Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-17 / 33. szám

% -»Mal. RÁKOS VIDÉKÉ 33 szám. szentkoronát II. Szilveszter pápától. S a szuverén felségjogainak elismert első király, »az uj király a szentelt olaj és a szent korona érintésével homlokán, szent fogadalommal ajkán, az apostoli kereszttel jobbjában indult el a krisztusi hit terjesztésére, népe boldogitására, egyháza és magyar hazája felvirár goztatására.« Jól tudjuk, hogy első és szent királyunk sokkal hatalmasabb és gazdagabb egyéniség, semhogy gyarló megemlékezésünk araszos kereteibe teljes tar­talmának képét beleszorithatnók. Szent István mély lelki élete és sokoldalú tehetségének szinthézise, mint erőforrásra, a katbolicizmusra mutat. E gazdag erő­forrásból táplálkozott Szent Imrének is, Szent Ist­vánnak is élete. Az első megszentelte önmagát, a másik magán keresztül nemzetét. Első királyunk szent dinasztiája kihalt, de em­léke köztünk él. És mi követve hódolunk Szent István emlékének. Séta a halárban. Csütörtökön reggel az a furcsa ötletünk támadt, hogy bejárjuk Rákosszentmihály határát. A ragyogó napfényben, üde levegőben igen kellemes és főként tanulságos volt ez a kirándulás. Sok régi emléket ujitott fel és sok érdekes képet tárt elénk... Hát bizony a régi, családias Szentmihályt alapo­san köráléphették. A házacskák százai népesítik be az egykor selymes, zöld mezőket. Az uj épületek között keresztül-kasul uj utcák, utak nyíltak. Az uj házacskák között nem ritka a kellemes, csinos villa, csak. az a feltűnő, hogy igen sok helyen hiányzik még a kerités. Az ösztövér fillérekből még nem igen telt a költségére, úgy látszik, azért hagyják a kerités építését utoljára... Az annyit ócsárolt utak, most, szép időben, eléggé járhatók. A Jenő-utcát véges-végig rendbe­szedette a község és hidat is épitett a Szilason ke­resztül. A község pénztára is üres, a képviselőtesr tületet pórázon vezetik a felsőbb hatóságok és ren­deletek, úgy sincs semmire pénz, de még ha lenne is, akkor sem engedik meg, hogy a maga kedvére és gusztusára gazdálkodjék, amit tehát produkál, a maga erejéből teszi, szinte dugva-lopva. Vince bácsi, a derék biró, mint jó gazda, mindent a maga erejé­ből, ügyességéből teremt meg. A Kecskeméthy Vince dicsősége a járható Jenő-utca is, amelyben több öröme van a lakosságnak, mint a drága pénzért meg­épített Csömöri-utban. Abból bizony aligha lesz va­lamirevaló ut; sirhatunk a pénzünk után. Tulajdonképen országos botrányt kellene abból csinálni, ami ezzel a szerencsétlen úttal, meg ja Batthyány-utcával történt. Az építéskor az ellenőr­zést csaknem erőszakkal kivette a község kezéből az államépitészeti hivatal. Mi még örültünk is rajta, mert így a felelősség az arra hivatott szakhivatalt terheli, meg azután ennek a hivatalnak a szaktudásáé­ban csak mindennél jobban meg lehet bízni! A vége az, hogy az ut vigasztalanul rossz. A legutóbbi tárgyalás alkalmával a képviselőtestület kiküldött­jeit, a község szakértőit megint letorkolták és a kér­dés máig sem nyert megnyugtató elintézést. Min­denki azt mondja, hogy az alapot nem készitették el jól és a burkolatot nem helyezték el gondosan. Kei- resztmetszés utján ezt még ma is meg lehet állapí­tani. Akármint disputáinak is a szakemberek, annyi