Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám
2. oldal. nAKOS VIDÉKE 2Ö. szám. megyei Nemzeti Párt megalakulását és ugyancsak egyhangúan választotta meg a párt tisztikarát. A párt elnöke Teleki József gróf, társelnök Horváth Győző, Pálóczy Horváth István, Platthy György, Ráday Gedeon gróf, Szűcs István és Zoltán Béla, alelnökök: Csik József, Farkas László, Földváry Elemér, Gáli Dezső, Gombos Lajos, Kolossváry Mihály, Patay Tibor, F. Szabó Géza, Szabóky Jenő, Szapáry Lajos gróf, Váry Albert és Viczián István. Jegyzővé Helle Lászlót választották, majd elhatározták, hogy községenkint is megalakítják a Nemzeti Párt szervezeteit. Szint Csütörtökön érdekes esemény játszódott le színházunkban: eredeti bemutató! Siliga Ferenc legújabb darabjának volt, minden más szinpadot megelőző első előadása. A derék Siliga Ferenc szorgalma és ambíciója nem mindig áll arányban alkotása eredményével, ezúttal azonban őszinte és megérdemelt sikert aratott. Szerencsés témát választott, a drága magyar nótaköltő cigány, Dankó Pista életét dolgozta fel és ha irodalmi szempontból nem is alkotott komoly értéket jelentő müvet, a vonzó témát szeretettel és néhány apróbb kisiklást és anakronizmust nem számitva, elég szerencsével dolgozta fel, s ami a legfőbb, alkalmat adott rá, hogy egy csokor örökszép Dankó nótában gyönyörködhessünk. »A Dankó Pásta nótafája« — ez a darab cime — be fogja járni a vidéki színpadokat és szeretettel teljes fogadtatásra fog találni, mint nálunk is, ahol az első felvonás után a jelenlévő szerzőt ismételten a függöny elé idézték. A darab zenéjét Arányi Kornél állította össze Dankó-nótákból és a partitúrát néhány tetszetős saját szerzeményével egészítette ki. Az újdonságot igen gondos és szép előadásban mutatta be a Deák Lőrinc társulata. Az igazgató maga finom művészi érzékkel játszotta Dankó haldokló édes apját, alaposan megrikatván a közönséget. Mesteri munka volt. Matolcsyné meleg és gyöngéd anya, Tunyogi dekorativ Dankó Pista, Krérner csókolni való vidám cigánylegény, Hortobágyi kitűnő ripacs, Pilis Piroska, Salamon Gizi, Ila Máry, Sala, Lenkey méltó részesei a sikernek. Sas Imre igen szépen énekelte hatásos számait, melyeket ismételten meg kellett ujráznia. Kőszegi mulatságos szerecsen inas volt és jól táncolt. Az örvendetes módon telt ház igen jól mulatott és nem fukarkodott a tapsolásban. Pénteken a »Vasgyáros«, előadása igen nagy közönséget vonzott. Lám, a rossz péntek és a prózai darab sem akadálya a sikernek, amikor ilyen népszerű és elég régen nem látott színműről van szó. Akármit beszélnek, a »Vasgyáros« máig sem kopott meg, jó és hatásos darab maradt. A hagyományos alakok megfelelő tolmácsolóra találtak nálunk is és jó volt az egész előadás, bár a próbahiány nyoma itt- °tt egy kis zökkenőben megmutatkozott. Nagy meglepetést keltett Pilis Piroska, akiről kezdettől fogva tudjuk, hogy nemcsak jeles énekesnő, hanem kiváló szülésznő is, de ilyen Clairet még sem vártunk tőle. Ez az alakitás bármely drámai színpadnak dísze lehetne, olyan következetes, igaz; tónusban, érzésben egyaránt hű és drámai erővel teljes. Sala Domokos a címszerepben aratott megint értékes és jól megérdemelt sikert. Férfias, nemes, erővel teljes és izzóan szerelmes Derbley volt, bár maszkban és a felfogás némely részletében eltért a hagyományoktól. Bőségesen