Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-18 / 3. szám

XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1931. vasárnap, január 18. 3. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelenik minden vasárnap. Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A hév. tarifaieszamtdsánaH Kérdéséhez. irta: dr. Lengyel Zoltán. A mi környékünk sok száz égető és megoldatlan feladatai között egy sincs olyan nagy fontosságú, mint a jó, gyors, sürü és olcsó közlekedés ügye. Régóta vajúdik ez is. Amióta a HÉV. háború alatti és utáni helytelen üzletpolitikája úgyszólván válságba vitte ezt a nagy vállalatot, ebből először úgy próbált kievickélni, hogy ritkábban, s rosszabb kocsikat já­ratott és a viteldijat folyton emelte, azután pedig azzal kísérletezik, hogy a HÉV-et a fővárossal vál­tassa meg, illetve a Beszkártnak adja át és igy ez azzal egyesittessék. Ennek a rossz politikának pedig a levét mi isszuk meg. Az utóbbi megoldáshoz ezidőszerint nem szó­lunk hozzá. Mi ezt hozsannával üdvözöljük. De ez utó végre rajtunk kivül álló tényezők dolga. Szólnunk kell azonban a közlekedés megjavítá­sához és olcsóbbá tételéhez az esetre, ha a HÉV. saját kezelésében marad. Szólnunk kell pedig azért, mert ez az alternativa, amihez nekünk is szavunk van és pedig azért, mert ez a kérdés a husiinkba vág. Az alkalmat arra, hogy ezt a kérdést idehozzam, a »Rákos Vidéke« hasábjain, az adta meg, hogy Bódy Tivadar, a HÉV. és a NOVA elnöke igen figyelemre­méltó cikket irt a Pesti Tőzsde január 1-i számába, amely a főváros környéke közlekedésének megjavítá­sáról szól és ennek nagy fontosságát fejtegeti, azt mondván, hogy a környék a közlekedés hiányossága miatt nem fejlődik úgy, mint ahogy fejlődtek a többi világvárosok környékei és amint fejlődhetne Budapest környéke is, amihez minden előfeltétel és természeti adottság túlontúl megvan. Például a svábhegyi vasút épitését hozza fel, hogy mennyi és milyen szép villa épülne ott ez esetben és mennyi­vel hozzájárulna ez a fővárosi lakáskérdés megol­dásához. Ez a cikk adta kezembe a tollat. Azért is, ami­ben egyetértek az illusztris cikkíróval, azért is, ami­ben tőle bizonyos mértékben eltérek. Mert irne, a svábhegyi példára nincs szükség, akármennyire helytálló is erre vonatkozó előadása. Egy uj és drága vasút építése ma nem könnyű kérdés. Itt van azonban a már kész és régen üzemben lévő vonala­kon a közlekedés megjavítása. Itt vagyunk mi: Rá­kosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld és Cinkota több mint 40.000 főnyi nagy közönséggel, amely évek óta kesereg, panaszkodik és szenved a HÉV. rossz üzletpolitikája miatt és itt van maga a cikk­író elnöklete alatt álló egész vasúttársaság, amelyet ez a hibás üzleti politika odáig vitt, hogy szőröstül- bőröstül át akarja adni nagyértékü koncesszióját és egész vagyonát a fővárosnak és egyik ajánlatot a másik után adja be evégből és instanciázik a polgár- mester ur előszobájában. Már pedig, ha az utóbbi 15 évben több előre­látással és más irányban dolgoztak volna, szerintem a HÉV. nem jutott volna idáig és ma nemcsak meg tudna állani a saját lábán, de egyike lenne a legjobb és legjövedelmezőbb vállalatoknak. Ott kezdem, ahol boldogult Jelűnek Henrik abbahagyta és ott, ahol a »NOVA« létrejött, illetve, aminek a NOVA keletkezését köszöni. Jelűnek ugyanis annak idején bölcs előrelátással és külföldi tapasztalatok nyomán tisztában volt azzal, hogy a vasút csinálja a települést és a település emeli a telekárakat. Ennélfogva, mielőtt vasutat épített volna, már előre összevásárolta a tervezett vasút vonalán fekvő nagy ingatlantömböket, hogy igy önmaga vágja zsebre a vasútépítés hasznát, hogy igy az ő ke­zében legyen a telepítéshez való terület és ho'gy igy az általa is haszonnal véghezvitt telepítés folytán a vasútnak minél nagyobb forgalmat csináljon. Ezt kellett volna a HÉV-nek a háború óta is csinálni. Akivel az urak közül alkalmam volt beszélni, ezt is ajánlottam mindig és jó előre, 1914. óta foly­ton, de sikertelenül. Az ingatlanüzlet, a telepítés és a gyors és olcsó közlekedés: ez a három tényező, amivel a HÉV. naggyá lehetett volna. Ehelyett a tul- ságba vitt takarékosság, az üzlettől való merev el­zárkózás, a rossz és folyton dráguló közlekedés és a bliccelőktől való reszketés, a több ellenőr, mint kalauz és az utazóközönség pállandó nyuzása és mace- rálása érvényesült máig. Ezért utazunk kevesen, rit­kán, drágán és rosszul és ezért sülyedt le és adóso­dott el a HÉV. és maradt vissza a környék fejlő­dése. Arra kérem tehát Bódy Tivadart ezúton is: szívlelje meg a saját tanácsát és becsületes jó fel­fogását a maga elnöklete alatt álló társaság! És ha már végére értek a drágításnak és nem vált be és ha — amint valószínű — nem sikerül a főváros nya­kába sózni a HÉV-et, akármennyire kívánatos és bármennyire óhajtjuk is: fordítson egyet az eddigi elavult és helytelen rendszeren: Próbálják meg az előzékenységet a közönséggel szemben! Szállítsák le a tarifát, de lényegesen! Járassanak kevesebb ko­csit, de sűrűbben! Hozzák be újból a füzet jegyeket, hogy az is utazhasson olcsón, aki sokszor jár ki a környékre, de nem rendszeresen. Ezeknek az előle­gezett pénze minden esetre szintén jól fog esni és WST Lapunk mai száma 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom