Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-27 / 4. szám
4. szám. RÁKOS VIDÉKE 5. oldal, A Jókai kör előadása. A Jókai kör február 9-én a Nagykaszinóban tesz tanúságot újabb fejlődéséről. Ezen az estén műkedvelő gárdája igen gazdag műsorral lepi meg a közönséget. A nyitány után Farkas Sándor mond prológust, Deisinger Márton hazafias verset szaval, Farkas István és Daragó Lissy pedig négykezes magyar táncdarabot játszik, Haraszthy Lajos: „Tükör előtt-cimü monológját adja elő Neuberger Misi. A zenekar Mozart-fantáziát játszik, majd az „Özv. Varga Ábrisné“ cimü népszínmű, a Kamara színház müsordarabja fejezi be a program első részét. Szereplők: Gombás Ferenc, Neuberger Misi, Pongrácz Lajos, Deisinger Márton, Bubán Bözsi és Nyilka Miklós. Szünet után „Amikor a hold cimü dalt Bubán Manci adja elő a göi lökkel, énekes és táncos duettet mutat be Szigethy Adél és Nyilka István, monológot Bubán Bözsi, müdalokat Daragó Lissy, a tizenkét számból álló műsor csattanója pedig végül Földes Imre pompás, finom tónusu vigjátéka, a „Pardon*, mellyel évekkel ezelőtt a Nagykaszinó régi műkedvelő gárdája aratott emlékezetes sikert. Ezúttal Nyilka István, Bubán Manci, Deisinger László, Nyilka Emil, Gombás Jenő és Gombás Ferenc tolmácsolja a szép darabot, mely bizonyára ezúttal is tetszeni fog. Előadás után természetesei tánc reggelig. Az RTK. estélye. Most szombaton, január 26-án a sportfiatalság veszi birtokába a Nagy kaszinót. Az RTK rendezi jelmezestélyét, amely százféle mókát, mulatságot igér. Az RTK estélyén tömegesen vesz részt a nem sportoló közönség is. A kerékpárosok mulatsága. A farsangi mulatságok sorozatában a múlt szombatot a Rákos- szentmihályi kerékpár-kör foglalta le a Nagy kaszinóban rendezett táncestélyével, mely a jókedv és elevenség jegyében folyt le. A mulatságon feltűnő nagy számban vett részt a fiatalság, még hozzá a sportemberek tömege, könnyű tehát elképzelni, hogy sikeres mulatság esett, kétféle zene is működött; cigány és dzsessz, úgy, hogy szünete nem volt a táncnak, mely késő reggelig szakadatlanul folyt. Aki ott volt, — pedig sokan voltak — igazán nem bánta meg. A becsületes munka jubileuma. Január 30-án tölti be fennállásának huszonötödik évét Budapest egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb vendéglője, a közismert Mátyáspince, a főváros középosztályu közönségének legkedveltebb vendéglője. Egy tisztességes, derék magyar ipari vállalkozás negyed- százados jubileuma önmagában is elismerést követelő ünnep, ebben az esetben azonban megsokszorozza becsét, hogy egyuttaí a tisztes munka, a törhetetlen odaadás, a becsületes törekvés diadalát jelenti, amely nemcsak egy virágzó vállalattal gazdagította a magyar nemzeti vagyont, hanem egy talpig derék, igaz- lelkti magyar család fáradhatatlan munkájának, szeplőtelen becsületességének és példás polgári tisztességének boldog és gazdag jutalma lett. A régi Pest Belvárosának ősi sörmérése volt az egykori Sebestyén-utca érdekes átjáró házának Scholtz vendéglője. A bolthajtásos, füstös szobákban teritetlen faasztalok mellett fogyasztották a habzó árpalét. Az asztalok közepét lyukacsos bádoglemez fedte. Ezen folyt le a kicsorduló sörlé az asztalba rejtett bádogtartóba. Hajdanta, friss csapoláskor a csaposlegény kiállott az utcára és trombitaszóval jelezte az uj hordó csapraverését. A régi Pestből — büszke Bndapest lett, de a „Scholtz* megmaradt eredeti állapotában, csak idők múltán Bittrich József tulajdonába szállott át Idekerült 1896-ban Baldauf Mátyás, mint egyszerű csaposlegény. A magyar vendéglősök őshazájából, Vasmegyéből, Borostyánkőről jött. Ezt megelőzően Ausztriában, Bécs és Grác nagyobb üzemeiben, mint mészáros, majd pincér dolgozott. Felsőőr, Felsőlövő és környéke ontotta a szép, uj magyar székesfőváros számára a vendéglős szakma legtöbb tagját. A jó Mátyás híven és becsületesen mérte a hires csapszék pompás sörét, amelyet a vendégeknek a bájos Tercsiké szolgált fel. Antonovics Tercsiké tisztes polgárcsalád példásan nevelt gyermeke volt, kit a család szegénysége kora fiatalságában arra kényszeritett, hogy a maga