Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-15 / 24. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 24. szám. M. Hír Sári művésznőnk és a szentmihályi zongora. Szeretett Szerkesztőm ! Kedves Zoltán Barátom I A református templom alapjára tartott hangversenyünkről szóló méltatásodat nagy meghatottsággal olvastam. A szerepelt kedves művészek: Mol- nárné-Hir Sári, dr. Molnár Imre, a new-yorki énekes Körmendy Árpád, úgy szinte Maday Gyula képviselő, a költő, valóban rászolgáltak úgy a te elismerésedre, mint az egybegyült előkelő közönség szerété te s érdeklődésére. Molnárné-Hir Sári ünnepelt, hires zongoraművésznőnk tehetségének erejével, finomságával, kivételes művészi tudásával valóban csodaszép, gyönyörű művészi élvezeteket nyújtott nekünk az általad is kiérdemesültnek minősített zongorán. El kell azonban árulnom, hogy a bájos Sárika húgom nem lelki, hanem testi fájdalmakat szenvedett ezekért a rajongó szeretettel élvezett művészi játékokért... Az ujjain, azoknak a nyúlánk, izmos, erős, mégis oly gyöngéd mester kézujjacskáknak a hegyén — a vén zongora lehangolt húrjait, hogy oly varázsosan megszólaltassál — hólyagok támadtak... Más irt, más balzsamot hirtelen nem tudtam adni rá, minthogy 'mindnyájunk, a jelenvolt szentmihá- lyiak nevében hódolattal és részvéttel megcsókoltam azokat a varázsos, áldott kezecskéket... A prezsbité- rium azonban — úgy hiszem! — ezek után mégis csak mielőbb felhangoltatja ezt a »kiérdemesült húros láda« zongorát és külön köszönő levelet sem sajnál majd a hólyagosra tört ujju bájos művésznőitől, mint többi együtt szerepelt müvésztársaitól i Egyébként Isten velünk! Szerető, hálás barátod Móricz Pál. Charley nénje. Nem akadályozhat meg az igazság hangos kimondásában sem a meleg barátság, sem a munkatársi viszony, amely Szlavkovszky Sándort hozzánk fűzi. Bárminő házi csatákat kell is vivnunk miatta, mégis megállapitjuk, hogy a világhírű angol bohózat, a »Charley nénje« előadása megint csak az ő dicsőségét öreghitette, sok, szép és értékes sikerét tetézte meg. Jó öt éve vette át Szlavkovszky Sándor a rákosszentmihályi műkedvelő munka vezetését és csapatát, mely mindenkor egyházi vagy ezzel kapcsolatos célokért dolgozik, az első helyre emelte, — önmagából pedig elsőrendű és fáradságot nem ismerő rendezőt nevelt és már sok évvel ezelőtt felfedezett kivételes tehetségét szorgalmával és elmélyedésével odáig fejlesztette, hogy egy idő óta minden fellépése után az az egyetértő vélemény hangzik fel, hogy: »ez bizony bármely nagy, hivatásos színpadnak diszére válnék. A »Charley nénje« múlt szombatesti és pünkösdvasárnap délutáni előadása újabb diadalmas fejezete volt Szlavkovszky kettős munkájának. Rendezése szinte lehetetlen viszonyok között, a végleg lezüllött, lekopott szinpadon megkapóan ügyes, tetszetős, szinte látványos képeket mutatott be, — a nevezetes darabot minden izében élvezetes, hű és ügyes előadásban hozta színre, a parádés cimszerepben pedig a szó teljes értelmében kifogyhatatlanul ötletes, kedves, vidám és jellegzetes alakítással lepett meg. Komikuma szüntelenül viharos derültségben, majd számtalanszor felcsattafió kacagásban tarotta a közönséget, a nélkül, hogy pillanatra is súrolta volna a jó Ízlés határát. Megvetett minden olcsó, parlagi eszközt; mely ebben a szerepben untalanul kínálkozik a színésznek, — mégis, vagy helyesebben annál inkább tökéletes hatást tett. Legszebb emlékei között őrizheti meg ezt a ragyogó teljesítményét. Valóban