Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-22 / 51. szám
51 szám. KÁROS V1DEKB 5. oldal. if Karácsonyra! Kötött és divatáru legjobb és legolcsóbban GÓDÁN úri- nőidivatáruházában Rákosi—ut 45. Pásztorjáték. A lelkes Krédó egyesület, a többi róm. kath. hitbuzgalmi szervezettel egyesülve most, karácsony előtt a húsvéti passióhoz hasonló módon, Betleheme«-játékkal akarta fokozni az ádventi napok ájtatos hangulatát. Vallásos lelkesedésükön kivül eredményesen serkentette kedvüket a nemes vállalkozásra a passió szép és emlékezetes sikere és a fáradhatatlan főrendező, Sziavkovszky Sándor olthatat- lan ambiciója, mely mindig uj meg uj és egyre súlyosabb feladatokat keres alkotóvágya számára. Mig azonban a passió-játék céljára több értékes, irodalmi és művészi becsű szöveg áll rendelkezésre, a pásztor- játéknak alig ismeretes előttünk olyan kézirata, amely művészi szempontból a kivánalmaknak megfelelne és általában nem is szokásos, hogy a gyermekek kezdetleges, — sőt sajnos, gyakran durva — Betlehemes játékán kivül Jézus születésének történetével, ilyen vallásos misztérium előadása alakjában foglalkozzanak. Gárdonyi Géza remek »Karácsonyi álom« cimü darabja pótolja nálunk ezt a hiányt és kínálkozik vitathatatlanul értékes és élvezetes alkalmi előadásul. A passió és a pásztorjáték, bár rokonjellegű, de mégsem azonos feladat. Sokkal könnyebb a passió színpadi feldolgozása, mert a megváltás müvének története bővelkedik drámai mozzanatokban, s maga az Istenember önfeláldozása megrendítő, hatalmas tragédia, — mig a Messiás születésének várása, majd a szenvedő emberiség reménységének beteljesülése úgyszólván minden drámai mozzanatot nélkülöz, csupa lira, csupa hangulat, érzés, vagy némely helyen legfeljebb filozófia, amikből hatásos színpadi képeket lehet egybeállitani, de bármily szabad szerkezetű, hatásos színpadi müvet alkotni csaknem lehetetlen. Legkevésbbé lehetséges pedig akkor, ha a pásztorjáték a bibliai történetnek csupán hü megelevenítő je és azt pusztán és egymagában vonultatja el szemünk előtt. Nem tudott ilyen értelemben megbirkózni ezzel a feladattal Weinzierl Gitta sem, aki lobogó vallásos felbuzdulásában a pásztorjáték szövegének megírására vállalkozott. A rövid jelenetek felaprózták a drámai elemeket nélkülöző cselekményt, mely — különösen az első részben hosszadalmassá vált és nem tudta megteremteni azt a magával ragadó, ájtatos hangulatot, felidézni azt a tranzcendentális lelki élményt, amelyet a legmagaszto- sabb esemény: a világot megváltó eljövetelének pillanata, illetve annak újabb átélésé jelent a hivő ember számára. A külsőségek, a színpadi események sorozata nem fokozta ezt a lelki folyamatot, hanem az egyes bibliai idézetek hatása alatt, a szépen beállított, megkapó képek nyomán felsarjadzó érzés és hangulatvilágból szinte kizökkentették a hallgatóságot. Ezzel a megállapítással nem kisebbítjük sem az iró, sem az előadás sikerét és érdemét, mert hiszen hivatásos Írástudó se igen vállalkozott sikerrel arra, hogy ezt a feladatot megoldja. A tiszteletrdméltó törekvés azonban őszinte elismerést érdemel és hálával fogadhatjuk, hogy lehetővé tette, hogy a pásztorjátékban gyönyörködhessünk. A szövegre vonatkozóan tehát még csak annyit, hogy alaposan meg kellene rövidíteni, tömörebbé és költöibbé tenni, a három király hosszadalmas és bágyadt eszmecseréjét vagy törölni, vagy pedig néhány frappáns mondatba foglalva, élénken és lelkesedő hangon elmen datni. A darabba sehogy sem illő magyarázó — lelkesítő géniusz megkurtitott bevezetőjét leeresztett függöny előtt, verses formában kellene előadni és a végén ugyanígy a színpadi kép elfödése után a függöny előtt elmondani. A Herodes jelenet volt az előadás legnagyobb és igazi sikere, mert ebben van drámai tartalom és a játék itt a reális emberábrázolás terére lép át. Igen széip volt a befejező kép is, amely a passióbeli magasságig emelkedett. Az előadás dicséretes, helyenkint megkapóan kiváló volt, de az egész darab tónusát egyhangúvá tette. Nem szabad mindent mindig az imádkozás hangján mondani és az áhitatos hangulatot inkább az növelte volna, ha a közönséges dolgokat természetesen mondják és csak az extázis nyomán fakadnak az egyszerű ajkak lélekbemarkoló hangokra. A rendezés, Sziavkovszky Sándor munkája megint kiválót produkált és szaporította ennek a folytonosan fejlődő müvész-mükedvőnek sikerét. Adámy Oszkárral együtt nagyszerű színpadi képeket produkált és úgy állította ki a rengeteg szereplőt foglalkoztató vallásos játékot, hogy csudájára járhat egész Rákosszentmihály. Ugyancsak Sziavkovszky Sándor produkált olyan alakítást Herodes szerepében, amellyel az ország bármely színpadán zajos sikert aratna. Csodás maszk, néhány vonással tökéletesen jellemzett, markáns alakítás; lélektanilag abszolút biztonsággal megoldott feladat. Egymaga teljes drámát játszott el tiz perc alatt és megvilágította a testileg és lelkileg beteg király jellemét. A szó teljes értelmében felejthetetlen élmény volt. Kitűnő volt, mint mindig, H. Bihari Nelli és Weinzierl Gitta is, aki igen finoj- man és szívből jövő áhítattal mondta el mondókéit. Megindító, melegszavu, törékeny Mária volt Juhász Istvánná és két szerepben is kiváló, a nagyon tehetséges Juhász István. Poross Géza szép és biztos dikcióját jól esett hallanunk és zavartalan örömünk telt Szénás László, maszkban is kitűnő Szent Józsefében. Szegény, betegen is önfeláldozással állott helyt és meg sem látszott ez játékán. Hild Jolán kivált társai közül. Szanyi Ernő beszédét szeretjük: társalgó darabban kitűnő lehet. Fábián József, Pornói János, Szanyi János, Horváth László, Schreker Ede és Jenő, Baka István megérdemelt sikert aratott, de teljes igyekezettel játszott a többi szereplő is, akiket a szinlap sorrendjében jegyzünk ide: Bubán Erzsébet és Mária, Molnár Ica, Óbenberger Klára, Tihanyi Erzsébet, Dombay György, Sehrschön Erzsébet, Micheller Jolán, Tihanyi Vali, Lengyel
