Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-17 / 11. szám
XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, március 17. 11. szám. RÁKOS VIDÉKE tAksadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály? Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Széchenyi — Kossuth. Irta: Hild László. A magyar nemzet ezeréves küzdelmei közül, mint kőszirt a tenger mélyéből emelkedik ki 1848—49-ik év, mint a nemzet függetlenségéért, szabadságáért, önállóságáért vivott harcoknak egyik legfényesebb korszaka. Nagy földinduláshoz volt hasonló ez a mozgalom, mely nyugatról áramlott kelet felé, mint mikor a tavaszi langyos szellő elindul a nagy szárazföldi útra, hogy felszakitsa azt a hatalmas jégpáncélt, mely bilincseket rakott az anyaföldre, de amely a legelső napsugártól megszabadul béklyóitól s uj élet indul rajta, uj reményekkel. Ez a tavaszi áramlat volt az a mozgalom, mely Franciaországból indult ki s amely Német-, Olaszországon keresztül jutott el hozzánk is. Amig az egyik helyen, mint Olaszországban, a nemzeti eszme lelkesitette a tömeget idegen elnyomó' ral szemben, addig Francia- országban s nálunk a szabadság, egyenlőség, testvériség tüzében forrt össze a nemzet minden fia, keresve a boldogulás útját vezéreiben, a nemzet apostolaiban. Széchenyi—Kossuth, mint két hatalmas tüz- oszlop, korszakot jelent Magyarország történetében. Az első a vagyonos, előkelő származású arisztokrata, a másik a kenyerét tollával kereső demokrata. Ez a két lángelme, kiket előbb egy világ választ el egymástól, most találkozik a fenséges, nagy eszmében; a hazafiui áldozatkészségben és abban verseng, hogy melyik tudja hazáját jobban szolgálni a másiknál? Nagy idők, nagy emberek! Széchenyi az első, aki, mint kiváltságos jogokat élvező főur, szembekerül ősi hagyományaival, rést üt az elavult alkotmány bástyáin, amikor kimondja, hogy az ne ezreknek, hanem millióknak szolgáljon oltalmul. Kijelenti, hogy a nemzet ereje a kiművelt emberfőben áll, s a tekintélyt nem a születés, méltóság, vagyon adja meg az egyénnek, hanem az, hogy ki miként szolgálja hazája szent ügyét, mert csakis igy válik a hazának, a társadalomnak hasznos tagjává. Széchenyi kijelentése után megindult a vetélkedés a hazafiságban, megszűnik a közöny, nemtörődömség a haza sorsa iránt, mindenki a küzdők táborában akar lenni s igy születik meg a márciusi ifjúság, az irók, költők gárdája; tollal, ékesszólással, ki, hogy tudja, siet hazája szolgálatára. Ez a hazafias felbuzdulás először a holt nyelv ellen irányul — »Nyelvében él a nemzet« — jelmondattal, mely forradalmat nálunk az irók, nyelvészek készítettek elő. A forradalmi szellem második megnyilatkozása a nemesi előjog megszűnése, amikor a konzervatívok és liberálisok hatalmas tábora két pártra szakad »adózzunk«, »ne adózzunk« jelszavakkal. Harmadik a sajtó és szólásszabadság érdekében indul meg, melynek maga Kossuth is mártírja lesz. Nap-nap után ország-megyegyüléseken uj eszméket vetnek fel a hazafiak. Élénk, soha nem látott lüktető élet mindenütt, ahol ezelőtt a haza, a polgárság sorsával mitsem törődtek. Amig más nemzeteknél ezt az átalakulást polgárainak vagyonosodása, szellemi fejlettsége tette szükségessé, addig nálunk, azok elmaradottsága. Széchenyi ezen az átalakuláson minden nagyobb megrázkódtatás nélkül akarja átvinni a nemzetet, még pedig elsősorban vagyoni jólétének megalapozásával, ezért sürgeti a közlekedő eszközök megjavítását, a csatornázást, vizek szabályozását, okszerű földmivelést, az olcsó külföldi hitel megszerzését, melyek nyomán támadt anyagi jólétet a nemzet szellemi felvirágozása fogja követni. Ezekért az eszmékért harcol nagy müveiben; »Hitel«, »Jelenkor«, »Kelet népe«. Ezektől várja álmainak megvalósulását: »Magyarország nem volt, hanem lesz.« Kossuthot ugyanezek az eszmék hevítik, a nép- jogok kiterjesztése, politikai és szociális vívmányok, azzal a külömbséggel, hogy ő nem alkuszik meg az időben, ő a reformok gyors megvalósulását sürgeti, az elnyomott osztályok anyagi és szellemi felszabadítását. Kossuth eszméi népszerűekké válnak, futótűzként terjednek el a nép széles rétegei között. Széchenyi, aki ennek a lavinának a megindítója volt, kétségbeesve figyeli Kossuth működését, szívesen visszavonna mindent, mert forradalomtól félti nemzetét. Kossuth lapjában, a Pesti Hírlapban terjeszti eszméit, ott vitatja meg a kor aktuális kérdéseit* Széchenyi pedig könyvében, a »Kelet népé«-ben válaszol Kossuthnak. Kéri, hogy szüntesse meg az izgatást, mert nemzetének sírját ássa. A nemzet sorsáért aggódó nagy magyar igy kerül ellentétbe a köznemesség bálványával, Kossuthtal. Széchenyi tervei még Bécsben sem találtak meghallgatásra, hiába hivatkozott arra, hogy az anyagilag erőteljes Magyarország csak emeli a monarchia és dinasztia tekintélyét a külföld előtt, mégis anti* dinasztikus törekvéssel vádolják meg. Prófétai ihlettel jövendöli meg a forradalmat, melyben nemzetének sírját látja. Ha Ausztria politikusaiban a hagyományos magyar gyűlöletet a józan ész váltja fel, minden máskép történt volna. Kossuth fáradhatatlan, minden akadályt le- küzdő egyénisége diadalra juttatja eszméit, melynek megvalósításáért nem retten vissza a hatalom képviselőitől sem, mert bebizonyította munkásságával,