nem tehetünk róla, hogy az előadás másik hőse és sikerben a főszereplő osztályos társa ugyanolyan kapcsolatokkal tartozik hozzánk, s még hozzá ő is a mi felfedezésünk. Mindannyiszor elégtétellel állunk tehát az örvendezek sorába, amikor újabb sikeréről kell beszámolnunk. Takács Mártont értjük, aki szintén régebben túl jár már azon a fokon, amelyet a jeles műkedvelő színvonalának szoktak minősíteni. Otthonossága a szinpadon, mozgása, beszédkulturája mind a nem mindennapi színész jellemző tulajdonsága, amelyet tetéz az egyéniségben megnyilvánuló szeretetreméltóság, az ösztönösen jelentkező rutin és Ízléses mértéktartás. Ha azt mondjuk, hogy méltó volt a »Charley nénjéhez«, akkor sokat mondtunk, de hiven és igazságosan méltatjuk megérdemelt sikerét. De, mint mondottuk, az egész előadás rászolgált a babérra. Nagy meglepetés volt a tehetséges Poros Géza, aki uj oldaláról mutatkozott be és pompás indiai ezredest hozott a színpadra. Komikuma mellett élettel teljes volt ez a figura s igy nem csak mulattatott, hanem nemes eszközökkel érte ej hatását. A mindig kiváló Juhász István ezúttal, amint kellett, groteszk karrikaturával tartotta állandó kacagásban közönségét és. a mulatságos alakot hajlit- hatatlan következetességgel formálta teljes egésszé, ősz Szabó István hiven, szabatosan és ami fő, szeretet reméltóan játszotta a bajbajutott Charleyt és meggyőzően tolmácsolta sűrűn változó hangulatait. Mint legutóbbi szereplése alkalmával, úgy most is feltűnt Fischer József, akinek most már nem csak kitűnő beszédét, hanem meggyőző és eredeti humorát is élveztük. Vigyázni kell reá, — alighanem drága holmit rejteget a tarsolyában. A darab súlyát a férfi szereplők viselik, s igy nem vehetik rossz néven kedves hölgyeink, hogy — a szinlap sorrendjében, — de a fiuk után jegyezzük fel csorbítatlan sikerih ket, amelyben egyaránt része volt a szépen beszélő és dekoratív Baka Juliskának, a megkapóan kedves, friss és kulturált nyelvű Mühlbeck Sárikának, a megragadóan szép és megnyerőén vidám Hild Jolánnak és — valóban nem utolsó helyen az; uj csillagnak, Straub Klárikának, akiben nagyszerű akvizícióhoz jutott a társulat: Minden meg van benne, ami kell, hogy szeressék és sikert arasson. Ha folytatja a szép munkát, úgy dús koszorú lesz az, melynek első babérleveleit ezúttal leszakgatta. Az előadás jövedelme a cserkészek táborozásának költségeire szolgált, szép, de sajnos, még mindig nem teljes eredménnyel. A sikerült maszkok Pichler László és Kertesy Béla ismert szakértelmét bizonyi- tották ezúttal is. Ifj. Berger Péter, mint ügyelő, Árvay Alajos, mint súgó tett hasznos szolgálatokat. Szabó Attila az újabb színdarabok kiváló díszlet gyártója ez alkalommal is derekasan kivette részét a szinpadszépitésből, nemkülönben a mindenben hasznos Szanyi Jancsi, aki a diszletváltozás nehéz munkáját végezte segítőtársaival együtt fürgén és serényen. Hálával kell még feljegyezni a Krédó zenekar kitűnő játékát, mely Manek Antal lelkes, művészien hozzáértő és elmélyedő vezetése alatt megint viharos tetszést vívott ki és igen gazdag, szerencsésen összeállított műsorral ajándékozta meg a hálás és megelégedett közönséget, mely szombaton is megtöltötte a Kaszinó dísztermét, vasárnap délután pedig igazán csak nagy üggyel bajjal fért el benne. Az egyik szünetben Pichler István esperes plébános vezetése alatt jótékonycélu cukorka sorsolást tartottak, amely a kath. estélynek immár rendes és mindig szívesen fogadott, kedves tartozéka.
