Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-07 / 49. szám

XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, december 7. 49. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A takarékosság ul mattja. — Csudaszer a Hév. számára. — Bethlen István gróf miniszterelnök nagyjelentő­ségű berlini utjának eredményei között nem utolsó helyen áll az a tanulság, amelyet a nagy német példa nyomán a takarékos gazdálkodásra vonatkozóan hozott haza számunkra. A nagy Németország ugyanúgy vér­zik a békediktátumok járma alatt és épen olyan szörnyű gazdasági válsággal küzd, mint a mi szeren­csétlen, megtépett hazánk. Az állandóan feíbillenéssel fenyegető pénzügyi egyensúly megóvása érdekében ott is a legszigorúbb takarékosság elve szerint rendezik be államháztartásukat. A németek a hires angol köz­gazdász, Smith Ádám elméletét fordított sorrendben alkalmazták. A takarékosságot elsősorban a kiadások apasztásával kísérelték meg, azonban a kiadások kér­lelhetetlen, tervszerű csökkentése terén eljutottak addig a pontig, amelynél tovább, katasztrófa nélkül halad- niok lehetetlen. Ez körülbelül a mi helyzetünk is im­már, idehaza — és ez az a pillanat, ahol nagyszerű hasznát vehetjük az emlegetett német példának, amely most a másik módjához folyamodik a takarékosságnak : a bevételek fokozásához. Ezt az elvet akarják most nálunk is, válságaink enyhítésére alkalmazni és igy érvényesül a német példa tanulsága a mi közéletünk- ben is . . . De, ha az állami életben, a közviszonylatokban hasznát lehet venni ennek a tanulságnak, miért ne vehetnénk annak hasznát kisebb közületekben, kisebb háztartásokban és vállalatok kebelében is? A mi Hév. vállalatunk például elvesztette régi jövedelmezőségét és sok éven át kamatozó vasúthálózata oda hanyatlott jövedelmezősége szempontjából, hogy szinte már teher­tételnek minősült a vállalat számadásaiban és a rész­vényesek érdekében áruba kellett azt bocsájtani. Abban, hogy idáig jutott, mindenesetre jelentős szerepe volt a háborús évek pusztításainak is, melyek hatása alatt az üzem valósággal lerongyolódott és helyreállítása súlyos befektetéseket követelt, de nem csekély része volt a vállalat tulszervezettségének is, a mi a személyi és egyéb kiadásokat aránytalanul megduzzasztotta. A közúti vasúttársaság megváltása következtében több, nagyfizetésü igazgatót kellett átvenni és az aránylag kis testület — a Helyiérdekű — élén a nagy igazgató­gárda aránytalan, természetellenes állapotot teremtett. Bódy Tivadar dr. vezérigazgató közismert nemes, jó­szive is számos b. listás vasúti tisztviselőnek adott kenyeret a Hévnél, de az erkölcsi kényszerhelyzet is erősen sújtotta a vállalatot, midőn más közlekedő- vállalatok b. listás tisztviselőinek elhelyezésére szorí­totta. Ekkör követték el azt a végzetes ballépést, hogy a közönség-ellenes üzletpolitikához folyamodtak és a túlfeszített tarifa teherrel valóságosan elűzték a meg­levő utazóközönség hatalmas tömegét, másrészről pedig elvágták a természetes további fejlődés útját és lehetőségét. A vasút vezetősége már korábban önmagától át­látta ezt a súlyos helyzetet és azonkívül, hogy az át­adás radikális megoldását is megkísérelte, — a saját kebelében erőfeszítéseket tett, hogy a vasút jövedel­mezőségének mérlegét megjavítsa. Alkalmazták a taka­rékosság elvének első részét: tüzzel-vassal csökken­tették a kiadásokat, amivel valóban nem megvetendő eredményeket értek el. Az igazgatóság megbízásából Sós vezérigazgató helyettes teljes buzgalommal látott hozzá, hogy a túl­méretezett kiadásokat határok közé szorítsa. Amennyire csak az 1917. évi XIV. te. megengedte, a végső fokig redukálta a személyzet létszámát, elbocsájtásokkal és nyugdíjazásokkal. A kilenc igazgató helyett ma már három-négy vezeti a vasút ügyeit, a személyzet létszá­mát, le, egészen az állomás portásokig erélyes kézzel leapasztották, az igazgatóságot gyökeresen átszervezték, a szakosztályokat megszüntették, szóval minden lehetőt elkövettek a cél érdekeben, egészen odáig, hogy most már tovább csökkenteni, apasztani, redukálni nem lehet. Vagyis a vállalat is kimerítette a takarékosságnak azt az eszközét, hogy kiadásait mérsékelje. Átn, mindenki tudja, hogy mindez még mindig nem elég arra, hogy a vállalat ismét a régi jó üzlet lehessen. Mi következhetik már most? Mit mond a német példa ? Emeld, fokozd a bevételeidet 1 A német vasutak, mint épen e héten került nyil­vánosságra a feltűnést keltő intézkedés hire, — a személy* viteldijak leszállításával akarják megnövelni a forgalmat és ezzel fokozni a bevételeket. Berlin kör­nyékéről öt percenkint szállítják a vasutak az utasokat olcsó pénzért. A berliniek nyáron a főváros környékén laknak és igen nagy a kiránduló forgalom is. Vájjon nem veszi-e fel a versenyt Berlin környékével Buda­pest környéke? Nem lehetne kihasználni itt is a lehe­tőségeket és nem lehetne-e a meglevő forgalmi esz­közökkel sokkalta nagyobb forgalmat lebonyolítani és viszont nem érdemli meg a mi közönségünk is azt az elbánást, amit a berlinkörnyéki ? Nincs-e joga ugyan­arra, mint amannak? Miként fokozhatja a Hév. bevételeit ? A felelet könnyű és egyszerű: ha visszaszerzi elüldözött utas- tömegét és újból megindítja a mostoha sorsra kárhoz­tatott vidéken a fejlődés, természetellenesen megakadt folyamatát. Ennek pedig egyetlen módja a tarifareform, a viteldij leszállítás. Az ócska, de megdönthetetlen kereskedelmi elv: a nagy forgalom, csekély haszon, HT Lapunk mai száma 12 oldal. ^ ____________

Next

/
Oldalképek
Tartalom