Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-16 / 24. szám
2. o’dal. RÁKOS VWEKto 24. szám ■sokkal több tápláló anyagot tudnak felszedni a földből és igy bizonyosabb a kigyógyulásuk. Továbbá, ha a fák koronái sűrűn hajtottak volna, vagy hajtanának, azokat úgynevezett zöldmetszéssel szépen, szabályosan megritkitjuk. A ritkítástól űzök a hajtások, amelyek hivatása, hogy a fát tovább neveljék, sokkal több anyagot gyűjthetnek maguknak és szépen fejlődésnek indulnak. Az úgynevezett zöldmetszést már most egészen nyugodtan meg lehet kezdeni bármelyik fajú fánál. A fáinkat sorban meg kell vizsgálni. Azt tapasztaltam, különösen a szilvákon, hogy egy gomba kezd fellépni. Tehát mielőtt ez a gomba elszaporodnék és megfertőzné a fáinkat, tanácsos a fákat he- tenkint egyszer megpermetezni, még pedig 2 százalékos rézgálic oldattal. Mésszel kell keverni a réz:- gálic oldatot. Egy kiló rézgálichoz 200 liter viz és egy kiló mész, szükséges. Szükséges a fáinkat az élősdi rovarok ellen is gondosan védeni, mert mihelyt a levél beteg, beteg a fa is. A szilvákat meg szokta lepni a levéltetű, mely mindig a levelek alsó lapján élősködik és arról vehető legjobban észre, hogy a fáink tetvesek, ha észrevesszük, hogy a fa törzsén a hangyák jönnek- mennek. Amint ezt észrevesszük, azonnal permetezzük, szappanlével vagy pedig kvassziát főzünk meg e célra. A permetezés mindig a levél alsó lapjára történjék. Azt is tapasztaltam a fiatal fákon, hogy több helyen sebek ütődnek ki, különösen a. csontárokon, amely sebek a nagy fagyoktól származnak. Ezeket a sebeket, a mint észrevesszük, tanácsos azonnal éles késsel kivágni és a kivágott sebhelyeket nyomban hidegen folyó oltó viasszal bekenni. Színház. Csütörtök: »A biborruhás asszony« Jean Gilbert nagyon szép zenéjü operettje módfelett élvezetes estét szerzett a meglehetős számú közönségnek. Az érdekes és mulatságos darabot kitünően játszották. Pilis Piroska egyik legjobb szerepe Katalin cárnő és a közönség sürü tapssal és zajos tetszéssel fogadta Ízléses és minden tekintetben méltánylást érdemlő' alakítását. Igen kedves, eleven és vidám volt Salamon Gizi, Krérner Feri pedig negyedórákon át harsogó kacagásban tartotta a közönséget, megvesztege- tően kedves és ötletes mókázásával. Nagy Pál délceg, érces hangú és meleg hadnagy volt, Hortobágyi Artur pedig megint remekelt, maszkban és játékban egyaránt tökéletes részeg katonájával. A széphangu Sas Imre, az ügyes és mindig jó Tímár Aranka, Lenkey és Tunyogi voltak még részesei, a jelmezek és kiállítás tekintetében is figyelemreméltó előadásnak, mely az évad pirosbetüs napjai közé tartozik. Pénteken nagyon szép ház gyönyörködött az »Ida regénye« második előadásában. A kritikus péntek ezúttal verőfényes nap volt. Szombaton ismét ünnepe; volt a társulatnak. Nyomulásig megtelt teremben, ahol állva szorongott a helyhez nem jutó közönség nagy része, a »Gyurko- vics fiuk«, a vidám, kedves, szépzenéjii Farkas Imre operett kitűnő előadásában gyönyörködtek. Ila Máry, Salamon Gizi és Pilis Piroska volt a pompás előadás három kitűnő primadonnája. A férfi főszerepekben Krérner béri, Nagy Pál és Sas Imre jeleskedett. Kisebb feladat jutott Matolcsinének, Hortobágyinak, Deák Lőrincnek, Lenkeinek, Salának és Tunyoginak, de ebben is kiválót nyújtottak. Úgyszólván percen- kint harsant fel a taps és végé-hossza nem