Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-05 / 14. szám
XXXI. évfolyam. Rákosszentmihály, 193Í. vasárnap, április 5. 14. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály. Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Posta takarékpénztári csekkszámla: 647. sz Feltámadás . Irta: Taraba József dv. A télen át kopasz fákon ismét fakadnak rügyek és uj lombokat Ígérnek. A mezők is zöldelni kezdenek, s már bújik ki lassan a föld alól a mindennapi kenyér reménysége. A megújuló élet várása nemcsak az erdők, mezők honában van, hanem az emberek lelkében is. A keresztény hiten élők is ebben a legalkalmasabb időben, a tavaszi sarjadás hangulatában ünnepük a sírba kinzott Krisztus feltámadását, a sziklák alá temetett élet előtörését. A harangok szavát a hagyományos szertartások szerint elnémítják, hogy rövid idő múltán annál örvendetesebb és erőteljesebb allelujazugásba hozzák. A minden esztendőben megújuló tavasz és fel- támadási alleluja minden szenvedő és nehéz sorsú ember leikébe vigasztalást, reménységet és erőt hoz. Nekünk, magyaroknak is! Van-e most a földkerekségen más nép, atnely- lyel oly rutul elbántak volna, mint mivélünk ? Mondjanak más országot, amelynek oly régi és fényes múltja volna és olyan fájdalmas jelenje, mint épen minekünk? A mi bánatos és busuló magyar lelkűnkből is feltör a Jeruzsálem romjain siró Jeremiás próféta panasza: »Megemlékezik Jeruzsálem ínségében és szomo- moruságában, mennyi jóval birt a régi időktől fogva, midőn népe az ellenség kezébe esett és nincsen segítője...« (1, 7) — »Az én ösvényemet fölforgatta és megrontott engem, elhagyottá tett engem«. (3, 11) Mintegy önmagunkra is vonatkoztathatjuk a bibliabéli fájdalmakat: »föltátják tereád szájukat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogaikat és mondják: Nyeljük el őt! íme ez a nap, amelyet vártunk; megértük, elnyeltük őt!« (2, 16) Ez a mi, magyar sebünk sajogása: elleneink úrrá lettek felettünk, országunkat szétdarabolták — igaztalanul. Ez benne ég minden magyar lelkében s lángja felcsap beszédben, írásban, versben, énekben. Várjuk a feltámadást! De más szenvedésünk is van. A kenyérkeresés rendje az utóbbi évszázadban olyan helyzetbe került, mint mondani szokás némely ifjú emberről: hirtelen nőtt s nem bírja a tüdeje. Amíg a gépek feltalálásával a tehnika soha nem álmodott korszakát nyitották meg, addig a szabad versenyben a gépek fel- használásával katasztrofális bajt okoztak. A gyárak kisebb tömegű és egyes helyekre összesüriteitt embereknek adtak ugyan munkát, de ugyanakkor sokkal többnek el is vették kenyerét. Az ókori rabszolga- tartás és középkori jobbágyság helyébe egy modern tőkeuralom következett, amely nemcsak alkalmazottait engedte a felforgató eszmék zsákmányául, hanem azokat is bekergette, akiknek munkáját elvette. Az elkeseredés semmi szent dologgal nem törődő kirobbanása meg olyan »vívmányokkal« jött, amely egy tökéletesebb világrend látszatával igyekezett feltűnni, de a valóságban rablógyilkosságon épült, még kegyetlenebb rabszolgasággá vált, mint az eddigiek összevéve. A Kálvária ut megvan, a kereszt is megvan, de mikor jön a feltámadás? Nem a bosszú, a gyűlölet rablóhadjárata, hanem a szeretet kiegyenlítése, a józan gondolkozás emberséges megoldása? Ki ellensége annak, hogy minden dolgozni akaró ember kenyérhez jusson? Elméletben senki, csak a gyakorlatban hiányzanak az irgalmas szamaritánusok, akik nemcsak szánakozni tudnak, hanem jót cselekedni is! Erről már nem szükséges tovább Írni, ezt a gondolatmenetet mindenki folytathatja a maga tapasztalata alapján. Itt csak azt kérdezzük, hogy mikor lesz a kikelet. Mikor látunk majd jobb napokat? Mikor jön a feltámadás? Az evangeliumbeli arimathiai József sírja sok koporsóba zárt igazságnak reménysége. A lepecsételt zárókő az élet erejétől-félre dől. Legyen ez a húsvéti ünnepünk is buzdítás és bátorítás az emberségesebb, megelégedettebb magyar jövendő kálvária utján. □EddEd nquö HÍREK IgDagfl nDDn Győzőéi!.. Szerétéiből jött közénk... A szivét hozta nekünk... könnyeinket törülte; vigasztaló szava ott zsongott a lelkűnkben és sebes szivünket hegesztette; de mi nem értettük meg őszinte szivét... kiutasítás, ostor, töviskorona, kérészit volt a hálánk! És ő némán viselte... s mikor a legjobban gyalázták, rágalmazták, szive akkor is szeretettől égett ... És a kereszt áldozatos szeretető győzött. Hiába volt a szikla, hiába a halál hatalma,... az önzetlen szeretet győzött. Feltörte a sziklát, meig- törte a halált és meghozta a húsvéti pirkadatot, a feltámadást. Ettől a naptól kezdve a nagypéntek után husvét hajnala következik; a golgotái véres dráma után jön a feltámadás! IST Lapunk mai száma 12 oldal. ^
