Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-21 / 51. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, december 21. 51. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsamlimi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Ili I ... I Ili II' Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fii!. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Karácsony. őszinte szívvel boldog ünnepeket kívánunk szives > olvasóinknak. Jól tessék megfigyelni; nem kellemes, t hanem boldog ünnepeket. Mi még mindig ott tar- r tunk, ahol apáink, nagyapáink becsületes magyar- í sága, hagyományos tisztességgel szép szokássá tette. • ők soha se kívántak csak kellemes ünnepet a jó i embereiknek, hanem egészen megnyitották a szivü- [ két és boldog ünnepeket kivántak. A »boldog« r ugyanis az a szép magyar szó, amely minden jót, i mindent, ami kellemes, örvendetes és a testi és lelki jólét zavartalan teljessége, magában egyesit és ' kirekeszt mindent, ami ennek nem csak ellentéte, ‘ hanem még csak hiányossága lehetne is. Mi ehhez : képest a pusztán csak »kellemes«? Ilyen kellemes lehet az ünnepnapom, ha jól sikerült töltött káposzta vagy pirosra sült, tűzdelt pulykapecsenye került az asztalomra szent karácsony napján, vagy pedig szikrázó, ropogós hófehér havon siklik tova az aranyfényü napsugár,— mindez felettébb kellemes, de hol van még a boldogság egyetemes, minden jót egybefoglaló fogalmától?! Valami magyartalan lelkű, felületes csörgőszarka néhány évvel ezelőtt kitalálta véletlenül ezt a fonák és szívtelen, üres szólamot, s azóta úgy elharapódzott, mint a mezőn a paréj és ma már valósággal háborút kell viselni ellene, de kiirtani valószínűen igy is alig lehet. Majd akkor hagyják abba, ha valami még csúnyább bolondságot találnak ki helyette. De bocsánat, ez a mérges elmélkedés bizonyára nem stilszerü a karácsonyi ünnepi cikk élén. Abba is hagyjuk, csak egyezzünk meg benne szépszerével, hogy tehát boldog ünnepeket kívánunk mindannyian egymásnak, elsősorban pedig ime, ezennel mi itt, a Rákos Vidéke műhelyéből, a mi kedves közönségünknek. Már azután arról, hogy mennyi foganatja lészen ennek a becsületes jókívánságnak, amikor soha igazabb, mint ma, nem volt még a mondás, hogy nem boldog a magyar! — felelősséget vállalnunk nem lehet. A jó Isten áldja meg azokat a pénzügyi és gazdasági szaktudósokat, akik hol ott, a tengeren túl, az amerikai szenátorok méltósággal teljes székéből, hol idehaza, a kontinensen egy-egy hatalmas bank párnázott ajtajai mögül kijelent getik a kesergő emberiségnek, hogy a mély ponton immár szerencsésen túljutottunk, most már a fokozatos feliábadás következik, — a valóság mégis az, hogy néminemű külpolitikai lassú pitymallást nem számítva, a fekete nyomorúság jármában nyögünk mindannyian és tehetetlen keserűségünkben egymást szabdaljuk, hogy lerángassuk még azt az utolsót is, ami némely ember testén megmaradt és kiüssük az utolsó falat kenyeret azok kezéből is, akik még a megmentett maradét- kot görcsös markukban szorongatják. Legutóbb az annyit szenvedett és annyi méltánytalanságban részesült tisztviselőkre jár a rúd, de végeredményében mindegy, hogy ki van soron, mert »ma nékem, holnap néked, édesem«, mindenki belekerül a végtelen láncolatba, mig a pusztulás teljessé nem válik. Valamikor, a történelem távlatából bizonyára másként fog látszani ez a háború utáni emberiség. Kétségtelen, hogy evolúció korszakát éljük, a mi pedig fájdalmas rombolással jár. Múltak dicsősége, értékek, ideálok, életfelfogások és elvek, emberek és osztályok alakulnak át és ez a folyamat egy cseppet sem kellemes azoknak, akik személyesen végigélik és részt vesznek benne. Az örök törvény szerint azonban minden ilyen átalakulás és rombolás, a szebb jövő, a magasabb kultúra, a nagyobb- foku jólét építő munkája, amelyek eredményét csak az elkövetkező nemzedékek fogják élvezni. Bele kell törődnünk, hogy nekünk csak a munka, a szenvedés és lemondás jut osztályrészül. Ez a tudat pedig tárt kaput nyit az elkeseredésnek és kétségbeesésnek, amely ellen, hogy a végső pusztulást elkerüljük, védelemre van szükségünk. De mi védhet meg, mi az egyetlen biztos mentsvárunk, mi az erőt adó csuda elixir? A hit,amely szivünket megtölti szeretettel és lelkünket szilárd és komoly, nem üres és csalóka — reménységgel... A ki karácsony ünnepén hivő lélekkel odazarándokol a kisded Jézus jászolához, az tudja, hogy ezen a minden évben megújuló napon világra született a győzedelmes szeretet, amely erőt vesz minden világpusztuláson, minden nyomorúságon, minden evolúció katasztrófáján. Nagyon régen nem volt már a magyar embernek s zomorubb karácsonya, mint az idén, már csak az általános nyomorúság miatt is, — de talán soha fenségesebb nagyságában nem mutatkozott meg az Istenember születésének ünnepe, mely örömöt visz a legszegényebb házba, a nyomorgók inségtanyáira is, mert nincs olyan család, ahova Jézus nevében valami csekély, örömhozó ajándék ne jutna. Mindenkinek le kell csökkenteni igényét. Aki brilliánskövekkel kedveskedett szeretteinek, beéri a szerény ezüst holmival és igy fokozatosan le, a legszegényebb emberig, aki fényes, drága játékszer helyett valami csekélységgel kárpótolja gyermekeit, de boldogsághoz jut ezen a módon is, mert a gyermek öröme a legtisztább 1 boldogság, a gyermek pedig mindennek örülni tud. Ragyogó fantáziája a színes rongyokba burkolt fadarabot is aranyos királykisasszonynak látja és a fapálcát táltos paripának képzeli. Isteni IMP Lapunk mai száma 12 oldal
