Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-24 / 34. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 34 szám. úgy érzem, hogy a mi öreg Tóbiás Ádám mesterünknek abban a 'régies-régi feketebőr kézi táskájában az én elmúlt fiatalságom is benne1 van... S talán ezért is emlékeztem felőle ilyen jólesőleg? Buígávia. 00) Irta: Foíbevih Gusztáv. Kedves, atyai jóbarátom volt a főhadiszállás egyik legérdekesebb embere: Ali bey, a török ezredes. Mint a szövetséges ottomán hadsereg összekötő tisztje végezte itt csöndben feladatát ez a közkedvelt katona, aki fajtájának igazi typusa volt. Rendesen akkor érkezett be az étkezdébe, amikor a levest tálalták, az ajtóban megállóit, kissé komikust, szögletes mozdulattal biccentette meg a fejét, majd jobb kezét szivéhez, szájához és homlokához érintette, hü maradván a hazájabeli szokásos köszönéshez. Rendkívül szerény, csöndes keleti bölcs volt. Rendithetétlen nyugalom. Allah igy akarja, tehát minden rendén van. Ebéd után, ha az időjárás megengedte,, tempós nyugalommal sétált, a Küstendilt körülvevő szelíd lejtőjű hegyek szerpentinutjain. Kitüntető figyelmességgel meginvitált engem is e sétákra. Németül jól beszélt — de keveset szólott, — hiszen a lélek nyugalmát élvező okos — nem pazarolja a szavakat. Gyakran megállóit egy fordulónál, és elnézett a város és vidék felett, lehet, hogy a természet szépségeit élvezte, lehet, hogy merengve gondolt a régi ozmán dicsőségre, — melynek maradványa itt mindössze két karcsú minaret és a hozzájuk tartozó mecsetek, melyek közül egyik már rom. Allah igy akarta, — legyen meg az ő szent akarata. A tiszti kaszinó kosztja elsőrangú volt. Az ország minden részéből érkeztek adományok (élelmiszerek) a főhadiszálláson lévő vezérkar és különösképen Jekow főhadvezér részére, akit az egész háborús Bulgária rajongó szeretettel vett körül. Kemény energiával, fáradhatatlanul dolgozott és épen ezért igen ritkán jelent meg az étkezésen. Kapitányom mesélte, hogy már gyermekkorában rajongó vágyakozás fogta el a katonai pálya iránt és mint földhözragadt szegény ember fia, keresztül gyalogolta a fél országot, hogy a katonai iskolába felvétesse magát. Bár külsejére nézve nem volt imponáló meg jele-' nésü, mégis, mikor jobban szemügyre vettem arcát, szemei kifejezését, mozdulatait, úgy éreztem, hogy száz hasonló egyenruháju közül, habozás nélkül rá tudtam volna mutatni: csak ez lehet a fővezér! Nagy népszerűségét közvetlen, kedves modora is növelte. Megtörtént, hogy egy pihenő órájában a főhadiszállás épülete előtt játszó iskolás lányok és diákok társasjátékában vett részt. Az idők vihara, a szerencsétlen körülmények között elvesztett háború őt is elsodorta helyéről, én pedig kedves emlékként őrzöm azt a fényképet, melyen kéz a kézben ott áll a jövendő reménységei között, a fiatal Bulgária virágai között, — akikért annyit dolgozott. A tiszti kaszinó élete általában csöndes volt, csak nagynéha történt meg, hogy a szövetséges fejedelmek születésnapján, vagy egy-egy jelentősebb győzelem alkalmával nagyobb áldomás esett. Ilyenkor az utcán is nagy lelkesedéssel tüntetett a lakosi- ság, négy-öt fiatal gyerek hatalmas dobokon puf- fogtatott,— egy klarinétos pedig fújta szakadásig a győzelmi melódiákat. Ilyenkor jobb ebéd, vagy vacsora került az asztalra és kitűnő sumlai török bor, — mely tüzes, mint a bulgár vér, hozzá pedig szólt a királyi zenekar, mely gyakran rándult le a főhadiszállásra. Maczák bácsi vezényletével. Ez a kedélyes, pocakos cseh bácsi valamikor a monarchia zenés őrmestere volt és a fiatal Bulgária hadsereg- szervezésénél néki a katonazenekarok létesítése jutott feladatául. így lett a bulgár királyi udvari zenekar karmestere, aki hamisítatlan német-cseh tájszólással diskurált velünk régi K. u. K. életéről. A vacsora koncerteknél természetesen elengedhetetlen volt a »Sumi Maritza«, mely nagy lelkesedést váltott ki, de amikor rázendített a banda egy »ko- lo«-ra, kitört a mámoros jókedv. A székeket felrúgták, és örege-fiatalja, vállon átkulcsolt karral — mint egy nagy család táncolta az ősi nemzeti táncot. Sokáig csodáltam őket, amint az asztal körül hullámzottak ide-oda — mint egy test. Éreztem, hogy ez a különös — lényegében egyszerű pár lépése® tánc — több mint a tánc — ez maga a nemzeti egység. Mintha láthatatlan elek romos áramlat ömíene az összefonódott egyedeken keresztül és egy tömeggé kovácsolná őket, lábdobbanásuk egyszerre csattan a földön. És ez a különös 7/16-od ritmus! Végre bennünket — idegeneket — is magával ragadott ez a különös zamatu tánc-zene — a »Rátchenica« és beállottunk a gyűrűbe. Mi is úgy éreztük, hogy hozzájuk tartozunk, mi is egyek vagyunk velük, és meg- mámorosodtunk attól a tánctól, — melyet már, ki tudja hány évszázada járnak a kivívott diadal Örömére. Mi is átéreztük azt a fellegekben járó érzést, hogy 25—30 ember egybefonódott egyet képez, és úgy érzi, hogy végre ki kell tombolnia magát, meg kell szakadnia örömében a szívnek. Éreztem, hogy ez a tánc az egységes Bulgária örömmámora, a faj kibontakozása és a teremben ott van az egész ország és bárhol járják ezt a táncot, az ország akármelyik helyén, mindig az egész ország táncol, a szivek egyet akarnak, egyet éreznek. így láttam és éreztem én a »kolo«-t 1917-ben. (Folyt, köv.) 2vzCeza.3rass250a3.3ri le e 1 e aa gr 3r e gondnélküli beszerzésének lehetőségét biztosítja budapesti (belvárosi) régi specialista cég. Elsőrangú teljes menyasszonyi kelengye: nevezetesen gyönyörű fehérnemüek, ágynemüek és lendamaszt asztalneműét és minden, ami egy kelengyéhez szükségeltetik kirakati készpénzárban — előleg nélkül, kényelmes részlettörlesztésre vagy folyószámlán vásárolható. Voltaképen kelengyebiztositásnak nevezhető ez a szisztéma, azzal az előnyös különbséggel, hogy a dijak fizetése nem mindvégig előre történik, hanem mindig csak a szállítás után. Részletes költségvetésekkel szívesen szolgálunk. Postacím csupán: Fehér József házi- és kézimunkaipar VII., Gr. Zichy Géza utca lO, szám*
