszta, szent érzések születhetnek. Ez az a hangulat, amikor legszebb imáríkat mondjuk el ... 1 Amikor a Szent Péter templomban jártam, mennyire éreztem kicsinységemet, azt, hogy egymagában mily semmi is az ember. És innen, a Monte Pmcio terraszáról látom, érzem, hogy mily csodálatos hatalmat kapott az az ember, aki, ily monumentális templomot tudott emelni Isten dicsőségére. És ..., ott láttam a Vatikánt, ezüst patináju kontúrokban és azt a csodálatos történelmet, amely a Via Appiától Avignonon keresztül ide vezetett... Ez volt a legnagyobb élményem, mert ekkor a szivem vezetett 111 És ha Nápolyra gondolok, nem a Vezúv jut eszembe, hanem a szeptemberi Szent Januárius ünnepek, amikor még soha nem látott, de el sem képzelt pompa között halad a körmenet az oda zarándoklóit százezrektől kisérve és az öböl hadihajói mélyen visszhangzó ágyulövései vegyülnek bele a harangok muzsikájába... Ezek olyan emlékek, melyeket leírni nem, csak érezni lehet. Ha arra gondolok, hogy összesen három hónapot töltöttem Olaszországban s ha összes élményeimet »endre veszem, úgy érzem, hogy eddig még alig mondtam valamit. Mégis megvigasztal az a tudat, hogy Olaszországról mindent elmondani, elmesélni még egy egész élet is kevés, hiszen itt ezer és ezer esztendő komoly kultúrájával találjuk magunkat szemben. Ezt a világot Alpesek láncolata választja el egy másik világtól, Németországtól. Időzzünk itt is egy kicsit 11 í Az anyagiasság elmélete feltétlenül igaz abban az értelemben, hogy a táplálkozás, a lakás, a ruházkodás, — szóval minden fizikai szükségletünk kielégítése alapja szellemi életünk zavartalan menetének. Ez a felfogás jut legtökéletesebben kifejezésre Németországban Minél jobban kihasználni a föld csodálatos erejét, — ez a német munkaprogram alapja. Ennek keresztül vitelére felhasználja a tudást, az emberi és géperőt a legcélszerűbb, legracionálisabb kiszámítással. És ebben a felőrlő, anyagias munkában mégis, nemcsak a technika csodálatos eredményeit tudja felmutatni, hanem szellemóriásokat is ad az emberiség egyetemének. A céltudatos német munka, mely a silány minőségű talajt termődussá tette, a mostoha éghajlati viszonyok mellett is, a legvirágzóbb állattenyésztést teremtette meg. Ezt tette azért, mert a földjét a legjobban szerető fajta s igy képes óriási teljesítménnyel valamennyiünk csodálatát kiérdemelni. Amikor a márka zuhant s a legmélyebb ponton volt, a németek akkor eszközölték a legnagyobb befektetéseket. 1923, ban építették át a bajor vasutakat villamosáramra, hogy ma már a svájcival vetekedő kifogástalan, egészséges közlekedés legyen. És ennek a munkának a keresztülvitelénél a természettől csak az Isar folyóra volt szükségük. A németek mindig tisztán látták, hogy nekik az igazi segítőjük a természet. Ezt hívták segítségül, amikor egész mezőgazdasági üzemrendszerüket átalakították. S ha mi elvétve zöldmezőmozgalomról hallunk, akkor erre keli gondolnunk. 1926.-ban hosszabb időt töltöltem Pomerániában. Ott, a Keleti tenger mentén szinte mostohább éghajlati viszonyokkal találkoztam, mint hazánkban. Nemcsak májusban, de néha még júliusban is jelentkeznek a termést tönkre tevő késői fagyok. Néha meg négy-öt hónapon keresztül nem esik egy csepp eső sem És mégis gyönyörű, üde zöld legelőket, egészséges, jó kondícióban lévő állatállományt láttam mindenütt. Ezt is a német munka, a német szorgalom eredményezte. Németországban az agrár-gondolat az uralkodó. Ott a nagyipar és nagykereskedelem érdekkörei a Jég- éberebb őrei annak, hogy a talaj termőereje minél jobban kihasználódjék A németek reális bázisokat teremtettek s a munkába sohasem v.tték bele a politikát, csak ... a tudást. Nem szabad azonban Németország kulturértékeit sem lebecsülnünk 1 Elég Münchent és Drezdát említenünk, hogy a német festőművészet nagyvonalúságát megláthassuk. Itt van Weimar és Beureith, hogy a wágneri muzsika fennséges akkordjaiban az élet hatalmas szépsége szóljon meg. Németországban az ész és szív legszebb harmóniáját találjuk fel. De ez az összhang a háború utáni eiső években nem volt meg 1923.-ban München utcáin sétáltam. Az üzletek kirakatait nézve, egy különös felirat ötlött a szemembe: »Den Franzosen Eintritt verboten," — a franciáknak belépni tilos! Micsoda elkeseredés és gyűlölet volt a szivekben, mely enyire kikivánkozott a nyilvánosság elé 1 1926.-ban, augusztus elejei délutánon Steítinhen, a Hakken Terrasse-n sétáltam. Verebeket, szürke kis verebeket etettem én is, mint a többi sétáló. És néztem az Odera hatalmas kikötőjének mozgalmas étetét. Angol hajók érkezését láttam. Ekkor tudtam meg, hogy a nagy angliai szénsztrájkot német szénnel verte le az angol kormány. íme a három év előtti elkeseredés és gyűlölet észdiktálta számítássá változott át 1 A kiáradt folyam is egyszer visszatér eredeti medrébe. Németország a nyugodt munka biztos eredményeiért szívesen áldozta fel a politikai bizonytalanság szivárványait. A berlini Tiergarten alléi között a reggeli lovaglások partnerei megelégedetten kacagnak, mintha Németországban mindig csak demokratikus köztársaság lett volna. A müncheni Rathaus előtt néma csöndben, nagy és uj csodákat váró figyelemmel áll a tömeg. Délelőtt 11 óra. Megjelennek a toronyban a régi lovagjátékok figurái, megkezdődik a harangjáték. A tömeg áll, hogy újra és ismét hallhassa a harangjáték ős, bus, sziveket könnyeztető melódiáit. . . Folyt. köv.