bizonyos, hogy fizetni kell, ut pedig nincs. STERN JÓZSEF R. T. UTÓDA BUDAPEST Ezelőtt: Most: IV., CALVIN-TÉR 1. IV., SZERVITA-TÉR 5. TELEFON: Aut. 846-78. Férfi és női szövetek, selymek, vászon- és mosóáruk legelőnyösebb és legjobb beszerzési forrása. Annál nagyobb öröm az utmenti fasorok fejlő­dése. A Csömöri-ut pompás dióf a-allé lesz néhány év múlva. A másik utcán szilfa-sor, itt ácer, ott akác, a Király-utca egyik oldalán már terem a barack, a másik oldalán jövő évre ülteti biránk a cseresznye­sort. Igen szép a széles Hermina-utca is. Ezt még a parcellázás előtt hasították ki a Csömöri-ut párjául. Valaha nevezetes útvonala lesz a községnek, — mit községnek! — városnak! Kertváros ez, akármit be­szélnek, nem község. Egyre fogynak a káposztás kertek, legelők, kertészeitek, majorságok, — a házacs­kák tömege, mint hóditó sereg, ellepi a r ét ebet-me - zőket és kiszorítja a falut. A »község« fogalma már csak a közigazgatás formájában jelentkezik itt, »nyügül talán, de szárnyakul soha.« Nem isi talán; béklyó ez ma már, amely a szabad mozgásban, cse­lekvésben gátol és póráz, amelyen a szürke paragra­fusok kampójára akasztják érdekeinket. Az utca rendezéssel például évek óta kínlódunk, a vármegye nehézkessége és. késedelmeskedése miatt azonban még mindig nem hajthattuk azt végre. El­lenben az Uj Almásy-telepen már felsorakoztak, vé­gig az útvonalakon az uj villamos-vezeték póznái, amelyek a világosságot, a tiszta kényelmet és nyilván a megnyugvást fogják az uj lakosság körébe szálli- tani. Lassankint pedig tudatára ébred ennek a lakos­ságnak elhódított része is, hogy a régi, kedves Szentf- mihálynak uj hajtása, ugyanannak a testnek része, ugyanannak a községnek tagja és mint a ragyogóan megindult templomépitő mozgalomban, úgy minden­ben testvéri szeretettel kezelt társa a régebbi, törzsöí- kös lakosságnak. A temetőkertben vágott széles utón eljutottunk a kertváros »éléskamrájához«, a faiskolához. Ez a holdas terület a Vince bácsi boldogsága, öröme-, büszkesége. Sajnos, a szárazság csapása nem ma­radt nyomtalanul itt sem, de azért vagy 5—6000 kedves, szép facsemete növekedik benne, hogy a kertváros tervszerű fásítása céljára készen- álljon. Mint a kedves iskolás gyermekek, olyanok ezek a facsemeték. A magról nevelt »dedósok« csapata után, sudár sorokban állnak, szép katonarendben, a drága platán »kadétok«, amott az »alsóbb iskolás« finom barackfák, a nyurga, vidám nyárfák, amelyek a ned­vesebb részek daliás díszei lesznek. Ácer, szil, gle- dicia, lombos vadgesztenye csoportok váltogatják egymást, ahol pedig megüresedett a kiültetett fia­talok helye, ott barázdás arcú, kövér kelkáposzta­fejek mosolyognak terebélyes levél-kalapjuk, gal­lérjuk alól, meg szép répafejek vigyorognak elő a száraz talajból, bizonyságául, hogy itt talpalattnyi hely sem marad kihasználatlanul. Mindenütt a ko­moly hozzáértés, becsületes, gondos munka ered­ménye. Mekkora vagyon ez, a semmiből, az okos, jó gazda szorgalmából és a jó Isten ajándékából. A hatalmas akáoos-iskola külön területen van. A facsemeték kedves, borzos feje szeretettel egymáshoz hajlik. A legkedvesebb, leghálásabb és legigényte­lenebb magyar fa, a fehérlombu, illatos virágú akác­

Next

/
Oldalképek
Tartalom