munkájával keresse meg kenyerét. Eleinte cukrászdában dolgozott, onnan került a sörházba, amelynek csakhamar jó szelleme, üdvöskéje lett. Páratlanul kedves modora, figyelmes előzékenysége, tütelme és szelíd vidámsága a vendégek kedvelt- jévé tette. Az ő kezéből jobban eseit a sör és tormás virs j, mag az olmützi korongsajt — a népszerű kvargli. a Scholtz sörnáz főattrakciója. Az 1900. évben a csákányos tótok lerombolták a régi belváros közepét. Eltűnt a Sebestyén utca és Bittrich mester a Zöldfa-utca 6. szám alá, a hatalmas, címeres, boltíves- kapus Mosonyi házba helyezte át üzletét, a hova átvitte Mátyás csapost, meg a drága Tercsikét is. Mátyás itt már csapiáros lett, nem húzott fizetést, hanem százalékot kapott a kimért sör árából. Tercsikét pedig hitvesévé tette, s most már nemcsak kötelességtudásból, hanem a maguk hasznára is kettőzött szorgalommal buzgólkodtak, az 19C4. év elején pedig ajánlatot tettek a tulaidonosnak, hogy az üzletet megtakarított pénzecskéjükből megveszik. A vételárban azonban nem tudta« megegyezni, mire merészen elhatározták, hogy uj üzletben önállósítják magukat. Az Eskü tér és Kéményseprő utca sarkán akkor épült fel Schlésinger Henrik földbirtokos uj háza, ennek a pincéjét bérelték ki és rendezték be. Itt nyílt meg 1904. január 30-án a Mátyás pince. Megnyílt, pedig egy fillér segítség nélkül egy törekvő emberpár becsületes munkával szerzett, szűkös filléreiből, Istenbe és a tisztes munka erejébe vetett hittel és bizalommal. — Ha naponta egyetlen hektó sört tudok kimérni, megélünk, — mondia Mátyás, aki itt is maga mérte a sört, úgy, mint azelőtt. Tercsiké pedig hordta, kedves mosolyával, nyájas, szerény modorával ezentúl is a vendégeknek. 91 forint volt a kiadásuk egy hónap alatt Ezt kellett elsősorban megkeresni és még annyit, hogy teljes igénytelenségükben megélhessenek. Nos hát, megkeresték. Az Isten megáldotta a „tisztes ipart“. A Mátyás pincét huszonöt esztendő alatt háromszor nagyobbitották. A háztulajdonos megvette a szomszéd telket, amelyen a régi Rábolt házat már évekkel azelőtt lebontották és hozzácsatolta saroképületéhez. A pince ide is átterjedt, legutóbb pedig, a negyedik megnagyobbitás alkalmával Baldauf Mátyás megvette a szép kettős épületet és a mindig művészi Ízléssel berendezett, hatalmas hdyiséget valóságos látványossággá tette. Az üzem most negyven tagú személyzetet foglalkoztat, a családon kivül, mert Mátyás és Tercsi mama ma is maguk kormányozzák azt. Kilenc derék gyermeket neveltek, három unokájukban gyönyörködnek, munkájuk nyomán dús áldás fakadt. Elsőszülött fiuk ifj. Baldauf Mátyás a Vas utcai felsőkereskedelmi iskolában ’ tét j Általános Ipartestület Rákosszentmihály. Meghívó. Miután a folyó hó 20-án egybehívott közgyűlés nem vo^ határozatképes a Rákosszentmihályi Általános Ipartestület f. hó1 27-én, délután 3 órakor a Kör helyiségében (Bizalom-u. 18. azalatt) megtartandó rendes évi közgyűlésére ezennel tisztelettel ismételten meghívom. Kedves Iparostársaim I Szomorú, hogy amidőn 15 évi küzdelmes munkánk eredményeként a nagyméltóságu M. Kir. Kereskedelmi Miniszter ur az iparosságot kérdezi meg, hogy mit óhajt jövőjére nézve s ez a pont a már kibocsájtott tárgysorozatunk egyik pontja és ti még sem jelentetek meg, hogy kívánhatunk felsőbb helyről támogatást, ha saját magunk nem törődünk a magunk sorsával. Szívleljétek meg hivó szavunkat és okvetlen jöjjetek el közgyűlésünkre. Tárgysorozatunk a már kibocsátott meghívón. Rákosszentmihály, 1929. január hó 23. Viszontlátásra Krenedits Gyula titkár. Mátyás András elnök. Igen tisztelt vendégeinknek, jóakaróinknak, barátainknak hálás köszönetét mondunk szives támogatásukért, amellyel negyedszázadon át megtiszteltek és Isten segítségével lehetővé tették, hogy a Mátyás Plnee fennállásának huszonötéves fordulóját megérhessem. Kérjük, rartsanak meg kegyes pártfogásukban, s ígérem, hogy a megnagyobbított és külön helyiségekkel bővült Mátyás pince ezentúl is második otthonuk marad és méltó lesz kitüntető bizalmukra. Budapest, 1929. január 30. Mély tisztelettel Baldauf Mátyás és neje IV. Eskü-tér 6—7. vendéglős
