Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-01 / 22. szám
(XXX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1930. VAsárnAp, junius 1. 22. szám, RÁKOS VIDÉKE TÁBSAIIALIIU, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz PL régi Sxenimiháiy. II. Kvenediis Sándor. Irta : Móricz Pál. Milyen régi, milyen más, békességes, nyugodt világ volt az, amikor én, vagy huszonöt éve, a Cin- kotai nagykőénél — a »Maki«-ról, a gőzös vaskocsi- ról — a csendesen poroszkáló »lóvonat«-ra átszállva, először tekintettem be az akkor még inkább Puszta- szentmihályra... Az utakon, a rácsos kerítések mellől a vén ákácok lombjai mindenütt a kedélyes ló- vonat kocsija fölé borultak. A rigó fütyült, Biró néni fogadójában (mai »Vén fiuk«) a cigányok hangoltak, innét-onnét az ablakokból hátrakötött kontyu menyecskék, leányok dudolásztak [Máriássy Lili volt akkor a legkedvesebbik primadonna) és Péter apos- tol-szakállu Fischer Győző bátyánk sok fás, nagy sarokkertjéből csízek, tengelicék, fülemilék a nap legkülönbözőbb szakában himnuszokat csattogtak. Olyan kedves, gyönyörű, megnyugtató szép volt akkor ez a mi Szentmihályunk, mint a görög Istenmesék lépesmézet csurrogató virágmezői, szent ligetei ... Megláttam, megszerettem mindjárt ezt a helyet, sátort ütöttem benne, s — bár népessége kicserélődött, megvadult hordák lombosfáit kiirtották, lappangó tüzekkel szórták tele az egykor oly szelíden pihenő, szeretettel építkező falut — azóta sem tudtam tőle elszakadni... Az első benyomások varázsától, az első barátok atyafiságos magyar köréből nem tudtam, no de nem is akartam szabadulni komolyan máig... Krenedits Sándorral, nagyrahivatott községünk kiváló főjegyzőjével való barátságom mindjárt ebből az első időből, megtelepedésem legelső időszakából ered... Abból az időből, amikor ennek az, egykori tanyaságnak a helyén a nagyjövőjü községet, majdani városunkat a lelkes ifjú közigazgatási vezérrel: Krenedits Sándorral megalapozták, utcamesgyéit kijelölték. Ama bizakodó hitü és céltudatos akaratú, régi kedves testvérek közül már sokan elfogyatkoz'- tak. Sokat más helyre,sodort az.annyi boldog fészket felforgató, Nagymagyarországot darabokra tépő világháború vihara, mások a temetőkben pihennek. Elhangzott a lóvonat tülkének utolsó sípolása, rettenetes kerekű villamoskocsik dübörögnek a faluban ... Krenedits Sándoron kívül talán még csak P.álfi János főtanácsos, Schvarczl bátyánk, Balázso- vich Zoltán'szerkesztő, Wayand Károly, Radomszky Mihály iskolaigazgatók, Prokopp Endre mérnök, -Szabó József építész, Fischer Győző volt gyáros', Keresztes István orvos-doktor, Klimkó István birtokos, Kökény Péter igazgató, az ismertebb polgárok közül Hóra cukrászmester, Tóbiás Ádám borbélymester, az öreg Ént kereskedő, az Árpád-utcai Herczeg bácsi, továbbá Kökény bácsi és még alig méhányan azok, akik az újszülött község bölcsőjét ringatták, álmait ellesték, lassan valóra váltották Krenedits Sándor mindig bölcs, mindig határt tartó és az egyenes, hazafias magyar irányt mindig megőriző vezetésével. Azóta óriásit változtak az idők. A mi községünk, a mi helyi életünk is — mondhatom: nem mindebben előnyére — óriásit változott. A régi családiasság, egymás szép munkájának megbecsülése, szeretető jórészt megszűnt. Az idők forgandóságával, a körülmények egészségtelen, mindnyájunkat nyomasztó országos megváltozásával és az ország feldarabolása és »minden a miénk« kommunista forradalom utáni áldatlan népvándorlásban sok izgága, búj fogató, f elforgatásra kész elem keveredett és furakodotte szép község megváltozott közééletbe is. A szegénység, bár a forradalom hagyatékául és a Trianon következményéül — országosan állandósult, az igények emelkedése és kivihetetlen tervkovácsolgatások a józan mérséklet és kivihetőség határai közé beilleszkedni nem tudnak, nem is akarnak. Az öreg Andrássy Gyula életelvül még azt vallotta: y>igérni nehéz, megadni könnyű« és Európa nagyhatalmává emelte Magyar- országot. Itt viszont az Ígérgetések mennek köny- nyen, hogy meg is kellene valamit adni, noha erején túl sem az ember, sem egy község nem emelkedhet, arról már nem szól az ígérgetők nótája, ezt már nem tartja számon az a tömeg, mely — délibáb játékokat űzvén — áltatásnak engedi át magát. Örvendetes, biztató jelenség a szeretett község szebb jövőjét illetőleg mégis, hogy az utóbb tartott községi képviselőtestületi tagválasztás, mint a községi előljárósági választás: Kecskeméthy Vince biró és érdemes előljárósági tagtársainak oly perdöntőén fényes megválasztásával Krenedits Sándort, Krenedits Sándor főjegyző község-vezető és községépitő politikáját és munkáját igazolták, hagyták helyben a további irányítást és a további munka-programmot illetőn is. Ez igazolja, hogy Krenedits Sándor az a szilárd pont és szilárd lélek, ki szegényes kezdetből kiindulva, a valóságos erők és nem ernyedő lelkes szeretet beillesztésével és okos felhasználásával — minden felfordulások között, más vagyonosabb községek lakossága előtt felfoghatatlan nehézségek dacára, hazánk legszömyübb összeomlásának korszakában — emelte, fejlesztette és a szebb jövő lehetőségeinek elnyerésére és kiépitésére egészségesen, Lapunk mai száma 16 oldal.
