Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-03 / 31. szám
31. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. oldal. Kél érdekes viharvert művészember. (H Bézy-Kárpáihy hangverseny rendezői.) Már a múlt héten röviden jelentette a »Rákos Vidéke«, hogy két érdekes és érdemes újabb lakos- társunk, Bézy Elemér dr. és Kárpáthy László dr. szerzői estét rendez a Nagykaszinóban. A nagyszabású hangverseny határnapját véglegesen szeptember 7-ikében állapították meg, amikor a két kiváló művészember tudásának és tehetségének javát mutatja be közönségünknek, mely személyükben igen érdekes, lelkes magyar férfiakkal ismerkedik meg. Mindketten a nagy világégés, a szomorú magyar tragédia áldozatai, akiket talán a végső kétségbeeséstől mentett meg a lelkűkben kigyuló isteni szikra, a magyar dalköltészet ihletett művelésének és tolmácsolásának áldott tehetsége. A »Rákos Vidéke«, addig is, mig közönségünk közvetlenül megismerheti a szeptember 7-iki hangverseny hőseit, be akarja mutatni őket olvasóinak. Történetük szivfacsarón érdekes magyar sors, melynek tragédiáján égő magyar szivük és kivételes tehetségük győzedelmeskedik. Önmagában is érdemes arra, hogy uj otthonuk közönsége megismerje. Kárpáthy László dr., — lapunk kérésére a következőket mondotta el önmagáról: — A kilencszázas években Kolozsvárott jogászkodtam. Ott ismerkedtem meg Bézy Elemérrel, aki orvosnövendék volt. Mindketten szerettük és kultivál- tuk a muzsikát, különösen a tősgyökeres, hamisitat:- lan magyar muzsikát, amelynek szere tétét még hazulról, a szülői házból hoztuk magunkkal. Amikor* hangulatos estéken együtt hegedülgettünk: melyikünk hitte volna, hogy évtizedek múlva Szentmihá- lyon fogunk találkozni, mint a háború rokkantjai? Ki hitte volna, hogy én félkézzel fogok zongorázni, mert a béna jobbkarom nem birja a hegedüvonót ? És ki hitte volna, hogy emlékes ifjúságunk városa, Kolozsvár, idegen kézre kerül?... Az egyetemi évek elmúltával különváltak útjaink. Én rövid ideig ügyvédjelölt ösködtem, azután örökre búcsút mondtam a jogi pályának. (A doktorátusomat ma is csak dísznek használom.) Sokkal jobban tetszett nekem a muzsika. Zenekart szerveztem és azzal jártam be országot-világot. (Akkoriban a képes újságok tele voltak a fényképemmel.) Később, amikor állítólag »megkomolyodtam«, — Sátoraljaújhelyen telepedtem le. A helyi lapot szerkesztettem és közben az »Uj Idők «-ben jelentek meg szépirodalmi apróságaim. Azután —• jött a háború. A hadi élményekből elég annyi, hogy egy gránátnyomás folytán beállott agyvérzés következtében a jobb oldalom teljesen megbénult. Sokáig élőhalottként lézengtem, remények és ambíciók nélkül. Egyszer aztán gondoltam merészet és nagyot. — Ha Zichy Géza gróf meg tudott tanulni fél- kézzel zongorázni, — gondoltam magamban, — akkor Kárpáthy Laci miért ne lenne erre képes? És pár évre rá már a pesti Vigadó nagytermé!- ben adtam önálló szerzői estét. Goda Gizella, a kedves operaénekesnő adta elő a szerzeményeimet s én félkézzel kisértem a zongorán. Harsány! Zsolt barátom tartott bevezető beszédet, amelynek körülbelül ez volt a veleje: — Látjátok, ilyen a magyar dzsentri. Száz százalékos rokkant, egészségben és anyagiakban letörve, de dalol, de nem hagyja magát, tud szépet alkotni és fél kézzel is bele mer vágni az élet húrjaiba. Ezért nem féltem én az annyiszor gáncsolt magyar dzsentrit. Legjobban a Kormányzó tapsolt. * Most, hogy Bézy Elemérrel ismét összehozott a sors, elhatároztuk, hogy közös szerzői estet rendezünk. Mind a ketten rokkantak vagyunk. Hátha együttvéve kiteszünk egy egész embert ? ... * A Bézy Elemér dr. élettörténete a következő: Dr. Bézy Elemér mütőorvos, okleveles akadémiai gazda (Magyaróvár), a piskitelepi máv. kórház volt sebész főorvosa a háború kitörése alkalmával, 1914. aug. 6-án vonult be mint főhadnagy katona-' orvosi szolgálatra. Ez időtől kezdve az orosz, olasz és román harctereken teljesített szolgálatot, később századosi rangban, mely idő alatt több, mint 8000 különböző sulyosságu műtétet végzett. E közben kétszer maga is megsebesült s jelenleg is e miatt 50 százalékos hadirokkant. Világháborús tapasztalatait az orvosi szaklapokban is. közölte, a magyar Sebész- társaság nagygyűlésein is előadta. Számos irodalmi közleménye s nyomtatásban egy 400 oldalas sebészeti tankönyve is megjelent, melyekről kitűnő szak- tekintélyek elismerő levelei tesznek bizonyságot. A világháború befejezése után, 1918. nov. 1-én történt leszerelését követőleg újból elfoglalta hunyad- rnegyei kórházi sebész-főorvosi állását. Ebben az állásban azonban alig egy évig maradhatott, mert hazafias magatartása, a román hüségeskü megtagadása folytán s a román hadseregbe kényszerítő bevonulás elől, mint mozdonyfütő kiszökött a csonka hazába. Feleségét ekkor a kolozsvári fellegvárba zárták, honnan csak nagy pénzáldozatok árán tudott 4 hét múlva kiszabadulni, ő is követte két gyermekével ekkor férjét, mondhatni egy szál ruhában, mert az oláhok mindenükből teljesen kifosztották s férje fekete listájukon szerepel ma is, mint egyik legna»- gyobb oláhgyülölő ellenségük egyike. Immár 9-ik éve annak, hogy Bézy dr. erdélyi állását, minden vagyonát, s testi épségét is a hazáért feláldozta, de szakképzettségének megfelelő kórházi állást mai napig se tudott kapni a kellő protekció hiánya miatt, kitűnő bizonyítványaival sem, bárha a debreceni egyetemen magántanári habilitálását is kilátásba helyezték. Bizony, a magán orvosi gyakorlatból, — mint szakorvos — a kartársak versengése közepette megélni nem könnyű dolog. A maga és családja megélhetésének biztositására, de meg a jótékonycél erdei- kében is, mint zeneszerző is értékesiteni kívánja tehát magát. Ezért nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is — 100 százalékos hadirokkant barátjával dr. Kárpáthy Lászlóval egyetemben, kihez a testi- lelki jóbarátság fűzi még kolozsvári egyetemi hallíenS<a b termelőtől ű-Riziing 60 w. Uj-KadarKa OdesHOs 70 un. KERNER EMILNÉL RÁKOSSZENTMIHÁLY, RÁKOSI-UT 68. SZÁM.
