Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-11 / 32. szám
32. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. vegyünk. Két óra tájban érkeztünk az állomásra, ahol hamarosan elfoglaltuk vaggonjainkat. A tehervonat nagy döcögve elindult velünk, ráértünk útközben ebédelni, uzsonnázni a táborból hozott hideg sültből. A tehervonat addig döcögött, mig Szolnokon kellemetlen meglepetést nem szerzett nekünk. Két perccel később érkezett, mint ahogy a budapesti személyvonat elment, melyhez csatlakoznunk kellett volna. De nem estünk kétségbe azon sem, hogy az éjszakát Szolnokon kell töltenünk és csak hajnalban mehetünk tovább. Egy dolog fájt csak, hogy kedves szüléink hiába fáradnak ki az állomásra fogadásunkra. Igyekeztünk ezen is segíteni, telefonáltattunk a szentmihályi állomásra, azután nekiindultunk a város megtekintésére. Az éjszakát sikerült alvással eltöltenünk, úgy, hogy csak Pest felé vettük észre, hogy a vonat ránk kapcsolt s most már nem döcögtet, hanem röpít hazafelé, kedveseink ölelő karjaiba. Vasárnap l/4 8-ra érkeztünk haza, a fél 8 órai szentmisét közösen hallgattuk meg, utána táborzáró imát mondtunk és azzal az énekkel, mellyel táborba szálltunk, fejeztük be ezidei táborozásunkat. y>Oh, Nagyasszony, nemzetünk reménye, Rád szegezzük könnytelt szemeink, Veszni indult István öröksége, Szép kertedben ős erényeink, Szállj közénk és sírj te is velünk, Vigasztald és mentsd meg nemzetünk.« MIELŐTT ÉPÍT KERESSE FEL SZÉKELYésVERMES ÉPÜLETFA- ÉS ÉPÍTŐ ANYAG TELEPÉT SASHALOM HORTHY MIKLÓS UT 61-6S ' (Azelfitt Kerepesi-ut) ÉS KÉRJEN AJÁNLATOT AZ ÖSSZES ANYAGOKRA építési, KÖLCSÖNT. költségmentese* SZERZÜNK! KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEKET NYUJTÜNK ! r bevásárló o r'r á*s RaÖÓ Jenő selyemáruháza Budapest, IV. Párisi-u. 6. Tel.: Teréz 131-85* Crepe de chine Crepe de imp. Mousslin imp* Eredeti párisi újdonságok állandóan raktáron- iinr Csudaszép, jó és olcsó. Szentendre. Csak négy órát töltöttünk a Pilis-hegység tövében fekvő dunaparti ősi városban, akkor is a nyakunkba szakadt a várva-várt, áldott eső. Nem haragudtunk érte. A csinos^tágas állomáson három autóbusz várakozott, de mire mi, járatlanok, ráeszméltünk, zsúfolva volt valamennyi. A környékbeli községekbe, Visegrádra, Gizella-telepre, Leányfaluba, a Tahi-hidfőhöz, ízbégre stb. szállítják az utasokat. Húsz fillérért beviszik az embert néhány perc alatt a város közepébe. Nem jutván fel rájuk, a zuhogó esőben gyalogszerrel baktattunk a szépen,, rendesen kövezett utcákon végig. Mikor nagyon megeredt', behúzódtunk egy boltíves, ódon kapu alá. Emberséges népe lehet Szentendrének. Betessékeltek a széles udvari tornácra, párnázott borszékeket hordtak oda a szobákból, hogy kényelmesen megvárhassuk az eső elálltát. Az Adámy mester autóbuszán terveztük ezt a kirándulást Szentmihályról Szentendrére. Akkora társaság jelentkezett a kedves kirándulásra, hogy azon tanakodtunk, kiket sorsoljunk ki itthon rekedőknek, mert nem férnek fel a hatalmas gépkocsira. A sors szeszélye azonban úgy rendezte el a dolgot, hogy mindenkinek akadálya támadt erre a napra és végül is öten maradtunk, így azután jó lett a villamos is . . . Az eső azonban csak nem állott el, mégis csak neki kellett indulni újra a barátságos udvarból célunk felé, amelyről könnyű kitalálni, hogy a színházhoz vezetett. Útközben megállapítottuk,, hogy Szentendre igen kedves, hangulatos és szépen gondozott régi város. Mintha Tabán vagy a Krisztinaváros egy-egy részletét látnánk, természetesen abban az időben, amikor a sokemeletes bérházak nem tolakodtak még az érdekes, ódon házacskák zegzugos, girbe-görbe sorai közé. A hét középkori, ódon templomot, a dunaparti strandfürdőt, s a város egyéb nevezetességét az irigy eső miatt csak messziről láthattuk. Láttuk a fővárosba beillő cukrászboltot, a nagyarányú, csinos Erzsébet kioszkot, a hatalmas termekből álló Husvik vendéglőt, melyről megállapítottuk, hogy nemcsak rendes és szép, hanem jó és olcsó és megláttuk végre a kétemeletes városházát, amelynek elsőemeleti nagytermében rendezték be a színházat. A terem rövidebb, mint a miénk, de sokkal -szélesebb és igen tágas karzata van. Rengeteg nagy, terebélyes és roppant súlyos villamos csillárja kissé zavarja a karzati közönség látását. A város természetesen villamos világítással, vízvezetékkel és csatornázással dicsekedhetik, bizonyságául, hogy a városi közigazgatás mennyivel többet tud alkotni. Deák Lőrincnek, hál’ Istennek, jobbra fordult a dolga. Eleinte igen szomorú hírek szálldostak színtársulatunk újabb állomáshelyéről. Úgy is volt, az első napokban nagy bizalmatlansággal és közönnyel küzdöttek, de azután a város kitűnő polgármestere kezébe vette a dolgukat és megmozdította az intelligenciát. Egy drága magyar nagyasszony, Végh tanácsos felesége pedig a hölgyeket tüzelte munkára, ők maguk kezdték meg újból a bérletgyüjtést és most már egész augusztusra, tehát az évad végéig biztosították a társulat létfentartását. Úgy tiz nappal ezelőtt az »Ábris rózsája« kitűnő előadása meghozta az első zsúfolt házat, mely azóta elég gyakori Szentendrén HÍREK.
