Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-12 / 41. szám
41. szám. RÁKOS VIDBKB 3. oldal. séget, fokozott céltudatosságot kell belevinnünk, mert csak igy tudunk igazságosan, s hatásosan, számottevően enyhíteni a mai nagy nyomoron. Krenedits Sándorné eddigi munkája szabja meg programmunkat a jövőre nézve egyebekben is. Tovább kell élesztenünk, folytatnunk a mi kedves elnökünk anya- és csecsemővédő akcióját, erősítenünk kell a gyermekmenhely intézményét. Meg kell mentenünk a lelkeket, amikor a mentés még lehetséges. Gyűléseinken uj és uj terveknek kell felvetődni, kialakulni, hogy ezek a jótékonysági és emberbaráti intézmények a mi segítségünkkel valóban eredményesen tölthessék be hivatásukat. Bizonyos, hogy ezek az intézmények a nemzeti életben rendkívül fontosak és bizonyos, hogy ezek az intézmények elhervadnak, ha a magyar asszony szive, akarata, alkotó kedve, ereje nem segít rajtuk idejében és rendszeresen. Fontos része a Mansz. programmjának a növény- és állatvédelem. Ezt az akciót elevenebbé, többoldalúbbá, tartalmasabbá kell fejlesztenünk, a léleknemesitő, s a praktikus vonatkozásokat mind érvényre kell juttatnunk. Ugyancsak programmunkba kell illesztenünk a kulturális mozgalmak, intézmények támogatását, elsői- sorban az iskolánkivüli népművelés intézményét, amely minden erkölcsi testülettel, kulturális mozgalommal kapsolatot tart. Jó volna továbbá, ha a Mansz., s főleg a Magyar lányok számára olvasókör alakulna, amely lehetővé tenné, hogy a nemzeti szellemű irodalom uj híveket, uj olvasókat találjon. így a Mansz. életében az országos mozgalmak (revízió), kulturális és irodalmi törekvések, események kapcsolata kialakulna. A munka, a tervek megvalósítása, ha nehéz is, de annyi szép munka, annyi eredmény után nem kétséges. S ha érné is itt-ott gáncs, kicsinyes kritika a Mansz. munkásságát, csüggedésre nincs ok, megjegyzéseket csak azok tehetnek, akik nem ismerik a magyar asszony lelkiségét, cselekvő, termelő, alkotó képességét, nem ismerik a magyar nő mindenre kész hősies szellemét, mert lelkűk idegen ezzel szemben. A Mansz. minden időben megérezte, meglátta, s megtalálta kötelességét, s nemcsak, hogy nem vált ma már problématikussá a Mansz., de a jövőben még nagyobb, még jelentősebb munkaprogrammnak megoldásai várnak rá. A sok probléma között hátra van a legnagyobb, a legfontosabb, amit mindaddig nem szabad szem elől téveszteni, mig meg nem dől: Trianon! A magyar asszony hite, véráldozata, optimizmusa kell ehhez is, azért siettetni, sürgetni fogjuk az időt imádkozó, dolgos kezünkkel, hogy ezt a mártír földet, amelyet a magyar asszonyok könnye már oly sokszor termővé áztatott, megtisztultan, emelkedett lélekkel, a régi fényében és dicsőségében ölelhessük magunkhoz. Magyar testvéreim! A történelmi magyar Nagyasszonyok jósága, tetteiknek ereje fölemel, a szentek lelki nagysága, példája vonz. Lobogó fáklyák ők, akik nemcsak a múltban világítottak, de a jövőnek is vezérlő világosságul szolgálnak. Merítsünk erőt lelki épülésünk és tanulságunk nagy erőforrásaiból, hogy a lélekmentés, újjáépítés nagy munkájában, de minden akciónkban, tevékenykedésünkben és gondolkozásunkban a sajátos magyar, keresztény nemzeti lélek nyilatkozzék meg bennünk — tisztán, fényesen. Ezekkel a mély gondolatokkal kezdjünk ismét egy uj munkaévet. »sHs» HÍREK "SllsÉdesanyám . . . »És azt az édes jó anyát Pistukám, szeresd, imádd, Hogy mi ő nekünk, azt el nem mondhatom, Mert nincsen rá szó, nincsen fogalom. De megmutatná a nagy veszteség, Ha elszólitná tőlünk őt az ég.« (Petőfi.) Oh anyai szemek, a jövő titkos fátylán keresztül ki felé szállnak mélyen elrejtett gondolataid...? Ki az, akinek mosolygása kedvesebb előtted a világ minden csillogásánál ? Ki az a kis szöszke teremtés, akinek lesed minden mozdulatát ott a betegágy mellett... kisirt szemekkel ... átvirrasztott éjszakákon át... átimádkozva ... átsirva ? Ki az ? »a kis fiam« — szól egy lágy csengésű hang. Hogy dobog az az anyai szív, amikor először áll fel a lábára az a kicsike! Milyen örömmel varrja neki a kicsi ruhákat! Milyen büszke, amikor már iskolába viszi js amikor ákom-bákom betűvel először írja le a palatáblára ezt a szót: »anyukám«... És te sötét éjjeleken, munkád után kimerülve imádkozó édesanya — mondd, fellebbentsem a szent titkot lelkedről... ? A jövőbe néző szemed kiért aggódik, kire néz csillogó örömmel, titkos sejtelemmel, kiért kéred összetett kezekkel az egek Urát?... A »fiadért«, a te fiadért, kis leányodért! * Kikerültem az élet zsivajába... Csak ritkán, akkor is rövid időre kereshetem fel a jó szülőket... Ilyenkor szokott történni... Fáradtan alszom ... mélyen, késő reggelig ... jól esik a pihenés otthon ... Egyszer, mintha egy lágy kéz simogatását érezném arcomon... mintha egy szerető szív forró melegét érezném közelemben . . . suttogó hangot hallok: »kedves, kis fiam, csak mindig közelünkben lehetnél« ... Felnyitom a szemem. Az édes anyám áll előttem. * — Két emberi szív van, amelyik önzetlen, áldozatos szeretető vei végig kisér a földön: az édesanya, és az édesapa szive. Most vasárnap hódolunk az elsőnek, — tavasszal majd a másik drága szívnek. Bálint., Köszönő szó. A »Rákos Vidéke« szombati estélye szilárd szándékunk ellenére jubileumi ünnepséggé dagadt. A közönség és jóbarátaink szuverén akaratával szembe- szállani lehetetlenség, s igy csak a hálás köszönet szava lehet a felelet. Forró köszönet kedves közönlen S<a b termeidfá l fi-Mü 60 m UHMarka édeskés 70 mi. KERNER EMILNÉL RÁKOSSZENTMIHÁLY, RÁKOSI-UT 68« SZÁM.
