Rákos Vidéke, 1930 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-27 / 17. szám

17, szám. RÁKOS VIDEKB 3. oldal. fér egy gyermekkocsin, melyet felül kis ponyvahu­zattal védenek az időjárás szeszélyei ellen. Ha meg­unják a helyet, a »bolt«-ot tovább guritják. Száz és száz kép, változatos, újszerű benyomásokkal, ki győzné azt mind fotografálni és híven megirni! Az idő sok mindent elmos az emlékezet palettájáról. De ha mindent elfelejtenék is, megmarad emlékezetem­ben az a kép, melyet egy forró nyári napon láttam. Halottas menet jött velünk szembe az utcán és bará­tom, aki már régebben itt tartózkodott, karomat megszorítva, felhívta figyelmemet egy különös szo­kásra. A menet élén a papság haladt, kereszttel, utána egy koporsó födelet vittek, majd jött a halot­tas kocsi, melyben nyitott koporsóban, virágokkal a feje körül, egy szederjes arcú halott feküdt. A fej ide-oda járt, aszerint, ahogy a kövezeten a kocsi jobbra-balra zökkent. A kép meglepő és szokatlan volta annyira megdöbbentett, hogy sokáig álltam ott, de végre is sietésre késztetett a sok légy, mely a koporsó körül röpködött. Mégsem épen meg­nyugtató dolog, ha valakit egy hulla körül mászkáló légy csip meg. A koporsóra a födelet csak közvetlen a sirbatétel előtt szögezik rá,. Megvallom, nem volt ■kellemes benyomás, de — nincsen rózsa tövis nél­kül — ha már oly sok szép és kellemes dolgot írtam erről a szimpátikus országról, ezt is fölemlítettem, hogy lehetőleg hü legyek emlékeimhez. Végre is a szokás — szokás és minden nép ragaszkodik hagyo­mányaihoz, még akkor is, ha azok nem felelnek meg egészen a hygiene követelményeinek. (Folyt.köv.) HmiUov Molnár Imre el őszöv dalolt a — BenUő Ferenc dr. h. államtitkár is szerepelni fog a májusi előadáson. ­Kedves Szerkesztő Barátom! Engedelmeddel folytatom az Írást a májusra tervezett művészi előadásról. *- Molnár Imre évekkel ezelőtt dalolt már Rákos­szentmihály on. Akik hallották, azoknak az ő édes magyar éneklése — »Szól a kakas már, — Hejh, mi­csoda madár« stb. —• feledhetetlen, gyönyörű élvezet maradt. A rádió utján azonban a régi magyar éne­kek, dalok nagyszerű énekese még szélesebb körben férkőzött hozzá dalszerető közönségünkhöz. Molnár Imrének, ugyszinte az ő drága, bájos zongoramű­vésznő hitvesének, a mindenfelé ünnepelt M. Hir Sárinak egyik-egyik rádióbeli előadása, hangver­senye gyönyörű esemény és varázsos élvezet köze­lebbről kedves Rákosszentmihályunk, Sashalmunk és Mátyásföldünk rádió hallgatósága előtt is. Molnár Imrének az első rádióba-énekléséhez felejthetetlen, megható esemény fűződik. Imre, a »Magyarság« szerkesztőségében beszélte el egyszer nekem. Barna nagy szemei megcsillantak akkor... Ugyanis a szerbektől megszállott és elszakított Dél- magyarországról való Molnár Imre. Kedves hozzá­tartozói máig ott élnek és volt már akkor is rádió­juk... Egyszercsak felfigyeltek a nótázást bevezető beszédre, majd a rákövetkező édes magyar nót ázásra. — Hisz’ ez a mi Imrénk! — Már akkor évek óta nem látták egymást, de édesanyja, testvérei fel­ismerték mindjárt az Imre hangját... S miközben a titokzatos erők hullámain zengedezett a gyönyörű magyar dal és az Imre elbűvölő férfias, szép ének­hangja, ők ott a szerbek vaspálcája alá szoritottan -- sírva fakadtak. Fájdalmas gyönyörűséggel sírtak, hogy felismerték és annyi évek múltán ismét hall­hatták az ő dalos Imréjüket... Bizony Molnár Imré­nek is szivébe markolt midőn odaátról megírták néki nieglepődésszerü csodás nagy élvezetüket. Szerető leikeiknek összetalálkozását és egymásba kapcsolódá­sát a rádió bűvös léghullámain ... Ha tehát ezentúl halljátok a rádióból Molnár gyönyörű dalát, jusson eszetekbe, hogy azért olyan vigaszos, majd rikatós, hol felderítő ez a dal, a Molnár Imre éneke, mert ha ő dalolgat, ilyenkor — átszárnyalván a trianoni gyászhatárokat — mindig hazafelé, az ő elszakított kedveseinek is dalolgat. ' * A bájos fiatal művésznő, Molnáráé—Hir Sári meg »édes anya« is már, s amikor lelkét, művészetét a zongora sok húrjáról beszéltetni, zugatni kezdi, piciny fiacskájokat is mindig maga mellett érzi. Az ifjabb Imriskét már nemcsak apja csucsujgató nótái érdeklik, párnás kezecskéjével édesanyja zon­goráján is ütögeti a bagókat... Épen azért a sze­retet teszi oly’ kedvessé, meleggé a Molnár-pár mű­vészetét ... M. Hir Sári mester keze alatt még a szentmihályi hírhedt zongorák is varázsosan muzsi­kálnak, — meghallhatjátok! * Ezen esténk prózáját is ritka népszerű kiváló­ságunk adja. Ma már nemcsak a férfi nép, hanem a hölgyek is élvezik a zamatos, illatos dohányok füst­jét... Dr. Benkó Ferenc h. államtitkár, a rejtelme­sen hangzó m. kir. dohányjövedéki központ igazgató­ságának, a dohány-, szivargyárak, nagy- és kis- trafikok ingerletes birodalmának teljhatalmú, leg­főbb irányítója is kijön hozzánk előadást tartani

Next

/
Oldalképek
Tartalom