Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-05 / 14. szám
8. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 14 szám. Magyar est. Közeledik a dátum, amikor a Magyar Lányok egyesülete ápr. 11-én este 8 órakor nagy »Magyar estjét« rendezi. Ez utón hívják meg ismételten Szentmihály közönségét, mely bizonyára nagy számmal fog megjelenni ezen az igazán nívósnak ígérkező estén. Kérik a helybeli egyesületeket és iskolákat, hogy a meghívókhoz mellékelt jegyeket lehetőleg teljes számban helyezzék el. A részletes műsor a következő: 1. »Hiszekegy«. Játsza a Krédó zenekar. 2. Miatyánk. Szavalja; Gál Erzsébet. 3. Magyar nóták cigányzenekar kísérettel. Énekli: Poók Géza és Poók László. 4. A »Brahms«. Magyar táncokból 7. sz. zongorán előadja Gaál Tibor. 5. Magyar dalok. Énekli Dr. Ungámé Papp Katinka. Zongorán kiséri Mühlbeck Sárika. 6. Magyar palotás. Táncolják: Csidey Kató, Ferenczi Hilda, Nagy Ilonka, Molnár Joli, Englert Mancika, Molnár Irén, Bodóczy Gizi, Sebők Manci. 7. »Én magyar lány vagyok«. Hazafias színjáték 1 felvonásban. Irta: Gulyás József, zenéjét szerzetté Murgács Kálmán. Sebők Manci, Vince Manyi, Adámy Oszkár, Poros Géza, Szabó István, Takács Márton. 10 perc szünet. 8. A Brahms magyar táncokból 5. és 6. Előadja a Krédó zenekar. 9. Magyar versek. Előadja Bözsike, a legkisebb magyar lány. 10 Loewe: Az óra. Kacsoh Pongrác. Rákóczi megtérése. Énekli Poros Géza, zongorán kiséri Weinzierl Gitta. 11. Ballet. Táncolják: Csidey Kató, Nagy Ilonka, Gergely Bözsike, Ferenczi Hildus, Vincze Manyi, Sebők Manci. 12. A falu hőse. Melodráma. Előadja Csidey Kató. Hegedűn kiséri Gergely Ferenc, zongorán Poros Géza. 13. Magyar dalok. Énekli: Daragó Lissy. 14. »Az árva korona«. Hazafias dialógus. Irta Herczeg Ferenc. Előadják: Bodóczy Gizi és Gergely Bözsi. 15. Zárinduló. Előadja a Krédó zenekar. Utána tánc reggelig. Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára (Trust). A március 27-én tartott közgyűlés jóváhagyta az 1930. évi mérleget és elhatározta, hogy a 100 P n. é részvények 2. sz. osztalékszelvénye f. é. március 28-ától kezdve 8 pengővel váltassák be a Magyar Általános Hitelbanknál. A közgyűlés Ambró Istvánt az igazgatóság, báró Brandenstein Albertet pedig a felügyelőbizottság uj tagjául megválasztotta. Harciért emlékek. (Pvxemysl.) irta: Nagy Ferenc. Az erődítések körül nagyban folyik a munka, mert kelet felől nagyon rossz hírek szállingóznak. A Werk 1/1. (az erődítések elnevezése) nagyon mozgalmas, az emberek sürögnek-forognak, mindenkinek nagyon kijut a parancsból. Az egyik farakás mellett tanakodunk négyen, hogy mi is lesz, ha az oroszokat előnyomulásukban nem tudják a mieink feltartóztatni? Mindegyik gondolkodik és megteszi a maga észrevételét, jó magam is. Azt mondja Sch.: — Tudod mit, Feri? Menj be Przemysl-be és tudd meg, mi az újság tulajdonképen, mert mi itt igazán csak a bakaparancsot halljuk, annak pedig nem lehet hitelt adni. Te úgyis folyton csavarogsz, talán nem lesz feltűnő, ha ellógsz. — Jól van, az éjjel, berukkolás után meglógok és bemegyek Przemyslbe. Ne szóljatok senkinek, csak H. őrmesternek mondjátok meg, hogy hová mentem, D. hadnagy meg ne tudja, mert az nagyon kirúg