Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-01 / 48. szám

XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, december 1. 48. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Megyei város. A „Rákos Vidéke“ hírül adta a múlt héten, hogy a várossá alakulás mozgalma uj stádiumba lépett. Amiről néhány hónappal ezelőtt még mint derék törek­vésről és kecsegtető reménységről irtunk és beszéltünk, eljutott a komoly megvalósulás küszöbére. A nagyközönség előtt váratlan volt ez a fordulat, mert megszokta, hogy az e féle hivatalos ügyek elő­készítése és lebonyolítása hosszú időt vesz igénybe, a benfentesek azonban jól tudták, hogy a legilletékesebb helyeken eltökélt szándék a város megalakítása és annak egyelőre csak a nyugalomba vonuló alispán óvatossága és néhány még nem tisztázott függő kérdés volt az akadálya. Amint híradásunkból kiderült, ezek a gátló körülmények immár nem forognak fenn és a kecsegtető terv egyszerre napirendre került. Múlt csü­törtökön Preszly Elemér dr. főispán együttesen fogadta a három érdekelt község főjegyzőjét és biráját, akik előtte minden függő kérdésben egyértelműen megálla­podtak és ehhez a megegyezéshez megnyerték a fő­ispán jóváhagyását. A főispán a legteljesebb jóindulatot és megértést tanúsítja az ügy iránt és kijelentette hogy a város megalakítását határozottan óhajtja és a maga részéről mindenben támogatja és elősegíti. A tervet magáévá tette Erdélyi Lóránd dr., a leendő alispán is és szívesen látja annak megvalósítását maga a belügyi kormány. Nincs tehát többé akadály, sőt a főispán kijelentése szerint felsőbb helyen elfogadták azt a lapunkban már ismertetett fontos tervet is, hogy Pest- környékét kiszakítják a vármegyei törvényhatóság hatás­köréből és külön pestkörnyéki törvényhatóságot alakí­tanak, ebbe azonban csakis a pestkörnyéki megyei városokat foglalják bele, tehát nekünk létérdekünk, hogy mint város, abba csakugyan belejussunk. Az uj törvényhatóságba fog tartozni Újpest, Rákospalota (amelyhez Pestújhelyét visszacsatolják), a mi városunk (Rákosszentmihály, Sashalom és Cinkota), Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc (akár mint önálló város, akár csatlakozás révén) és Budafok. Az uj törvényhatóság a környéken lakó fővárosi közönséggel különleges érdekeinek és igényeinek meg­felelő módon fog bánni, ezért is szükséges a megalakí­tása, amivel régi, jogos panaszunk nyer orvoslást. A vármegye előtt mindegy volt, hogy Dány, Bag vagy Rákosszentmihály forgott-e szóban és ebből sok visszás helyzet származott. Tehát pusztán azért, hogy ebbe az uj törvényhatóságba belejussunk, le kell vetnünk a kinőtt gyermekcipőket, a kezdetleges községi közigaz­gatás nyűgét és a haladás és fejlődés tágabb lehető­ségeit feltáró városi szervezetet kell felvennünk. De ezenfelül is, ismételten kifejtette már ezen a helyen Lengyel Zoltán dr. számos cikke a várossá alakulás számtalan előnyét. A negyvenezer lelket számláló, tehát Rákospalotát túlszárnyaló hatalmas város egyesült ereje kétségtelenül nagyobb eredményeket produkálhat, mint a községekre, sőt telepekre tagozott helységek szét­forgácsolt energiája és erőforrása. Attól pedig, hogy közterheink emelkednének, nincs mit tartanunk, amikor a szanáló rendelet sehol és semmi körülmény között nem engedi meg 50 százaléknál magasabb községi pótadó kivetését és ennyit eddig is mindig fizetnünk kellett. A várossá alakulás nyomán járó ingatlan­értékemelkedés viszont kétségtelen anyagi gyarapodást fOg jelenteni az érdekelt lakosság számára. A közmüvek fokozatos berendezése, az utak egy­séges és tervszerű kiépítése, a város területén a helyi közlekedés kérdésének megoldása mind nyomában jár a hatalmas átalakulásnak, mely lehetővé teszi, hogy kir. járásbíróságot és gimnáziumot kérhessünk az uj város területére. Nem akarunk ismétlésekbe bocsájt- kozni, mindezt csak futólag említjük meg most, amikor örvendezve hirdetjük, hogy várossá alakulásunk terve immár a megvalósuláshoz jutott el. Egy szükséges még csupán, hogy az érdekelt adózók többségének akarat- nyilvánítása megadja hozzá a törvényes alapot. A szavazás mind a három érdekelt községben már a napokban megindult. Iveket bocsájtottak ki és azokon gyűjtik a szükséges aláírásokat. Nem kétséges, hogy néhány nap alatt meg lesz a kellő számú alá­írás, kívánatos lenne azonban, ha nem csak annyi volna az aláírók száma, amennyi a többség akarat­nyilvánítását igazolja, hanem nagyon sokkal több annál. Meg kell mutatnunk illetékes helyeken, hogy ez a közönség valóban óhajtja a fejlődés kapujának meg­nyitását, óhajtja, hogy a tempó, amely az utóbbi idők­ben a magunk hibáján kívül lankadni kezdett, — meg­erősödjék és a megujhódásnak abba a szinte ziháló munkájába, amely ebben az újjáépülő országban olyan nagy lendülettel megindult, minket is belevegyenek, s ne maradjunk itt az útfélén, mint ottfelejtett árva gyermek A jövőt, amely most megnyílik előttünk, becsü­letes, céltudatos munka alapozta meg: ennek a gyü­mölcse most ez az eredmény, mely, ime, ölünkbe hull. A szavazás eredményével fogjuk megmutatni, hogy valóban méltók vagyunk reá. Köszöntsük tehát remé- nyekkeltelten az uj várost, amelynek nemsokára a nevében is meg kell egyeznünk. Reméljük, hogy békés barátsággal sikerül ez is. Csak a jó Istenre kérjük, azt a tökéletlen Pestujváros nevet felejtsék el már végle­gesen, mert az aztán csakugyan nem kell se testünk­nek, se lelkűnknek. * Lapunk mai száma 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom