Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-01 / 9. szám
9. szám. RÁKOS VIDÉKE 9. oldal. élvezvén a civil ruha kényeiméit. Egy kicsit sütkérezett is abban az enyhe verőfényben, amely még akkoriban minden hadviseltnek dukált, különösen a szépreményü »delnők« részéről. Minden civil volt rajta, csak a kabátja volt harctéri, olyan se-szinü báránybőrrel bélelt hosszú, magyaros szabású kaput, ha akarom, harctéri, — ha akarom, városi bunda. Minden szép és jó lett volna, csak egy baj « volt: az oláhok már megszállották Kolozsvárt és a falánk horda minden erőszakos bosszúját a lakosságon töltötte ki. Egyszer csak eléjük toppan két szuronyos-tpuskás oláh baka: Fel a kezekkel! János feltartja a két kezét és szeme a csuklóján lévő karkötőórára tapad. A további eszmeiársitás a zsebében lévő tárcát és többi értéktárgyait , juttatta eszébe. A gondolatsorozat egészen logikus volt, — mihelyt fegyveres oláh katonát látott maga előtt, — ő is épen olyan jól ismerte őket — mint mi a megl- szállás után. Ezúttal úgy látszik azonban, hogy a bosszú erősebb volt az ősi ösztönnél és a következő rövid párbeszéd fejlődött ki a »hóditó« és János között. — Magyar vagy-? — Igen! — Voltál háborúban? — Igen! — Tiszt voltál? — Igen! A következő pillanatban a »vitéz«, állig felfegyverezett »Romulus-ivadék«, hatalmasan arculütötte Jánost, aki ez egyszer életében saját tapasztalata alapján állapíthatta meg, hogy az ember nappal is láthat csillagokat. Kalapja lerepült a földre, menyasszonya pedig halálsápadtan, remegve hátrált a »dicső« tett színhelyé ről. János ereiben zakatolva zúgott a székely vér, — de mit lehetett tenni? Kalapja után nyúlt, eközben még az oldalába is kapott két puskatust. Szerencse, hogy a báránybőr-bunda enyhitett valamit az ütés erején. De ez még nem volt elég. A két dicső hadfi utána is lőtt. János füle mellett süvitett el a golyó. Ismerte ő ugyan ezt a hangot a harctérről, de itt, Kolozsvár utcáin még sem kivánta hallani. Hazaért sietve és mélységes szégyenérzet fogta el. Elkeseredésében* ökölbe szori- tott kezekkel ült ágya szélén és jobb hijján azzal szórakozott, hogy a legválogatottabb középkori kínzásokat fundálta ki az oláh katona számára. Végre, hosszas töprengés után, abban állapodott meg, hogy össze fogja kötözni, és egy hosszú késsel minden percben a szive felé fog szúrni. Teltek az évek, Jánost hivatása Pestre szólította. Meg kellett harcolni minden falat kenyérért és emellett keserű fájdalommal élt benne a honvágy Erdélyért. Ki vigasztalhatta volna meg más, mint az Üdvözítő és a szentirás szavai fájó lelkét derűs szeretettel és világossággal töltötték el. Elvonultak előtte emlékei, igy többek között az »igazságtalanul« kapott pofon is. De vájjon csakugyan meg nem érdemelten kaptam ő ezt a megaláztatást? Hiszen az evangélium azt mondja: »Hajatok szála sem hull le a fejetekről Atyátok tudta nélkül«; az is meg van írva, hogy ki miben vétkezik, abban bűnhődik. És Jánosnak villanásszerűen eszébe jutott egy majdnem elfelejtett történet, — egy másik pofonról. Ez Asiago mellett történt, amikor János, mint a hadosztályparancsnoksághoz beosztott tiszt a hegyoldalban sétálgatott néhány társával. Egyszer csak meglátja, hogy a hegyi utón lóháton vágtat egy honvéd és a lovat hatalmas ütésekkel ösztökéli még gyorsabb vágtatásra-. Szigorú parancsban jött többször, hogy a lóállományt igen kimélni kell, Jánost tehát elfogta a düh és megállítva, a vágtató embert, leszállítja a lóról és irtózatos káromkodások közepette hatalmasan arculüti. A honvéd a szidalmak özönéből megállapítván a pofon okát, általános elképpedésre a következőket jelenti: — Főhadnagy urnák alázatosan jelentem, a fő- állatorvos ur parancsából történt a hajtás, merthogy a lónak kólikája van. János lehorgasztotta a fejét és csak ennyit mondott: — Ejnye nó, látod fiam, igy van az, ha az embert elfutja a méreg. Látod — azt mondta János nekem, — igy kellett lenni. Tudtam én oláhul akkor annyit, hogy azt a két oláh katonát anyanyelvükön elteremtettéztem volna és úgy elszelelnek onnan, mint a pinty, de nekem azt kellett moifdanom, hogy magyar vagyok, tiszt voltam, hogy megkapjam »ártatlanul« azt a pofont, — amit én is »ártatlanul« adtam másnak — a kólikás ló miatt. A puskatus meg a golyó mán csak ráadás volt a méregért meg a szidásért. Édes Jánosom, adja a Mindenható, hogy —• minden más vétségedben is — a mérleg úgy álljon az égi biróságnál, mint ebben az ügyben: Egy pofon oda — egy pofon ide — kvitt! SASHALMI HÍREK. Rovatvezető: Zagyva József. Bérmálás. Három év után ismét kiosztja a bérmálás szentségét a sashalmi róm. kath. híveknek Hanauer István váci megyéspüspök. Április 19-én lesz a bérmálás Sashalmon. Küliős Ede plébános ezúton is kéri, hogy a bérmálandók bejelentésével a szülők ne késlekedjenek. Templom-szentelés. Április 19-ikét aranybetükkel írják be a sashalmi róm. kath. egyházközség történetébe, olyan egyházi ünnepség fog lezajlani ezen a napon. A merész tervvel megkezdett hatalmas arányú Istenháza-építkezés már annyira befejezéséhez közeledik, hogy az április 19-i bérmálással kapcsolatban a megyéspüspök templomot is fog szentelni Sashalmon. Ugyanis február 24-én megkezdték a templom pado- zásának folytatását, illetve befejezését, hogy bérmálásra vagyis templom-szentelésre a templom belseje teljesen elkészüljön. Igaz, hogy ez ismét igen nehéz elhatározás volt, mert a szükséges összegnek még a fele sem áll rendelkezésre az egyház pénztárában, de Küliős Ede plébános, mint már sok esetben, most is az isteni gondviselésben és jó híveinek áldozatkészségében bízik. Sorozatos nagy böjti szentbeszédek. A nagyböjt tartama alatt minden kedden este fél 7 órakor nagyböjti sorozatos szentbeszédet tart Küliős Ede plébános. Műsoros vallásos délután. A Jézus Szive szövetség hölgyei március elsején délután öt órakor uzsonnával egybekötött vallásos műsoros délutánt rendeznek a róm. kath. polgári leányiskolában. A tiszta jövedelmet a templom padozatának költségeire fordítják. Papi gyűlés Sashalmon. Április 19-én a templomszenteléssel és bérmálással kapcsolatban délután kerületi papi gyűlés is lesz Sashalmon, melyen a megyéspüspök elnököl. Évi közgyűlés. A sashalmi önkéntes mentő és tűzoltó testület március 1-én délelőtt 11 órakor a Schuszter-féle vendéglő nagytermében tartja évi közgyűlését.
