Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-24 / 34. szám
34. szám. BAKOS VIDEKB 3. oldal. Beszélgessünk . . . kedves olvasó. Az élet mesél és ebben a felfordult világban groteszk meséket mond. Valamikor, a nagy háború előtti boldog időben azt mondtuk: érdemes élni. En most már hozzáfűzhetem az is, hogy akkor érdemes volt még meghalni is. De tartsunk csak sorrendet. Az eset a következő. Egy barátom, pár évvel ezelőtt, a nagy állami -»lebontás«, alkalmával, önként kérte ideiglenes nyugdíjaztatását az államtól, amit akkor teljesítettek is. Ez az ember most gondolt egyet: miért ne dolgozhatnék én az államnak még esetleg 20 esztendeig is, hiszen életerős, egészséges férfi vagyok, jól bírom a munkát, annak idején is dolgos, tisztességes ember voltammég jól használhatnak. Beadta reaktiválási kérvényét, melyre azonban a következő választ kapta: »Kérése nem teljesíthető, mert a minisztertanács határozata folytán még a természetes kiválás folytán megüresedett állásokat sem lehet betölteni.« A régi jó világban a dolgok természetes rendje úgy volt, hogy az öregek helyébe léptek a fiatalok, a kihullott tollat, kalapácsot és minden más munkaeszközt az utód keze ragadta meg és folytatta a munkát, kereste a kenyeret. Dolgozott, tervezett, épített egy életen át, mert úgy tudta, hogy utána, nyomdokába lép a fia, leánya. Ha pedig már érezte, hogy ott kell hagyni a hivatalt, le kell tenni a szerszámot, nyugodtan távozott, széke, asztala, műhelye nem maradt üresen utána. Ez volt az egyik természetes kiválás. A másik kiválást már a jó Isten intézte, de az sem lehetett olyan keserves, mert a halni készülő is érezte, tudta, hogy nem hagyja kenyér és munka nélkül az utódot. Akkor még érdemes volt élni és meghalni. Most már a »természetes kiválásit is hiába produkálod, nem lép a nyomodba senki. Ne haljatok meg, higy- jétek el nekem, nem érdemes! — jg. — QSggnn HÍREK “nggi0 Szent István napja. Templomunkban szent István napján az ünnepi szentbeszédet Bálint György mondotta, ki ragyogó, hazafias szavakkal emlékezett meg az ünnep jelentőségéről, valamint az országos Szent Imre jubileumi élményeiről. A szentmisét Benczik Lajos mondotta. A Krédó énekkar Pornói János vezénylésével latin misét énekelt. Szent Imre ünnepségek. Abban az óriási arányú megmozdulásban, amely e héten zajlott le fővárosunkban, községünk katholikus társadalma is imponáló számban vett részt. A vasárnapi nagy kongresz- szuson az ünnepi csarnokban és a pompás dunai kör- meneten többszázan jelentek meg Benczik Lajos és Bálint György hitoktatók vezetése alatt. A keddi nagy dunai ünnepségre községünk Sashalommal és Pestújhellyel egyesülve vonult fel, összesen mintegy 1000 fővel, amely imponáló tömeg méltán nagy elismerést keltett az ünnepségek rendezőségénél épen úgy, mint a főváros közönsége előtt. A mi »Szent Mihály« cserkész csapatunk vont kordont a kijelölt és fentartott helyen, a Dunaparton. Az országos ünnepségekben tehát községünk nem vallott szégyent, mert tiszta képet nyújtott arról a buzgó katholikus hitéletről, amely közönségünkben lobog. Pichler István esperes ünneplése. Minden évben megható és szeretettel teljes névnapi üdvözlést rendeznek lelkipásztorunknak, Pichler István espe- res_ plébánosnak. Bár a szerény lelkiatya, hogy kitérjen az ünneplés elől, az idén ezt a napot az Anna- telepen töltötte, szerető hívei és a vallásos egyesületek mégis megtalálták a módját, hogy szeretetükről tanúságot tegyenek. A leánykongregáció az Anna-tele- pen köszöntötte őt, sőt még kedves kis műsort js állítottak össze tiszteletére. Hazatértekor pedig a Krédó énekkar lampionos szerenáddal lepte meg a mit sem sejtő esperest, akit aztán a Krédó nevében Ámon Imre dr. üdvözölt szép beszéddel. Tartalmas beszédet mondott Szénás László is, a fiukongregjáció és a cserkészek nevében, a Szív gárda pedig virágcsokorral kedveskedett. Pichler István meghatottan mondott köszönetét a hivőseregnek a szeretet megnyilvánulásért. Cinkota uj plébánosa. Galla Ferenc dr, aki tudvalévőén államsegéllyel ismét egy évre Rómába távozik, történelmi kutatásai folytatására, lemondott cinkotai plébániájáról. Helyébe Hanauer püspök Dudás Károly pusztaszeri plébánost nevezte ki Cin- bota plébánosává. Megállót a Hungária-ut sarkára! Egyik olvasónk a következő figyelemreméltó sorokat Írja: »Tek. Szerkesztő ur! Fel kellene hívni, a Hév. vezetőség figyelmét arra, hogy a Hév. vonatok a Hungária útnál jövet és menet álljanak meg. Az egységes közlekedés politikája úgyszólván kiált ezért a követelésért és a Hév. csak nyerhet ezzel, mert egyrészt a Hungária-ut a 24-es stb. Beszkárt villamos, nemkülönben a 18-as autóbusz végállomása. Az utazó közönség érdeke is megköveteli ezt a csekély és a Hév.-nek anyagi áldozatába nem kerülő figyelmet.« A legteljesebb mértékben jogosnak találjuk a kívánságot. A Hungári-ut sarkán évek hosszú során át volt megállóhely, csak amikor a megállókat meg- ritkitották, akkor szüntették. meg azt. A közönség már akkor hangos elégedetlenséggel fogadta ezt az intézkedést, amelynek fentartására semmi ok sincsen. A megállással járó félperces időveszteséget minden járat pótolni tudja, s igy a megálló belyreállitása semmiféle zavart nem Okozhat, viszont a közönség érdekét és kényelmét igen nagy mértékben szolgálná. A kérelmet melegen ajánljuk a Hév. igazgatóságának j óindulatu figyelmébe. Változás a Mansz központi vezetőségében. A Mansz központi vezetőségében éveken át nagy és; irányító szerepet töltött be Kiss Károly kormány- tanácsos, központi főtitkár, aki most Szeged város és Csongrád vármegye kir. tanfelügyelőségének vezetője lett. Természetes, hogy a Mansz országos munkája ezután sem fogja nélkülözni Kiss Károly rendkívüli energiáját: erre módot találtak a legutóbbi két hónap alatt, amikor Kiss Károly már a kecskeméti tanfelügyelőségi kirendeltségen dolgozott Hercsuth Kálmán vezető kir. tanfelügyelő mellett s amikor a Mansz központi hivatalában Dénes Gizella, a kiváló írónő, az idei könyvpiac egyik legszebb sikerének, a »Fehér .torony« cimü művészi szépségű regénynek len'Vtermelőtől ö-Riziing 60 mi. Uj-Kadarka édeskés 70 ti... KERNER EMILNÉL RÁKOSSZENTMIHÁLY, RÁKOSI-UT 68. SZÁM.
