Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-18 / 20. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 20 szám. kor ő immár nem a részekben, hanem ezen boldogító esztergomi egyház piaczterén idéztetvén meg a rendes szokás szerint, az effajta ügyben és ügyekben a megjelenő fél kérelmére, a mint azt a törvény előírja, tovább tárgyalunk, a másik félnék távolléte, vagyis makacssága ennek semmiben sem állván ellen. És végül a ti végrehajtástok rendjét nekünk a maga módján lelkiismeretesen Írjátok meg, a jelen levelet eredetiben visszaküldvén. Kelt Esztergomban január tizedik napján az Urnák ezerötszázhatodik esztendejében. (P. H.) Csúthy Menyhárt jegyző s. k. Hátlapján: Én Kórodi Mátyás, a budavári Mária Magdolna egyház helyettes plébánosa, vallom lelkiismeretesen, mivel a tisztelendő Balázs mestert, pesti főesperest, a váczi egyházban kanonokot az esztergomi hely nők ur levelével előbb figyelmeztetvén, hogy tizenötödnapra kiközösítés büntetése alatt tegyen eleget a Nyulakszigeti apáczáktól elvitt dolgokról, károkról, eltelvén pedig a figyelmeztetésnek tizenötnapi időköze, nem engedelmeskedett, hanem makacs volt, a nevezett levél tekintélyével a fentnevezett apáczák ellen a fentnevezett Mária Magdolna egyházban a néptömeg előtt a kiközösítést ellene nyilvánosan kihirdettem. fiú és leánykaruhák,tavaszikabátok óriási választékba in Székely Jenőnél Budapest, IV., Petőfi Sándor-u, 9. im—imwnng A Molnár imrééK hangversenye. — És a Benkó Ferenc államtitkár, Maday Gyula országgyűlési képviselő, Petőfi társasági tag előadásai. — A fagyos szentek napjainak múltával talán a május hó vége enyhébb lesz ?... A sok kiadású május hó után junius hava is könnyebbülést hoz sokfélül igénybe vett zsebeinkre, — ugy-e bizony?... Azért jött nékem némileg kapóra Maday Gyula országgyűlési képviselő, királyi tankerületi főigazgató, Petőfi-társasági kiváló költő tagtársamnak, régi barátomnak időközben érkezett levele, — bár halasztja a mi bejelentett, egészében jótékonycélu műsoros előadásunkat... Madayt f. hó 25-én, vasárnap Pécshez, pécsi előadáshoz köti előzetes Ígérete; mivel pedig ezt a nagyon rokonszenves, kiegyensúlyozott költészetei kiváló költőt mindenképpen megismertetni akarom Rákosszentmihály, Sashalom müveit közönségével, — hiszen fertőzött irodalmunkban olyan kevesek a választottak és igazán magyarok — karmaimból kiengedni nem akarom Madayt. Szeretetteljes ígérete alapján és a változott körülmények figyelembevételével május huszonötről junius elsejére, az első júniusi vasárnap délutánra toltam át az immár beharangozott műsoros előadást. Akik eljönnek, — hiszem: sokan, szeretettel el fognak jönni! — ritka, érdekes, kedves, a magyar lélek legmélyeből gyöngyhalászgató hajdúsági költőt ismernek és szeretnek meg személy szerint. Ami Benkó Ferenc Öméltóságát, a magyar dohányzó közönségnek oly sokféle illatos, zamatos füstölnivalóval, gondoszlató dohánykészitményekkel való legfőbb ellátóját és megvigasztalóját illeti, hát ő meg egyike a legfrissebb, lebilincselő elbeszélge- tőknek. Gazdag magyar életünk, megpróbáltatásos nehéz magyar sorsunk kincseiből pazar kézzel merit- get. A komoly tanulságokat és a vigasztaló derűt élvezetes előadásában nyújtja nekünk ez a korral haladni tudó, mégis a régi szép idők hagyományait, nemes magyar virtusait lelkében megőriző tiszamenti bölcs magyar, modern magyar táblabiró... Olyan varázsos ember ő, ahol egyszer-egyszer megjelent, szavát — sajnos, ritkán'! — hallatta, ünnepelték, megszerették a gondiiző Benkó államtitkárt, a magyar dohánynemü gyártás legfőbb intézőjét. * A dalos Molnár Imre mestert és ragyogó fekete szemű ifjú feleségét, a külföldi hangversenytermek ünnepelt zongoraművésznőjét, a jókedvű, bájos Molnár né-Hir Sárit most itt — leleplezem... A nagyon lekötött, elfoglalt müvészpárt, mint már jeleztem, május 25-ikére, vasárnapra sikerült megnyernem, hogy testvéri szeretettel, önzetlenül áldozzanak nemes művészetükből a szentmihály-sashalmi szegény kis református egyházunk megsegítésére ... Most azonban, hogy f. hó 25-ről junius l-re, vasárnapra tolódott át a műsoros előadásunk, Molnárékkal, a kedves miivészpárral szót kellett ejtenem. Imriskét a »Magyarság« szerkesztőségében csíptem el szombaton délután. — Hát (igy, meg úgy!) tudod Imrém... — Értelek! — Dudolászta hamiskásan Imre doktor, s mindjárt belenézett a bőrfedeles, aranycifrás kis jegyzőkönyvébe. Hm! ez a betyár Molnár Imre rövid ideig megvárakoztatott... Eléggé kínosan éreztem magamat, úgyis, mint sarokba szorult főrendező. — Nem vagyok lefoglalva junius hó első napjára ... — Hál’ Istennek! — Felhujjongtam. — No, no! — kujonkodott az Imre. — Én tehát örömest állok rendelkezésedre ... De, tudod, Sári sokszor szokott a maga részéről is kezdeményezni ... Hát, beszéld meg Sárival is a dolgot, hogy vájjon nincsen-e már erre a délutánra lefoglalva valahol?! — Nagyon megrökönyödhettem, Molnár Imre a bajusz helye alól mosolyogni kezdett zavaromon. — Este a Vigadóban, a »Magyarság« vacsoráján majd beszélhetsz Sárival! Beszéltem is!... A hollófekete hajú, gyémántos fekete szemű, nyúlánk szép fiatal művésznő kedvesen, jókedvűen rá- bólintotta: — Nem vagyok lefoglalva... Junius elsején, vasárnap délután is szives-örömest mengyek!... De, kedves Pali bátyám, beszéljen elébb az Imrével is! Elnevettem magamat. — Már beszéltem! Micsoda összehangolt mü- vészpár ez. A boldogság titkos lakatjának bűvös kulcsát megértő, szerelmes leikökben hordják nyilvánvalóig, s igy megértve egymást, azok is maradnak; no de, a mi drága Sárikánk sem hamvábaníenS<a D termelőtől ú-Riziini 60 ti« UHUiarke édeskés 70«... KERNER EMILNÉL RÁKOSSZENTMIHÁLY, RÁKOSI-UT 68. SZÁM.
