Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-23 / 25. szám
25. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. nagyszerű produkciója. Szerda: Az ev. nőegyesület javára; dr. Ungárné Papp Katinka felléptével: »Mágnás Miska«, a legvidámabb operett. Csütörtök: Nagy Pál jutalomjátéka: »Cirkuszhercegnő«, a pompás Kálmán-operett. A hóditó bonviván sikeréről a hölgyközönség gondoskodik. Péntek: Olcsó helyárakkal a »Pista néni« másodszor. Szombat: D. u. fél- helyárakkal: »Párisi divat«, operett. Este: rendes helyárakkal, szenzációs előadás: »Te csak pipálj Ladányi« vígjáték. Vasárnap: D. u. 4 órakor, félhely- árakkal: »Az utolsó Verebély leány«. Este: Stumpf Médike, Mann Dóra, Fazekas Manci, Mann László és Takács Matyi felléptével: »A legkisebbik Horváth lány«, operett. Hétfő: Matolcsiné, a népszerű komika jutalomjátéka: »Az aranyember«. Scheiber Sándor Budapest Egyetem-utca 7. Erzsébet kir. szálloda épületében Női confektió ház. — Minden idényben újdonságok blou- sok, pongyolák, costüm, köpeny és aljakban. — Ruhák nagy választékban. — Igen jutányos árak. Telefon szám : Aut. 864 43. A modern reklám. ß) — Urbányi János dr. előadása. — Azonban ez bennünket közelebbről nem érdekel. A reklámtudomány másik köre gazdaságilag vizsgálja a reklámot. Felveti többek között a kérdést, — amellyel nekünk is foglalkoznunk kell egy kissé — drágitja-e a reklám az árut vagy nem? Az általánosan, különösen a laikusok körében elterjedt nézet szerint, a kérdésre csak igennel lehet válaszolni. A reklámköltségeket át kell háritani a vevőre, az áruk ára teli \t szükségkép növekedik a reklámköltséggel. Ép ezért sok kereskedő arra hivatkozik, nem üz reklámot. A megtakarított reklám- költséggel olcsóbban adja az árut. Sok esetben igaza van ennek a véleménynek. Ha ugyanis valamely üzletágban a piac már telit ve van, több árut nem képes felvenni, vagy a, versenytársak túl nagy arányú R-ja* miatt túlzott R-t kell kifejteni, vagy olyan áruról van szó, amelynél a fogyasztást — fokozni az adott körülmények mellett csak nagy megerőltetéssel lehet — pld. nem adhatok el több autóbenzint, mint amennyi a forgalomban levő utók fogyasztása, — akkor a R. természetesen növelni fogja az áru árát. Nem is beszélek arról az esetről, ha értéktelen árut terjesztenek erőltetett nagy R-mal. Ezek azonban csak kirívó esetek. A tapasztalat szerint a R. általában nem drágitja az árut. Mert a R. — ha jó — fokozza az illető áru fogyasztását, a fogyasztás tetemes hányadát egy bizonyos vállalat kezébe juttatja, ezáltal lehetővé teszi az üzem magasabb) fokra való emelését, csökkenti — mint már említettem — az egy-egy árura eső gyártási és általános üzemi költségeket, lehetővé teszi az eladó és egyéb személyzet teljes kihasználását, megmenti a vállalatot attól, hogy nagy készletek holt tőkeként heverjenek a raktárban, alkalmat ad tökéletes nagy üzemek képződésére és igy élesíti a versenyt. De meg azt is figyelembe kell vennünk, hogy nagy forgalom esetén az egy-egy árura eső R. költség igen jelentéktelen, pld. a Henkels német pezsgőgyár kimutatta, hogy egy üveg pezsgőre csak 3 pf R. költség esik. A magyar vállalatok érthetetlenül titokban tartják • R. =s reklám. adataikat. Pedig a publikáció, mint látjuk, csak hasznukra volna. De hogyan is lehet