Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-01 / 48. szám
2. oldal. ________________ RÁKOS VIDÉKÉ __________48 szám. A várossá alakulás ügyében az előkészítő bizottság a következő felhívást bocsájtotta ki: Rákosszentmihály, Sashalom, Cinkota és Mátyásföld adófizető közönségéhez! Két év óta folyó mozgalmunk, amellyel e három nagyközség és a hozzátartozó telepek egyesítését és megyei várossá átalakítását vettük célba, döntő fordulóponthoz ért Ezirányban még a múlt év elején benyújtott kérelmünkre ugyanis Pestvármegye alispánja 69 987/1928. kig. számú leiratával elrendelte az érdekelt adófizető közönség megszavaztatását avégből, hogy az állami adófizetőknek az adózás szerint számítandó többsége az egyesülést és a várossá átalakulást óhajtja. Ezt a határozatot nemrégiben kézbesítették az előkészítő bizottságnak, amely ennek folytán kinyomatta és az adózó közönséghez juttatja a szavazó iveket és arra kéri mindazokat, akik a várossá alakulás hívei, hogy sajátkezű aláírásukkal járuljanak hozzá és szavazzák meg az átalakulást. Az időközben megtartott tanácskozások teljes egyértelműséget hoztak létre az átalakulás összes személyi és tárgyi előfeltételeire nézve és mivel a bizottság meggyőződött arról, hogy minden illetékes tényező jóaka- ratu támogatásával találkozik tervünk: most már semmi sem áll útjában annak, hogy az érdekelt adófizető közönség akaratát kinyilváníthassa Egyben azt is van szerencsénk közölni, hogy a bizottság meggyőződött arról is, hogy az eredeti terv, t. i. mindhárom nagyközség teljes egészében való csatlakozása nemcsak a közérdeknek hanem a közösség kiforrott felfogásának is megfelel: ennélfogva a szavazás ilyen értelemben fog megtörténni. Ezzel minden megtörtént arra nézve, hogy Pestkörnyéknek e részén 40.000 lélekszámú, 6U00 kát. holdra terjedő, egészséges nagy város keíetkezhessék, amelynek elég gazdasági és politikai befolyása és ereje is legyen ahhoz, hogy közügyeinket, közintézményeinket és közmüveinket a megkívánt színvonalra emelje és mindazt kivívja és megszerezze, amit külön-külön elérni nem lehetett. Mivel ez az átalakulás csak egy részlete és láncszeme tervezett nagy programmunknak, amelynél fogva az egész pestkörnyéki kérdést a pestkörnyéki városi törvényhatóság törvényhozási utón való létesítése utján kell rendezni: ennélfogva tudnunk kell, hogy olyan régen vajúdó és minket legközelebbről érdeklő nagy kérdés megoldása veszi kezdetét, amely képessé fog bennünket tenni arra, hogy ezentúl majd közös és közös érdekű ügyeinket a fővárossal együttesen intézhessük. Akik tehát azt akarják, hogy városi színvonalra emelkedjünk, hogy mi is, mint külön tényező belekerüljünk az alakuló nagy városi övezetbe: azoknak első sorban akarniok kell azt, hogy a már szervezett öt pestkörnyéki városhoz, mint hatodik megyei város csatlakozhassunk. Ez adja meg nagy jelentőségét a mostani szavafut és leánykaruhák, télikabátok óriási választékban SZÉKELY JENŐNÉL Budapest, IV., Petőfi Sándor-u, 9. zásnak és mi nem kételkedünk, hogy az adófizető közönség szavazatával ezt a nagy tervet jóváhagyja és a várossá való átalakulást helyeselni fogja. Arra kérjük a mozgalom minden jóakaratu hívét és megértő barátját, hogy járjon elől jó példával és könnyítse meg a mi nehéz közérdekű munkánkat. Legyen a közönség megnyilatkozása méltó az ügyhöz és olyan impozáns, hogy többé senki se kétel- kedhessék a sikerben 1 Az előkészítő bizottság: Dr. Lengyel Zoltán vitéz Szar may Sándor báró ü. elnök. elnök. Dr. Pototzky Gerö jegyző. Jíühlbeck Károly csendes jubileuma. A mi büszkeségünk, Mühlbeck Károly, a hírneves rajzolómüvész harmincöt éve díszíti az „Uj Idők“ lapjait pompás humoru fejléceivel, amelyek között sűrűn akad rákosvidéki vonatkozású is. A példátlanul szerény művész nem tűr meg semmiféle jubileumi ünneplést, de azért az ,Uj Idők“ — az alkalom elhallgatásával — mégis kedves módot talált rá, hogy szeretettel megünnepelje. Közreadta Mühlbeck fényképét a következő sorok kíséretében: Egy mosolygó fotográfiához. Megengedjük magunknak azt a tréfát a tréfálkozás mesterével, hogy orvul lenyomatjuk arcképét, amint azt fürge fotóriporterünk, Gárdonyi Testvérek ur — (ez a Testvérek nekünk épen csak egy darab ember, de elég hosszú ahhoz, tngy kettőnek cégjegyeztesse msgát — távoli külországban, a Cinkotai Nagyitcce és Rákosszentmihály közt elterülő országrészen lekapta. Mert Mühlbeck Károly leihelye ott van, szőlölugasok, bóbitás tyúkok, napraforgók és brizantémumok közt, „saját házban.“ Egyebekben hivatalosan tanár urnák kellene őt mondanunk, ami leleplezés számba mehet, mert diplomáját abban a percben, amikor megkapta, szerénységből gondosan elzárta a világ elől a trezór- jába. (Pósa Lajos is ilyen titkos tanár ur volt). Nos tehát, e napraforgók közt, amelyek kíváncsian kandikálnak be az ablakán, s a rákosi homokfúvás dallamai közt szedi rajztolla hegyére harmincöt esztendő óta a szomszéd Pest emberkéinek vegyes ügyeit, amelyek már oly sok mosolyt csaltak az Uj Idők olvasóinak, ezek mamáinak és nagymamáinak ajkára. Azt hisszük: ez a legszociálisabb adomány, amit felebarátainak adhat valaki. De hogy miképen keletkeznek ezek a népszerűkké vált fejlécek, azt nem célszerű közelről nézni. Őket a tanár ur mindenre rajzolja, csak olyasvalamire nem, amit a társalgási nyelven rajzpapirosnak hívnak. Néha egy ki nem húzott sorsjegy háta, néha egy koksz-számla, néha egy lévélboriték bele az alap, amelyen rajzötletei felvirulnak. Olykor egy adókönyv is kénytelen magára venni egy sor figurát s e kékes papiros, amely máskor sírásra szokott késztetni, ez esetben humort sugároz. Még Wekerle, az adókirály sem fogja elhinni, hogy ilyesmi lehetséges. Miután igy tisztáztuk ezt a fontos és közérdekű müvésztörténeti adatot, ijedten letesszük a tollat mert talán máris többet árultunk el, mint amennyit veszedelem nélkül szabad lett volna. * Nem foszthattuk meg olvasóinkat attól az élvezettől, hogy ezt a kedves közleményt, szószerint ne idézzük, magunkat pedig az örömtől, hogy a mi kedves
