Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-13 / 41. szám
2. oldal. frAKOS V/DÉKt 41 szám. újításokat, változtatásokat, amikből se hasznunk nem lehet, se bennük örömünket nem lelhetjük. Ha előszednénk a »Rákos Vidéke« köteteit, könnyű szerrel kimutathatnánk, hogy immár jó húsz esztendővel ezelőtt az egész lakosság egyhangú óhajának tolmácsolásaként a Gödöllőtől való elszakadás érdekében felszólaltunk és megindítottuk ezt a mozgalmat. Ugyanis az első perctől kezdve valósággal nevetséges állapot volt, hogy az a lakosság, amely a főváros közönségének egyik elkülönült része, s amelynek legalább nyolcvan százaléka naponta Budapestre utazik, ott keresi kenyerét, ott folytatja tanulmányait, ott találja meg szórakozását, — a köz- igazgatás és a törvénykezés dolgaiban Gödöllőhpz tartozzék és életéből napokat-heteket vesztegessen el, mert a dolgát-baját intéző hivatalokat ott kell keresnie. Ez a visszásság Rákosszentmihály megalakulásának első napjától kezdve jelentkezett és harminc évvel ezelőtt is nevetséges volt a gödöllői kapcsolatunk, mégis jó két évtized kellett hozzá, hogy az igazságunkat elismerjék és segítsenek a bajunkon, igaz, hogy régi jó szokás szerint — csupán csak félig. Rettentő sok habozás és fejtörés után ugyanis nagysokára átkapcsoltak minket a középponti járásba, amelynek Budapesten székel a szolgabirói hivatala. így aztán a közigazgatás ügyeiben végre elszakadtunk Gödöllőtől, de ugyanakkor nem intézkedtek arról, hogy egyéb kapcsolatunk is megszűnjék a távoli községgel. Ott maradt a kir. járásbíróságunk, meg az adóhivatalunk és ott van mindmostanáig is, bárha annak idején ismételten sürgette az érdekelt közönség, hogy egész munkát végezzenek és minden gödöllői kapcsolatát szüntessék meg. Végtére is az eltagadhatatlan igazság az, hogy az intézmények, a hivatalok vannak a közönségért, s nem megfordítva. Minden hivatal, bíróság, minden, minden csak arra való, hogy az emberek közösségében a rendet fentartsa és a nyugodt élet feltételeit biztosítsa, az egyesek jogait és zavartalan életét a társadalom közösségében biztosítsa. Sohasem lehet tehát az érdekelt közönség terhére, nem lehet rajta nyűg és gondviselő szerepe nem lehet káros és kellemetlen. Nálunk azonban nem a közönség érdeke szempontjából Ítélték meg a dolgokat, hanem egyéb melléktekintetek irányították az intézkedéseket. Igv aztán a félmunka eredménye az lett, hogy szolga- bíróságunkat Budapesten találjuk, a járásbíróságunk és adóhivatalunk pedig továbbra is Gödöllőn maradt és éveken át hiába kértünk orvoslást ezzel a fonák helyzettel szemben. Az idő azonban halad és uj, meg uj helyzeteket teremt. Az történt, hogy idehaza komoly mozgalom indult meg a várossá alakulás érdekében, amivel együtt most már nem a budapesti kapcsolatok megszilárdítása lett a törekvésünk, hanem az, hogy itthon létesítsük a szükséges intézményeket és hivatalokat, igy többek közt, az uj város kapjon önálló kir. fut és leánykaruhák, télikabátok óriási választékban SZÉKELY JENŐNÉL Budapest, IV., Petőfi Sándor-u, 9. járásbíróságot is. Ezt a kívánságot pedig nemcsak újságcikkekben és beszédekben jelentettük be, hanem formaszerü kérvényekben is valamennyi illetékes hatóságunk elé terjesztettük. A várossá alakulásra és a vele kapcsolatos ügyekre vonatkozó kérvényeket ott lepi a por a hivatalokban. Az uj községi törvény megalkotása előtt nem akarják elintézni azokat. Az uj törvény pedig már készül, s igy megvárhatjuk azt a nem távoli időpontot, amikor a sorsunk felől dönthetnek. Mindez rendjén van. Ha kell, várunk még néhány hónapot türelemmel. Ellenben a mi érdekeinkkel mit sem törődve, addig is, most hirtelen, — tej- hát időközben — el akarják rontani a dolgunkat. Megint félmunkával, — fonák munkával. Mindössze az történt, hogy a budafoki kir. járásbíróság létesítésével megcsappant a pest vidéki kir. járásbíróság munkaanyaga. A gödöllői kir. járásbíróság viszont roppant túlterheléssel küzd. így most már a pestvidéki kir. járásbíróság maga kezdeményezte a mi átkapcsolásunkat, ami most már sürgős és halaszthatatlan lett, mert nem a közönségnek kell, hanem a hivatalnak. A vármegye nagy előzékenyen pártfogásába vette a pestvidéki járásbíróság ügyét, holott e helyett inkább a mi ügyünket kellene pártfogásába vennie. Rákosszentmihály képviselőtestülete megadta a helyes választ, de még az kellene, hogy támogatást nyerjen más oldalról is. A mi álláspontunk igen egyszerű és világos: elsősorban is azt kérjük, hogy hagyják békében egyelőre az egész dolgot, mert mi ragaszkodunk a várossá alakulás tervéhez és magunknak kérjük a bíróságot. Ha pedig az átcsatolás bonyodalmas művelete ezt megelőzően megtörténik, akkor a mi külön járásbíróságunknak jó időre befellegzett, már pedig nekünk nem mindegy, hogy itthon találjuk-e a bíróságot, vagy pedig Budán. Másodsorban az átkapcsolásból egyébként sem kérünk ilyen módon, mint ahogy most akarják, mert ez csak kedvezőtlenebb helyzetet teremtene számunkra. Mindent vagy semmit. Ha az adóhivatalunk Gödöllőn marad, akkor a változás csak annyit jelent, hogy ezentúl nem egy napi veszteséggel intézzük el ügyünket Gödöllőn, hanem két nap alatt: Gödöllőn és Budán. Ebből a szívességből pedig igazán nem kérünk. Fél- és fonák intézkedések nem segítenek, hanem kárt okoznak. hírek, Krédó gyűlés. A Krédó egyesület október havi gyűlését, ima után, Pichler István esperesplebá- nos, a Krédó elnöke nyitotta meg. Felhívta a katho- likus férfiakat, hogy adott alkalmakkor, mint egy ember álljanak a katholikus és nemzeti ügyek szolgálatába. A krédistának le kell merülni a lelke mélyére, s az ott levő tehetségeket felhasználni, fejleszteni kötelessége. Példákat említ a történelem nagy katholikus, imádkozó férfiairól. Bejelenti, hogy ismét megkezdődött egy katholikus akció-, amelyben minden katholikus férfinak bátor hitvallással kell részt venni. Ez az akció, amelyet Láng János országgyűlési képviselő vezet, a polgári házassági törvény revíziójáért küzd. Felolvassa a képviselő levelét1, melyben közli, hogy az igazságügyminiszter megígérte, hogy feltétlenül az országgyűlés elé viszi a mozgalom ügyét. A képviselő levelében kéri a katholikus társadalom támogatását. Az elnök ismétel-
