Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-31 / 35. szám
XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. vasárnap, augusztus 31. 35. szám. rAkos vidéke tArsadalmi, közigazgatAsi és kÖzgazdasAgi hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A régi Sxenimihály. Vili. Stoffer Gyula. Irta: Mórica Pál. Stoffer Gyula, a községház öreg törvénybirója, a népszerű vágóhídi gondnok, piaci ellenőr, kit két utóbbi foglalkozása révén ősi magyarsággal: szék- bíró, piacbiró, sőt kofák birájának is bízvást nevezhetnénk, Csömörről, a csömöri »hegyvidékről« származott hozzánk a szentmihályi — fennsíkra. A hatalmas megjelenésű öreg ur tirolias vadászkalapjával Szent Imre herceg napjain Budapestet egész megszinesitő, izgalomba ejtő tiroli sógoraink seregében bevált volna »Schützmeister«-nek, mert hiszen a szentmihályi régi hires vadászok között, mint Fischer bátyánk, Krenedits Sándor főjegyzőnk, Csillag Szilárd, ügyvéd, Pillér György állatorvos, Poppel Miklós székesfővárosi főigazgató, Corchusz József malomtulajdonos, Bicskey Gyula csömöri főjegyző és a többiek, az egyik legnépszerűbb nyulirtó és foglyász volt, s az még ma is »Stoffi bácsi.« Kerepes, Mogyoród, Csömör, Cinkota, Pusztaszentmihály lankáit, rétes mezőit, káposztás földjeit hajtva, sokszor, hejh, sokszor visszhangzott becézgető vadászati nevétől a szép magyar táj. Airi...! — igy nevezték el, igy kiáltoztak utána, midőn a vadásztáska szíjról dús fürtökben lógtak a néhai való füles nyulak, vagy akár a Fischer bátyánk későbbi önegyensulyozó hátzsákjaiba nem fért már több nemes vad... És a kiéhezett vadászok — vadász, halász: valamennyi lévén éhenkórász — szívesen bicskáztak volna pár jó falatot, az öreg Airi-t nem kellett sokáig kérni, simogatni, egy-két nyulat azon frissiben kihámozott a bőréből, bográcsba aprította a nyuszit (kiváltképeni örömmel, ha az még harmatgyönge süldőcske volt!)... Egyik-egyik határszélen, pusztai vendéglő vén eperfája, diófája alatt lakmároztak azután olyan kívánatos vadász- lakomát, amilyent a király gödöllői fővadászmestere is ritkán kóstolt. Erre a szakácstudományára büszke volt, egész bizonyosan máig az, — jó Stoffer Gyula. A szakács;- ságban még Csömörön volt alkalma gyakorolnia, tőkéiétesitenie magát. A szőlőtőkékkel rakott, vén gyümölcsfák lomberdőjétől takart csömöri hegyvidéknek, kanyargós vén Csömör nagyközségnek, mely átengedett szép határrészletével és közigazgatásilag a sok százados hamvaiból feltámadó Rákosszent- mihálynak másodszori szülőanyja-számba megy, — Stoffer Gyula sok ideig egyik első, legkedvesebb polgára volt. Nemcsak személye szerint, hanem foglalkozása után »kidukált« nekie ez a kedvesség, népszerűség. Első vendégfogadósa, kezdetben mészárosmestere is volt a Zay grófok régi hires nagyközségének. Akkoriból legendák maradtak fent erről a félelmetesen erős alkatú, emellett csupa szelidséges, jóságos szivü óriásról. Addig incselkedtek vele, hogy egyszer a vándorcirkusz oroszlánketrecébe bement,.. Hát nem is történt odabent a fenevadak között semmi baj, — az oroszlán megérzi, hogy ki a jó ember... — Hanem tudjátok... mikor a ketrecből szerencsésen kiléptünk, azonban még a ketrec belső és külső ajtója között szorongtunk! — Mélázik a múltakról a különben kevés szavú Stofi bácsi. — Annak már fele sem volt tréfa, amikor azok a szörnyű fenevadak irtózatos erővel és iszonyatos bömböléssel a belső ketrecajtóra vetették magukat... Mi pedig a szeliditővel se ki, se be!... * A kevés szavú, kemény öklü óriás Stoffer Gyula egyszer meg, a milleniumi kiállítás alkalmával rendezett birkózó bajnoki versenyen az öt világrész hires birkózó-bajnokával: Robinetti mesterrel állott ki a porondra. Bár Robinetti a világ egyik első hivatásos birkózója volt, Stofi bátyánk meg csak a gyermekkorban, kint a faluszéii páston próbált ilyesmit ... Megtörtént a nagy csoda, hogy a mérkőzés eredménytelenül végződött... Cudarul összevissza rángatták egymást, de sem Robinetti, sem Stoffer Gyula nem tudtak felülkerekedni egymáson. A nézősereg inkább Stoffert ünnepelte győztesnek. — Vagy három napig feküdnöm kellett, mig ezt az ereszd a hajamat kipihentem! — Mélázgat a múltról a csendes léptű, kevés szavú, még mindig délceg kedves öreg ur, akinek abból a boldog, bőséges, békés időkből me rád t fent az emlékezetes fel- köszöntője és közszájon örökült hires nótája is. Ez a felköszöntő, ez a nóta arról nevezetes, bárha az éjszakába benyúlt a baráti, vagy ünnepi összejövetel, ennél a felköszöntőnél többet s mást soha nem mondott, ennél a nótánál többet s mást soha nem dalolt a németek Moltke generálisánál hallgatagabb Stoffer Gyula bátyánk. A letűnt évtizedek folyamán — ámde — ezt a felköszöntőt minden egyes alkalommal elmondta, ezt a nótát minden egyes alkalommal elriadózta az ákácfa cöveknél keményebb, szivósabb öreg ur... Stoffer Gyula felköszöntője igy hangzik: »Valahány tálján képes képet eladni képes, valahány cigány, ahány vályogot vet, rokona a cimbalLapunk mai száma 12 oldal
