Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-23 / 8. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, február 23. 8. szám. RÁKOS VIDÉKE |AK^4i*AtMI ft* kAcuazuasági bkiilaf »^NVI'% ■ viiNAt > ^.VuAívFl. fts AZÁHO* KQYEfiOlET HIVATALOK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37 TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hí detéseket felvesz a kiadóhivatal. MegoUoii-e a városifás? Irta: dr. Piuhovich József tb. főszolgabíró. Az emberi egyesületek bármelyik csoportját véve vizsgálat alá, mindig olyan természetű érdekeket látunk, melyek az elsőrendű életszükségletek kielégítésével vannak szoros összefüggésben. A táplálkozás, a ruházkodás, a lakás biztosítása a soha meg nem szűnő alap, mely nélkül emberi egyesületek kialakulását el sem képzelhetjük. Akár a család, egy ipartestület, vagy egy társadalmi egyesület, vagy egy -község életét vizsgáIgátjuk, ezeket az alapvonalakat mindenütt megtaláljuk. Igen, mert az elsőrendű élet- szükségletekre épül fel az egész élet, tehát az emberi egyesületeké is. Az életfenntartással kapcsolatos szükségletek kielégítése pedig gazdasági vonatkozású. Ebből a szempontból kell vizsgálnunk az 1886. évi XXII-ik törvénycikket azon intézkedését illetőleg, mellyel lehetővé teszi, hogy a kisközségek nagyközségekké, az utóbbiak pedig megyei városokká alakulhassanak át. Az egyik önkormányzati formából a másikba való jutásnak kizárólag gazdasági okokon kell alapulnia. Ezt a felfogást kell hangsúlyoznunk akkor, amikor egyes igazgatási változásoknak a közre vonatkoztatott előnyeit vagy hátrányait vizsgáljuk. :Mert gazdasági okok indítanak és indíthatnak egy kisközséget arra, hogy nagyközséggé alakuljon át, ugyancsak hasonló okok szerepelnek akkor is, amikor egy nagyközség várossá kíván átalakulni. Ha az 1886. évi XXII-ik törvénycikket lelki- ismeretesen tanulmányozzuk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a község és város közigazgatásának helyes betöltésében, lényegében, különbség nincs. Az önkormányzati közigazgatásnak abból a fogalmából kiindulva, mely szerint az nem szabályozó, rendészeti, hanem segítő, támogató, — a község és város feladatai, a lakosság elsőrendű életszükségleteit véve figyelembe, teljesen egyezőek. Ha azonban a lakosság szaporodásával a közigazgatási hatóságok által nyújtott segítség egyrészt nagy munkateljesítményt, de ugyanakkor a jogkereső feleknek a hatóságok felkeresése tetemes anyagi megterhelést jelent, akkor vetődhetik fel komoly formában az, vájjon nem volna-e indokolt községi alakulatból városba való átalakulás, mely lépés tulajdonképen azt jelenti, hogy az elsőfokú hatósági jogkör, de egyéb hatósági tevékenységek is helyben találhatók fel. Egy vagy több község keretei annyira megnőhetnek, hogy akaratlanul felvetődik a kérdés, vájjon miként lehetne a meglévőnél olcsóbb köz- igazgatást teremteni? Nem helyi és egyéb politikai, hanem kizárólag gazdasági szempontból veszem vizsgálat alá a most megalakítandó város ügyét. Bár jelen esetben három önálló nagyközség egyesítéséről van szó, mégis Rákosszentmihály és Sashalom községekkel foglalkozom, melyek a központi járás főszolgabirájának hatósága alá tartoznak. Ennek a két községnek szigorúan közigazgatási ügyeit véve alapul, azt találjuk, hogy az elmúlt 1929. évben 34 ezer ügy került elintézés alá. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy ennek a két községnek a központi járás főszolgabírói hivatalában majdnem 10 ezer ügye volt. Ezek pedig oly nagy számokat jelentenek, melyek több, mint kétszeresét teszik ki az elég nagy kiterjedésű Tolna vármegye összes központi ügyének, ahol csak 17 ezer ügy fordult elő az elmúlt évben. Ha tehát ezt a szédületesen nagy iramot és felfokozott igényeket vizsgálgatjuk, melyeknek minél jobb és helyesebb kielégítése a közigazgatási szerveknek legelemibb kötelessége, akkor fel kell vetnünk azt a kérdést, vájjon a jelenlegi állapotnak megváltoztatása milyen előnyt hozna a lakosság egyetemére nézve? Legalább 4 ezer emberre tehető azoknak a száma, kik a központi járás főszolgabirájával közvetlen összeköttetésbe kerülnek. Ez pedig a felek anyagi megterhelését jelenti, akár a beutazás költségeit, akár a hatósági közeg kiszállási költségeit vesszük is figyelembe. Ha egy-egy ügyre csak 5 pengő kiadást számítunk, akkor is évi 20 ezer pengő kiadást jelent a központi főszolgabírói hatáskör alá tartozás. Vizsgáljuk azonban ennek a két községnek egyéb szükségleteit! Itt van az igazságszolgáltatás, melynek járás- birósági fokozata Gödöllőn van. A rákosszentmi- hályi kézbesítői könyv mutatja, hogy 1929-ben a gödöllői járásbíróságtól 17254 darab különböző megkeresés érkezett, melyeknek legalább 75o/0-a idézés volt. Ez pedig 12940 esetben Gödöllőre való utazást jelent. A járásbirósági ügyek természetét véve figyelembe, minden ügyre legalább 4 egyént kell számítanunk, ami 51760 embernek csupán útiköltség címén 124.224 pengő kiadást jelent évenkint. Sashalom község ily természetű ügyforgalma majdnem egyező a rákosszentmihályival s igy itt is legalább 100 ezer pengő kerül ki a jogkereső közönség zsebéből útiköltség címén. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Rákosszentmihály és Sashalom adóügyi tekintetben, sőt örökösödési vonatkozásban is Gö- döllőhöz tartozik, ami ugyancsak tetemes kiadást jelent. Rákosszentmihály és Sashalom községeknek mintegy 30 ezer lelket számláló lakossága évenkint. Lapunk mai száma 12 oldal
