Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-30 / 48. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 48 szám. lyal előtérbe került a vasút átadásának ügye, amely — legkésőbb március folyamán eljut a megvalósulás stádiumába. Ugyanis a székesfőváros hetes bizottsága befejezte tanulmányozó munkálatait, amelyek a vasút átvétele ügyének minden részletére kiterjedtek és hatalmas arányú előterjesztésben a Hév. ajánlatát kedvezőnek nyilvánítja és a vasút átvételét javasolja. A kérdés legnehezebb része ezzel már eldőlt és egészen bizonyosra vehető, hogy a Beszkárt a Hévét átveszi. Ilyen körülmények között nem bizonyos, hogy a multheti fejtegetéseinkben foglaltak ellenére, most már ilyen gyökeres reform-kisér- letbe a vállalat hajlandó-e belebocsátkozni, — közönségünk szempontjából azonban ez már csak időben jelenthet különbséget. A helyzet e pillanatban az, hogy az olcsóbb közlekedéshez mindenképen hozzájutunk: ha az átvétel megtörténik, a Beszkárt révén, — ha pedig az elmaradna vagy a kérdés megoldása, bármi okból elhúzódnék, — úgy — minden bizonnyal a Hév. sürgetett és várvavárt tarifareformja utján. Úgy hisszük, hogy régen nem szolgálhattunk közönségünknek kellemesebb Mikulás-ajándékkal, mint ezzel a közleménnyel, mely széles uj; kaput nyit Rákosszentmihály, Sashalom és az egész Rákos vidéke fejlődése számára. „A Kacsámon túladtam.. Az 1870-es évek legelején, még a Népszínház 1875-ben történt megnyitása előtt az István- (most Klauzál-) téren állott a Miklóssy-szmház, amelynek egyik legzajosabb sikere »A háromcsőrü kacsa« cimü, példátlanul mulatságos operett volt, amelyben Vízvári Gyula (később a Nemzeti Színház páratlan humoru komikusa), a nagytehetségü, de utóbb elkallódott Dobocsányi Gyula, Solymosy Elek és társai minden este falrengető kacagásban tartották a közönséget. Jókai Mór az egyik páholyban hatalmas kék zsebkendőt sirt tele nevettében és jó néhányszor megnézte »A háromcsőrü kacsát.« A darabot később a Népszinház is műsorára tűzte, én azonban már csak a budai, krisztinavárosi színházban mulattam rajta úgy, hogy még ma, jó negyven esztendő múltán sem felejtettem el. Ebben a darabban egyebek között arról van szó, hogy három, vidám spanyol cimbora ellopja a három büszke spanyol tartományt jelképező háromcsőrü kacsát. A darab végén, midőn a nagy zenés (sőt zenebonás) nyomozás, illetve motozás folyik a színen, a sorra kerülő tettesek egymás kezébe csempészik át a nevezetes bűnjelet, s amint az .egyik megszabadul tőle, nyomban vig, táncos dalba kezd, ujjongva énekelvén: »A kacsámon túladtam, radi radi rárom!...« Végre az utolsó delikvens úgy segít magán, hogy a nyomozást vezető polgármester hátára akasztja a kacsát és most már ő is beáll az örvendező karba: »A kacsámon túladtam !...« Az öregedő ember jobbára emlékeiben él. Én sem tudom kiűzni a fejemből a régen nem hallott csufondáros dallamot, amikor az élet eféle kacsát- továbbadó jelenetet tár elém. Nem tehetek tehát egyebet,mint, hogy bocsánatot kérek e hosszadalmas és szubjektív bevezetésért és igyekezem rajta, hogy minél rövid ebben és szárazabban mondjam el annak a modern színjátéknak a vázlatát, amely a háromcsőrü kacsát eszembe juttatta: 1. felvonás. A mi kacsánk nem háromcsőrü és lényegében nem is kacsa. A neve József főherceg-ut, ami egy 800 méteres utacskát jelent a főváros határszélén, s amely minket nem összeköt a fővárossal, hanem szigorúan elválaszt tőle mindörökké, mert tulajdonosa, a büszke — nem spanyol, hanem magyar — székesfőváros, több, mint két évtizedes sürgetésünk, kérelmünk, deputációzásunk, protekció keresésünk és egyéb véget nem érő mindenféle manőverünk ellenére máig sem helyezte járható állapotba, hanem kérlelhetetlenül kijelentette Rákosszentmihály és Sashalom községének, hogy ha járni akarnak rajta, csináltassák meg a saját zsebükből, bár az ut tulajdonához a főváros továbbra is szigorúan ragaszkodik. Szóval a székesfőváros — túladott a kacsán! 2. felvonás. Sashalom azt mondja, hogy nem költ az útra, mert annak burkolása elsősorban Rákosszentmihály érdeke. Nesze, Szentmihály: a kacsámon túladtam!... 3. felvonás. Rákosszentmihály belenéz az üres zsebébe és igy szól: »Minek csináltassak én utat a gazdag fővárosnak, holott a lakosságom fővárosi közönség, a kereseti adójövedelmet a főváros pénztára viszi el! De még ha akarnám is, miből költhetnék útépítésre, holott a vármegye elveszi a közmunkaadó 80o/0-ékát, s ami keserves garasainkból valahol az Alföldön készítenek a falvak számára müutakat. Kedves vármegye, csinálj te utat, vagy adj rá pénzt, vagy vedd és tedd járhatóvá a mi utunkat is. »A kacsámon túladtam!...« U. felvonás. Tenor szóló a vármegyén. Kisgyülés: nagy kar, uniszónó: nincs pénzünk. Csinálja a főváros. »A kacsámon stb.« 5. felvonás. Legújabb, izgalmas fordulat: Preszly Elemér dr. főispán és Erdélyi Lóránt dr. alispán hadba száll. Fel Budára! Wekerle minisztert kérik a vármegye nevében, vegye gondjába a vármegyei utak egy- részét, mert a megye kasszája üres, nem győzi az útépítés és fentartás költségeit. Csináljanak belőlük országutakat. »A kacsámon túladtam!...« Finálé. Méla akkord. Az államkassza is üres. Több adó kellene, hogy lehessen áldozni a kívánt célra, de az adóprés már gyéren csörgedez. Adózó alanyok, nektek kellene fizetni a cechet, ha tudnátok; de hát tudjátok? Végre is ti akartok járni az utón! A kacsán tovább túladni nem lehet. A kacsa már a polgár- mester hátán lóg ... (Függöny.) * Hát nincs igazam, hogy »A háromcsőrü kacsa« jutott az eszembe? Mikulásra vegyen Rabkonyakos meggy különlegességet finom és öleséi "Wfl Mészáros József ííi/ffí Ráxosi-ut ués8Sny-