elképzelni, hogy ép ez az egy a reklámozó üzem magasabb árakat érjen el? Hiszen a reklámmal a vállalat eredményeit és árait a nyilvánosság legteljesebb ellenőrzése alá állítja. A forgalomban pedig egységes árak, vagy minőség szerint fokozatos piaci árak képződnek. Hogyan tudná magát a reklámozó vállalat ez alól kivonni? M élt ózta s- sanak csak saját tapasztalataikat mérlegelni tisztelt olvasók. Vájjon azokban az üzletekben, amelyek nagy reklámot űznek, drágábban vásároltak-e, mint azokban, amelyek nem reklámoznak? Nem tapasztalták-e, hogy a nagyvárosi, fényesen berendezett, magas házbérrel, világítási és egyébb költségekkel megterhelt kereskedő legtöbbször olcsóbban árusit, mint a kis falusi (sötét boltu) szatócs. Lehet, hogy a diszes városi üzlet egy-egy darabon kevesebbet keres, mint a falusi szatócs, azonban a nagy forgalom folytán megtalálja számítását. Egy újabb problémakörre térek át. Ne vegyék rossz néven, hogy oly gyorsan haladok előre és az egyes kérdéseket épen csak érintem. De szeretném, ha e rövid összefoglalásban, mintha repülőgépen ülnénk, reklám birodalmának egész területét átrepülhetnénk és — ha csak madártávlatból is — de minél több, kérdésre tudnék rámutatni. Ezt az újabb problémakört, igy foghatnám össze: Igazság a reklámban! Erre azért kell kitérnem, mert sokan még mindig nem hisznek a tisztességes kereskedő reklámjában. Azt hiszik, hogy a reklámot csak annyiba szabad venni, mint a vásári mutatványos bódé kikiáltójának nagyhangú beugratását. A new-yorki reklám szakemberek jelvényén ez áll: Trust in edvertising. A Baltimoréban és a London melletti Wembley-ben 1925-ben megtartott nemzetközi reklámkongresszusnak is ez volt az alapgondolata: Igazság a R-ban. Ennek betartására a világ összes R. szakemberei fogadalmat tettek. Az Egyesült Államokban külön irodák vannak, amelyek ezt ellenőrzik. A nagy lapok pedig csak akkor közölnek valamely hirdetést, ha annak igazságáról meggyőződtek. Még vegyi laboratóriumokat is tartanak fenn a hirdetett áruk megvizsgálására. A komolyabb lapok, — ha nem is ilyen mértékben, de nálunk is végrehajtják ezt az ellenőrzést. Azonban minden kereskedő maga is arra törekszik, hogy igazmondásával állandó vevőket szerezzen. Mert, ha csak egyszer kívánja boltjába becsalogatni, hogy aztán alaposan becsapja, ennek nagyon hamar elterjed a hire — hiszen tudjuk a rossz hir mindég gyors lábon jár. Plakátozhat, hirdethet, reklámozhat azután, ahogy akar, — minden hiába. De ha a kereskedő mégis megfeledkeznék magáról, a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi 5. t.-c. módot ad arra, hogy a kereskedők erkölcsi testületéi és a versenytársak hathatósan figyelmeztethessék rá. Nagyon megérezheti ezt a figyelmeztetést. »A szédelgő feldicsérőnek«, mint a törvény a hazug reklámot nevezi, jelentős pénzbüntetésen kivül 5 évig terjedhető börtön, bizonyos üzletágaktól, vagy az ipartól való teljes eltiltás lehet a büntetése. No és ami sokszor végzetes lehet, a törvény bizonyos esetekben módot ad arra, hogy az egész árukészletet elkobozzák. A törvény szerint maguk a kereskedők is ítélkezhetnek, vájjon kereskedőtársuk tisztességesen járt-e el? És hogyejogukat a kereskedők igénybe is veszik, mutatja az, hogy a budapesti Keresk. és Iparkamara Juryéhez már az 1925—26. évben 356,
