Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-13 / 2. szám

XXIX. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, január 13.

2. szám.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI* KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill.

Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.

Közlekedésünk jövője.

(Harc a tarifaemelés ellen. — Autóbusz forgalom. — A Hév

tervei.)

Minden helység jóléte és fejlődése elsősorban megfelelő közlekedésétől függ. A szentmihályi pusztán harminc év alatt hatalmas kertváros fejlődött, mert akik sorsát intézték, mindig ismerték ezt az igazságot. A keletkező szórványos telepekből a lóvasut alkotott egységes és gyorsan fellendülő községet. A lóvasut, amelyet a lakosság a maga erejéből teremtett meg és önzetlen vezetéssel tartottak fenn mindaddig, mig a fejlődés túl nem haladt rajta és megfelelőbb, modernebb közlekedő eszközt nem követelt. Akkor pedig úgy tudta önmagát kivégezni, hogy a község jövőjét biztositó, s minden tekintetben megfelelő villamosvasúti forgalmat szerzett maga helyett. Azóta ismét két évtized múlt el és a dolog természetes rendje szerint ennek az újabb, modern közlekedésnek is lényeges fejlődésen kellett volna átmennie. Igaz, hogy közbejött és hosszú éveket rabolt el a pusztító háború, amely sok tekintetben kényszerhelyzetet teremtett és lerontotta a mi közlekedésünket is úgy, hogy az úgynevezett „konszolidálódás“, — magyarán talpraállitás — során cnnak kellett örvendenünk, hogy a háboruelőtti színvonalat úgy, ahogy távolról is megközelíthetjük, nem pedig a természetes fejlődés következtében jogosan támadt, fokozottabb igényeink kielégítését remélhessük. Itt tartottunk, amikor a Hév, részünkről soha meg nem érthető „műszaki okokból“ azt a kegyetlen csapást mérte községünkre, hogy a körforgalmi vonal felét egyszerűen leoperálta s ezzel a község egyik tekintélyes részét megfosztotta vasutjától. A másik, eleven húsba vágó csapást most kaptuk újévi ajándékul, amikor „tarifarendezés“ címén, a várva-várt és ismételten megígért viteldij mérséklés helyett könyörtelen tarifaemeléssel lepték meg közönségünket.

Erről az intézkedésről a község képviselőtestülete, tehát a község kormányzó szerve egyhangúlag megállapította, hogy nemcsak minden elképzelhető mértéken felül méltánytalan és igazságtalan csapás a vasút forgalmának zömét adó lakosságunkra, hanem a legnagyobb veszedelem a község jövője szempontjából, amely alkalmas arra, hogy itt minden további fejlődést megbénítson és Rákosszentmihályt a környékbeli helységek sorában a legkedvezőtlenebb helyzetbe taszítsa. Ez hát a vég, ahova annyi önfeláldozás, jóakarat, önzetlen és céltudatos törekvés vezetett, mégpedig a magunk legkisebb hibáján kívül és minden igaz ok nélkül ? 1

A közlekedés akkor meglelő, ha gyors, kényelmes és olcsó. A miénk őrületesen drága, a gyorsaságával épen nem kényeztet el, kényelmes pedig lehetett talán valamikor, amikor még nem azokat az ócska,

fapados, dísztelen kocsikat járatták nálunk, amelyeket újabban külön kiválogatnak a szentmihályi közönség számára. Sok volt tehát a jogos panasz eddig is, most pedig a viteldij felemelés az elkeseredést a végsőkig fokozza.

A kereskedelmi minisztériumban tavaly nyáron tartott egyik közlekedésügyi tárgyaláson a község képviseletében főjegyzőnk és biránk panaszt tett a magas viteldijak miatt. A panaszt akkor az elnöklő vasúti és hajózó főfelügyelő az egész bizottság előtt jogosnak ismerte el és felhívására a Hév. képviselői kijelentették, hogy a viteldij mérséklésének kérdésével foglalkozik a társaság és nemsokára erre nézve előterjesztést tesz. íme az eredmény: a tarifaemelés.

A munkás és a bérletjegyek árát valamicskével mérsékelték, annál nagyobb csapás érte a középosz- tályu lakosságot, amely legtöbbel szenvedett és vesztett a háborúban és a legsanyarubb sorsot viseli azóta is, talán azért, mert a legbékésebb, a legönfeláldozóbb és a legkötelességtudóbb hazafiakból áll. A község vezető testületé kimondotta hogy ezt a közönséget nem hagyja cserben és Rákosszentmihály elnyomását nem tűri el. Harcot indít a sérelmes intézkedés ellen és addig nem nyugszik, mig orvoslást nem talál. Segítségül hívja képviselőinket: Szűcs István drt és Tobler Jánost. Küldöttséggel járul Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter elé, aki már számos alkalommal tanúbizonyságot tett jóindulatáról községünk iránt, melynek erkölcsileg ő is képviselője. Akármi volt is forrása a megdöbbentő intézkedésnek, addig nem lesz nyugalom, mig ezt meg nem változtatják, bár az sem lehetetlen, hogy a Hév. intézkedése mögött valami tranzakciós vagy egyéb manőver lappang és az egész csupán csak átmeneti jellegű. Erre mutat az a régen köztudomású irányzat, hogy a Hév. már hosszabb idő óta újabb területek bekapcsolására törekszik, kifelé tekint, a vidék felé, hol újabb vicinális forgalom létesítése kecsegteti méltó feladatokkal, a közvetlen fővároskörnyéki forgalom pedig már mindjobban terhére válik. Épen most kedden adta meg akereskedelmi miniszter az előmunkálati engedélyt újabb Hév. vonalakra, amelyek megépítése a vállalat régi, kedves terve.

E szerint a gödöllői vonalat Aszódig, a ráckeveit Kalocsáig, a szentendreit Visegrádig, a tétényit pedig Érdig hosszabbítja meg. Könnyen lehet, hogy ezzel kapcsolatban mód nyílik rá, hogy a belső vonalakat a már nélkülözhetetlen közúti közlekedésnek engedjék át.

A közúti közlekedés terén — különben ez is kétségbevonhatatlan tétel ma már — az autóbusz forgalomé a jövő. Nos, a rákosszentmihályi képviselőtestület a szombati közgyűlésen nem csak háborogva méltatlankodott és panaszkodott a Hév. ellen, hanem elhatározó lépéseket is tett a jövő közlekedésének berendezése érdekében. Poros István építész és Willheim Sándor