rászolgált a virágokra, melyekkel megajándékozták. Ez volt nálunk a bucsufellépte, s a válást még nehezebbé tette. Reméljük, az egész közönséggel egyetemben, hogy a bucsuzás csak a — viszontlátásig szól! Igen jó volt Hortobágyi parvenü gyárosa és könnyfakasztóan őszinte, meleg hangokat talált Sas a tulajdonképeni szerepkörén kívül eső feladatában. Elismeréssel kell még feljegyezni Matolcsyné, Salamon Gizi, Ila Máry, Tímár Aranka, Mikes, Tunyogi és Lenkey nevét is. Szombat: Nem kis dicsősége a Deák Lőrinc társulatának, hogy kéthónapos rákosszentmihályi évadja végén, a »Hazudik a muzsikaszó« elég gyengécske operettel akkora közönséget tudott vonzani, hogy már nem adhatott ki a pénztár még állóhely jegyet sem és tömegesen távoztak el olyanok, akik a zsúfolt terembe nem férhettek be. Igaz, hogy ebben a nagyszerű eredményben tekintélyes része van az RTK-nak is, mert az előadást, rendkívül mérsékelt helyárakkal a derék sportklub égisze alatt és részben annak javára rendezték. Az RTK akkora közönséggel dicsekedhetik, hogy nem vall soha szégyent, akár mulatságról, akár sportlátványosságról, akár pedig torna- vagy egyéb ünnepélyről van szó. Mindig imponáló tömeggel vonul fel és lelkes közönsége soha cserben nem hagyja. így tehát az évadvégi előadás igen zajos, meleg estéje lett színházunknak és á hálás közönség viharos tetszéssel kisérte színészeink derék és valóban dicséretes munkáját. Az ügyes rendezés valóságos látványosságot csinált a darabból, mely főként Krérner Ferinek és Salamon Gizinek nyújtott sok alkalmat a vidám mókázásra és virtuóz táncszámaik bemutatására, amiben a másik vig pár, Sas és Sasné is sikeresen részt vett. A kacagásról még Hortobágyi gondoskodott, sajnos, fukar kézzel megirt szerepében. A darab komoly szerepeit Pilis Piroska, Nagy Pál és Tunyogi játszotta és énekelte, a szokott jól. Vasárnap délután meglepően nagy közönség mulatott a »Mágnás Miskán«. A Deák színtársulat, ime, vasárnap délutáni publikumot nevelt magának. Délutáni előadásainak látogatottsága fokozatosan növekedett, mígnem eljutott a teli teremig. Reméljük, jövőre már igy is fog kezdődni. Este az »Árvácska« vérszegényecske Kulinyi-Zerkovitz operett került színre, csaknem telt ház előtt, az Önkéntes Tűzoltó testület javára, a már múltkor is szerepelt műkedvelők részvételével. Mann Dóra, Stumpf ivlili és Mádi és a jókedvű és mulatságos Mann László tetézték meg múltkori sikerüket. A társulat tagjai közül Hortobágyi, Nagy Pali és Lenkey vettek részt teljes odaadással az előadásban. Hortobágyi megmutatta, hogy milyen jó népszinmü-szinész lenne, ha igaztalanul nem száműznék ezt a műfajt színpadunkról. Egészen bizonyos, hogy jó előadásban szívesen élvezné közönségünk és a társulat is jó üzlethez jutna vele. Ékes bizonysága ennek az a hatás, amely el nem marad, ha valamelyik darabban egy-egy népies alak kerül a színpadra. A régi emberek örömmel látnának viszont egy-egy kedves, régi népszínművet, az újabb nemzedék számára pedig újdonság lenne az, amit legfeljebb csak hírből ismerhetnek. A gyárilag készült silány uj darabok szürke tömegében nem üdítő oázis volt-e most is egy-egy hosszabb idő óta nem látott, régi, jó darab, még az operettek és prózai müvek közül is? Hétfő: Eltűnt a nagy színpad, megnőtt a terem és a mi kedves, régi szinpadocskánk néz farkassze-
