Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-03 / 9. szám
9. szám. RAK08 VIDSKB 5. oldal. ségi érem pótdijak folyósítását már hosszú évek óta megszüntették. Hadiárvák gyermekkorban a gyári munkával keresik kenyerüket, a hadiözvegyek pedig havi öt pengő nyugdíjban részesülnek. Most, amikor már az ország anyagi helyzete feljavult sorakozót fújnak a hadviseltek is és az ország rendjének és gazdasági helyzetének biztosításával sorompóba lépnek érdemeik elismeréséért és a felsorolt sérelmek orvoslásáért. A Magyar Hadviseltek országos pártjában tömörült rákosvidéki hadviseltek kérésére a párt elnöksége zászlót bont Rákosszentmihályon. A párt elsősorban a hadirokkantak-, árvák és özvegyek helyzetének javításáért azután a hadviseltek jobblétének megteremtéséért küzd. A párt központi elnöksége Budapesten a Korvin- mozgószinház közben (VIII. Práter u. 5—7 szám) működik, hova az alakulóban levő rákosvidéki csoportba belépni kívánó hadviseltek csatlakozásukat bejelenthetik. A rákosvidéki hadviselteket érintő értesítéseket a Rákos Vidéke közli. Horváth Károly A Magyar Hadviseltek országos pártjának főtitkára. hírek. Hatvan szereplő a passió játékban. Rákosszentmihály nagy eseménye, a passió játék rendezése izgalmas érdeklődést váltott ki közönségünk körében. A merész vállalkozás hire nagy meglepetést keltett, de még nagyobb elismerést, hogy műkedvelőink erre a hatalmas feladatra vállalkozni mertek. A rendező, Szlavkovszky Sándor személye azonban egymagában biztositéka az elmaradhatatlan sikernek. Fő is a feje, hatvan személyt kell mozgatni és nyolc megkapó képet kell a megnagyobbított színpadra állítania. A kaszinó s mpadját ugyanis erre az alkalomra megnagyobbítják. A passió játékot már két hete minden nap tanulják, próbálják. A jelmezek egész tömege készül hozzá, mert a produkció nemcsak művészi szempontból lesz magas színvonalú hanem ritka szép látványosággá is avatja azt a szakavatott fáradhatatlan rendezői munka. Egy egész héten át: március 23—28 ig minden nap bemutatják a passiójátékot, még pedig 50 fillér belépődíj ellenében. Az iskolák bezárása. Múlt heti felszólalásunk után a községi elöljáróság újabb jelentést tett az alispánhoz a rákosszentmihályi iskolák állapotáról, mire nyomban távirati intézkedés érkezett, amely további rendelkezésig valamennyi helybeli iskolát bezáratta. Most azután a héten elkövetkezett az olvadás, sár és viztenger az egész község, a közlekedés szinte lehetetlen. Jó szerencse, hogy a szegény gyermekeknek nem kell ezt a poklot elszenvedni és nem tizedeli meg az egészségesek sorait ez is. A tanerők és tanárok közül annyi a beteg, hogy egyelőre nem lehet szó az iskolák megnyitásáról. Irredenta költő a március 15 i ünnepségünkön. A népművelő bizottságnak az a terve, hogy a község március 15-i ünnepélyére biztosítja az irredenta költészet egyik országosan ismert kiválóságának közreműködését A bizottság felkérte Freiszberger Gyula szerkesztőt, a „Gyuladiák“ Írói néven mindenütt ismert, — a rádióban is állandóan szereplő — irredenta költőt, hogy a budapesti Pátria klub ünnepélyén szavalt s Nagy Magyarországról szóló hatalmas és gyönyörű ódáját szavalja el ünnepélyünkön. Szilágyság! estély. Rákosszentmihály közönségét ugyancsak elkényeztették az évtizedek óta rendezett jótékonycélu müvészestélyekkel és műkedvelő előadásokkal, amelyek ragyogó sorozatát méltó büszkeséggel jegyzik fel krónikáink. Ez estélyek színvonala egészen különleges helyet biztosit Szentmihálynak, amit nem pusztán közönsége fővárosi jellegének és földrajzi fekvésének lehet tulajdonítani, hanem annak a gondviselésszerü szerencsés véletlennek, hogy mindig akadtak lakossága sorában hozzáértő és fáradságot nemismerő rendezők, valamint kiválóan tehetséges közreműködők és akadt bőséggel törekvéseiket megértő és méltányolni tudó közönségünk. Megsokszorozza azonban tnég az előadások értékét az is, ha a rendező nem a laikusok, a műkedvelők gárdájából való, hanem maga is „céhbeli“ iró, vagy művészember, aki a saját közreműködésén kivül, — amely egymagában kiváltságos becset biztosit az estélynek, — még a maga művészi és irodalmi összeköttetéseinek felhasználásával tud egyébként el nem érhető és meg nem szerezhető műsort ajándékozni a jótékonycélu vállalkozásnak. Ilyen a mi szerény visszavonultságban élő kedves lakostársunk Móricz Pál, a koszorús iró es újságíró, a Petőfi társaság tagja, aki minden percét hivatásának és szeretett családjának áldozza és — sajnos — csak igen ritkán szakit időt és fáradságot társadalmi