volt az, újrázásnak. A közönség remek hangulatban szórakozott és őszinte elismeréssel fogadta a színtársulat munkáját. Jelenvolt az előadáson Sebestyén Mihály miskolci színigazgató is feleségével és Bartossal, a szinészegyesület szerződtető osztályának vezetőjével és sürü tapssal fejezte ki megelégedését, majd pedig elragadtatással jelentette ki, hogy sok nagy társulat előadását látta mostanában, de azok után is valósággal meglepte a szentmihályi társulat produkciója, amelyért őszintén gratulált Deák Lőrincnek és csapatának és gratulált Rákosszentmihálynak a színtársulatához. Fel is kérte lapunkat, hogy e nyilatkozatának tolmácsa legyen. Hát az bizonyos, hogy Deák Lőrinc csudát tett Szentmihályon. Vasárnap ritka virtust mutatott a Deák Lőrinc •társulata. Egyetlen napon négy előadást rendezett. Délelőtt a Nagykaszinóban a levente ifjúság számára előadták a »Tüzek az éjszakában« drámát, délután a »Régi nyár« operettet ismételték szép számú közönség előtt, este pedig telt ház mulatott »A derék Fridolin« cimü bohózaton, mely ugyan csupa, még pedig legtöbbször képtelen helyzetkomikumra épített jelenetből áll, de kacagtató. Deák Lőrinc teljes tudással és nagy önfeláldozással vitte vállain a darabot, gyakorta a darab színvonalán felülemelkedő, nemesebb komikummal is ékesítvén fel alakítását. Hortobágyi méltó társa volt és szintén finomabb eszközökkel dolgozott. Kacagtató figurát mutatott be Matolcsiné, Sala és Lenkey. A női szereplőkkel: Pilis Piroska, Nagy Pálné és Mikesné, mostohább volt a szerző, Rónai Kató mulatságos cseléd volt, Tunyogi pedig kis szerepében is kellemes és ügyes. Ugyanaznap este a RAFC helyiségben a »Párisi divat« cimü operett kitűnő előadását ismételte meg a társulat többi tagja és igen nagy tetszést aratott a szépszámú, lelkes közönség előtt. Hétfőn Krérner Ferit, a népszerű táncos komikust ünnepelték jutalomjátéka alkalmából. Percekig tartó taps fogadta és elhalmozták virággal, apróbb ajándékkal.. A telt ház egyébként lelkes tapsaival igazolta, hogy a régi operett toronymagasságban van a modern tákolmányok felett. »A hajdúk hadnagya« épen huszonöt évvel ezelőtt volt a Magyar Színház egyik szenzációs sikerű újdonsága, a felejthetetlen Ráthonyi Ákossal a cimszerepben. A furfangos Szépicig szeretetreméltó figuráját Sziklai Kornél termette meg és a széphangu, lelkes hajdú tisztek sorában ott volt Farkas Ferenc dr. is, akkor a színház szépreményü, ifjú tenoristája, aki most, mint a magyar színészet ügyének egyik lánglekü apostola dolgozik fáradhatatlanul a szentmihályi színészet boldogulásáért is és a gyönyörűség izgalmában égő szentmihályi közönség soraiban tapsolt meghatott szívvel, negyedszázad után nyomdokába lépő utódainak. Akkor még zenét jelentett az operett, a szó nemes értelmében és énekelni kellett tudni előadóinak. Milyen szép, nemes muzsika a Czobor Ká- rolyé, milyen vonzó, érdekes millió a hajdúk tábora! Micsoda együttesek, finálék: valóságos kis opera ez a darab, milyen más világba emeli a lelket, mint a mai »foxi trottyos« nyekergések! És — csü- dák csudája, milyen nagyszerűen énekelték ezt a hatalmas partitúrát a mi derék színészeink, akik megint egy fejjel nőttek előttünk. Legelőször is rój- juk le az elismerés adóját a kitűnő karmesternek, Endre Emilnek, aki nem csak kiváló művésze a zongorának, hanem a betanítás nehéz munkáját csu-