rám. Ezzel a dolog el volt intézve és én megyek. Mi lesz az a 18—20 kilométer a városig! Este, a bevonulás után nem szólok senkinek, veszem az überswungomat a bajonettel, felcsatolom és neki vágok a városnak a kertek alatt, mert az utakon mindenütt őrszemek vannak, a feldrufot pedig nem tudom, azt nem mondják meg soha, mert szigorúan tilos. Elindulok a kertek alatt, teljes korom sötétségben. Az utat tudom, ismerem a vidéket jól, mert már bebarangoltam. Csakhamar kijutok a Jaksmanice alatti kocsiutra és itt már nincsenek őrszemek, ez már egy kicsit hátrább esik az erődítés vonalától. Az ut csoda rossz, sáros, az ágyuk nagyon kikezdték a felületét, meg sötét is van. Az utón csak egy pár kóbor katonával találkozom. Egészen simán eljutok a város előtti vashidig, itt azonban megállít a csujes őrszem és a feldrufot kérdezi. Közelebb lépek hozzá és súgok valamit a fülébe (jó, hogy nem értette meg, mert rutén volt) és nyugodtan átmegyek a hídon. Most már bejutok akadály nélkül a városba. Az utam egyenesen a Rynek-térre vezet, itt van egy kávéház és itt szoktak katonák tanyázni, akiktől leghamarább tudok meg valamit. Lehet vagy két óra éjjel, mikor a kávéházba megérkezem és körülnézek. Az egyik sarokban csakugyan nagyobb csapat üldögél. Egyik része kártyázik, a másik meg beszélget. Van köztük mindenféle katona és ismerős is akadt. Letelepszem közéjük és elbeszülgetünk. Kérdezősködnek, hogy mi az újság minálunk, ott kint az erődítésnél? Elmondom, amit tudok és megmondom azt is, hogy miért jöttem. ők is annyit tudnak, mint én, hogy nem jól állunk. Úgy 4 óra felé bejön egy őrmester és odasug valamit az asztalunknál ülő másik őrmesternek, ezzel hirtelen eltűnik. Mikor elment, az az őrmester, akinek odasugott, feláll és azt mondja, tudjátok mi az újság? Lemberg az éjjel elesett! Mindenki megrökönyödik, magam is megrázkódom és gondolkodom, — ezért kellett nekem olyan sokat gyalogolni, hogy ezt megtudjam, ezt a hirt vigyem meg a többieknek? A nagyon hirtelen elcsendesedett társaság kezd hangos lenni és vitatkoznak, jobbra és balra. Hallgatom őket. Úgy hat óra tájban, reggel, kimegyek az állomásra, talán itt többet tudok meg és hogy igaz-e a hir? Az állomás nagyon népes, mint aféle harctéri vasútállomás. Jönnek-mennek a vonatok. Befut kelet felől egy sebesült vonat. A könnyebb sebesültek le is szálianak, a nehezebb sebesültek pedig a kocsiban maradnak. Egy szürkeruhás katona sétál tétován a vonat mellett, piszkos, mocskos, a jobbkeze bedugva a köpönyege begombolásába. Nézi, hogy cigarettázom. Oda jön hozzám és cigarettát kér. Megkínálom. Rosszul beszél magyarul, oláh anyanyelvű. Megkérdezem, mi baja van, a kezére mutatva. Kihúzza a kezét és megmutatja. Sebesült. A kezefeje becsavarva egy piszkos törülközőbe és mikor kibontja, látom, hogy a keze olyan, mint egy elégett fadarab. Segítem becsavarni a kezét a kendőbe és újra bedugja köpönyege elejébe. Megkérdem, hogy hová megy, azt mondja, hogy Kolozsvárra. Eszembe jut, az öcsém is ott van és talán már ő is bevonult. írok gyorsan egy pár sort neki és bedugom a katona köpönyegének zsebébe, mellé egy pár koronával. Megköszöni és beszáll a kocsiba, mert indulnak. (Folyt, köv.)