mozgalmaink szolgálatára de még igy is már jó néhány példátlanul értékes és érdekes estéllyel ajándékozott meg bennünket, amelyek felejthetetlen élményei maradnak minden résztvevőjüknek. Mint buzgó kálvinistát, a ref. egyház vallásos törekvései szokták olykor megmozdítani, hogy a templomépités ügyén lendítsen egyet-egyet, de ezek alkalmak nem csak az érdekelt felekezet tiszteletreméltó céljait szolgálják, hanem ünnepévé válnak mindannyiszor a magyar művészetet és irodalmat élvező egész közönségünknek, valláskülönbség nélkül. Épen ezért színhelyük az egész társadalomnak egységesen rendelkezésére álló Nagy kas ino semleges területe, ahol múlt vasárnap is, a Móricz Pál rendezte „Szilágysági est“-re zsúfolásig megtelt a hatalmas nagyterem és az igen szép közönség a legszebb, legnemesebb és leg ''agyarabb művészi élvezetben részesült. A rendező, Móricz Pál köszöntötte forró, magyar lélekből áradó, kedves szavakkal a közönséget, mely a nagy Prohászka Ottokárnak a kálvinista Debrecent, a katholikus Pannonhalmával összekötő jelképes szivárvány hidján felekezeti különöség nélkül eljött, hogy egy újabb magyar templom építésének szent munkáját megsegítse. „Ezt a testvéri összejövetelt — mondta továbbá — Balázs Árpádnak, a nagy magyar dalköltőnek jelenléte, szeretetteljes szereplés e kivételes ünneppé és gyönyörűséggé einelé“. Igaza is volt. Balázs Árpád ezúttal harmadizben volt Rákosszentmihály vendége, de ha lehetséges, ezúttal közönségünk rajongása, lelkesedése, extatikus szeretete talán még elemibb erővel fogta köríti mint az előző, feledhetetlen ünnepi alkalmakkor. Az estély több más szereplőjét elháríthatatlan akadályok visszatartották a megjelenéstől, s bár vágyva- vigyott publikumunk a látásukra és hallásukra és szeretettel várja őket más, kedvezőbb alkalomkor, — most szinte örült, hogy jóformán áz egész estélyt Baázs Árpádnak szentelhette és átadhatta magát az ő minden izében magyar, csodálatosán egyszerű, mégis megkapóan művészi előadása élvezetének. Balázs Árpád dalai a mélyen érző, szivárványom magyar lélek, a forró magyar szív, a finoman, nemesen pajkos jókedv és izzó hazafiság ihletett, költői megnyilatkozásai, melyek nyomán Lönny ül a szemekbe, táncra verődik a lábunk ökölbe szorul a kezünk, mindig, ahogyan ö akarja. Most is minden dalát fergeteges taps követte, ő pedig ontotta kincseit pazar kézzel, bőségesen és fáradhatatlanul, — magyar szeretetböl, testvéreiért, a megértés jutalmául, szinte a maga gyönyörűségére is és a kegyes célért, önzetlenül, önteiál- dozóan. Balázs Árpádról szólván, egyébként felesleges közhely lenne annak megállapítása, hogy csudaszépen játsza dalait és mesteri előadása ritka művészi magaslatra emeli énekét. A sok szép régi nótán knül, megismertük néhány pompás uj dalát is, amelyek örvendetes bizonyítékai, hogy a csudás nótafa még mindig bőségesen termi nemes gyümölcseit. A kíséretet Kolompár Lajos zenekara látta el dicséretes törekvéssel. A barna fiuk maguk is olyan szemmel látható odaadással élvezték Balázs Árpád művészetét, hogy szinte külön mulatságot szereztek annak, akinek figyelme rájuk is kiterjedt. Egészen bizonyos, hogy a szép Balázs nóták tolmácsolására sok tanulságot gyűjtöttek ezen a pár órán át. A Balázs Árpád szereplésének szünetében Móricz Pál szerzett igaz gyönyörűséget a közönségnek kedves felolvasásával, melynek szövegét mai számunkban találják olvasóink. A finom, hangulatos, kedves adatokban gazdag és nemes művészettel megirt visszaemlékezéseket odaadó figyelemmel hallgatta és élvezte a közönség, mely a kitűnő irót tomboló tapssal ünnepelte. A hölgyek kellemes és gazdag büffével lepték meg a közönséget, a műsor végén pedig Biberauer Tivadar lelkész kedves szavakban mondott köszönetét Balázs Árpádnak, Móricz Pálnak, a közönségnek, sőt a Rákos Vidéke szerkesztőjének is a nemes ügy felkarolásáért. Március 15-ike. Március 15-ikét a rákosszentmihályi társadalmi egyesületek hagyományos módon együttesen ünnepük meg ez idén is. Az önkéntes tűzoltó testület március 17 éré tervezett külön ünnepe ennélfogva elmarad, hanem a közös ünnepélyt március ló-én d. u. 6 órakor tartják meg és ennek rendezését vállalta magára a tűzoltó testület, március 17-én pedig az üunepélyt a levente ifjúság részére megismétlik. Belépődíj természetesen nincs. Az ünnepély részletes műsorát most állítják össze. A Mansz gyűlése. A járvány miatt a rákosszentmihályi Mansz rendes havi összejövetelét egy héttel később azaz március 11-én, délután 5 órakor a rendes helyiségben fogja megtartani.
