Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-02 / 22. szám

o. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 22 szám. sok élvezetet fog szerezni közönségünknek. A mű­sort ők nyitották meg a Himnusz magasztos akkord­jaival, majd a pattogó cserkészindulót adták elő* az énekesekkel együtt, lelkesítő hatással. Hatalmas, megérdemelt tapsot kapott Cserhalmy Sándor cser­kész segédtiszt a hosszú, nehéz költemény kitűnő előadásával, majd ismét az ének- és zenekar adta elő együtt, nagy hatással »Cserkészfiuké a jövő« c. szép dalt, amely után a kis cserkészapródok szín­darabja, dr. Erdey Ferenc: »A lencsi hősök« c. humoros cserkészkalandja következett. A kedves kis apródok bájos játéka gyönyörrel töltött el minden­kit. Ennivaló volt valamennyi. Élükön Varga Gyula és Horváth László nagy cserkészek adták tudásuk javát. A szép utolsó szám volt dr. Endrey Ferenc 5 felvonásos drámája, a »Magyar bosszú.« A darab a török idők egyik legnagyobb, sokat szenvedett hősének, gróf Szapáry Péternek, megrázó történetét meséli el. Minden szereplő derekasan játszott. Az egyetlen női szereplő Tichy Etuska volt, aki a há­látlan, rövidre szabott szerepet is értékessé tette és szép játékával, kellemes, tiszta hangjával nagy tet­szést aratott, a szenvedő hitves fájdalmának hü rneg- játszásával pedig megindította a sziveket. Nagy meglepetés volt a két főszereplő, Poros Géza és Hóra Dezső. Nehéz drámai szerepüket mesterien alakították. Poros Gézát eddig, mint kitűnő ko­mikust ismertük, most megtudtuk, hogy komoly sze­repben is kiváló. Hóra Dezső minden szereplésé­vel szebbet produkál. Különösen az utolsó felvonás­ban haláltusájának alakítása volt elsőrangú. Szász Péter deli alak a színpadon, értelmes a beszéde és gondos a játéka. Szanyi János, a másik kiváló ifjú­sági komikus is, komoly szerepében megerősitette azt a megállapítást, hogy bármilyen szerepet egy­formán jól játszjk. Szabó Attila ügyesen rajzolja a jellemeket, teljes dicséret illeti. Koszterszitz Géza nagyon' értelmesen beszél, jól mozog a színpadon. Lengyel Jenőből jó műkedvelő lesz, minden kívána­lomnak megfelel. Fischer József és László Dezső megnyernek és szeretetreméltóak. Szép alakjukkal és jó játékukkal tűntek fel a katonák: Dóra Mihály, Oláh Ferenc, Werbőczy Oszkár, Talpas Mihály, Pecsuch Károly, Reichenbach Béla, de megállta a helyét Drahovszky János, a két Tiringer testvér, Dömök István, Maros Antal, Hantos Endre, Gaál József, Eszláry László, Schin Ödön, Komp Rezső, Czeglédy Lajos, Molnár István, Bak Béla, Borsos Gyula, Weiser J. és Zsárta János is. A súgó dolgát Peccol László végezte becsületesen. Az iparosdalkar zászlaja. A Rákosszent- mihályi Önálló Iparosok és Kereskedők Egyesülete dalkarának múlt héten felavatott zászlaja általános feltűnést keltett. Ilyen könnyed, kedves és Ízléses lobogót ritkán láthat a közönség. A zászló: halvány lila és fehér egyesületi szinalapon, egyik oldalán a magyar címer és korona, s »Isten dicséretére, s a haza épülésére zengjen a dal« jelmondat, másik olda­lán a »Rákosszentmihályi Önálló Iparosok és Keres­kedők Körének Dalkara« felírás, s alatta lila-zöld- arany színekkel hímzett modem omamensek közé foglalt lyra. A levél- és virágdíszek között nemzeti- színű, pajzsokkal szegélyezett oldalszélek, arany- paszománttal keretezve, s alsó részén aranyrojttal ellátva. A szállításra alkalmas módon szétcsavarható rúdra a nehézselyemből készült selyemzászló mintá­zat öntött sárgaréz konzollal van erősítve. A konzol a zászló omamenseivel egyezőleg, stílusosan azonos díszítéssel, s benne az 'ipar és kereskedelem jelvé­nyével készült, míg a rúd lyra csucsvégződéssel. bir. A zászló selyem- és arány.himzését a 'Grill nővérek valóban remekül készítették el, maga a zászló pedig, mint már mondottuk, ifj. Szabó József tervező mű­vészetének remeke. ./ A rákosfalvi hősök szobra. Egyik olvasónk panaszos levele alapján szóvá tettük, hogy a rákos­falvi hősök szobrának talapzata nem Olyan virágos, mint tavaly volt. Ebben az ügyben most. illetékes helyről megnyugtató felvilágosítást kaptunk, ame­lyet örömmel közlünk és megállapítjuk, hogy a ta­lapzat gondozása a Gazdakörnél a legjobb kezekben van. Információnk a következő: »Igaza van a cikk­írónak, hogy a rákosfalvi hősök szobra szomorúan kopár talapzatról meredt eddig az ég felé. Nem is tehetett mást. A beültetett rózsafák — bár ha jól beföldelték azokat — a tél folyamán legjavarészt elfagytak, amint elfagyott egyébként majdnem min­den. Hogy a fü zöldelhet és a virágok nyílhatnak, annak csupán i—2 hete van. Rákosfalva közönsége pedig épen a hősök ünnepén meggyőződhetett arról, hogy a Gazdakör önként vállalt kötelezettségének híven megfelelt, mert a hősök szobra szépen fel volt díszítve és talapzata virággal beültetve. Május hó elején épen ez ügyben Ács Károly, mint a gazda­kör elnöke, Francisczy Béla kér. választmányi tag­gal együtt a székesfőváros illetékes ügyosztályánál közbenjárt, ahol is határozott Ígéretet kapott, hogy a jövő évi költségvetésbe feltétlenül beleveszik a Templom-tér és ezzel együtt a hősök szobra környé­kének a rendezését. Addig is a székesfőváros ker­tészete utasítást kapott, hogy a hősök ünnepére a szobrot disznó vényekkel kellőleg feldíszítse, amit a székesfőváros kertészete meg is tett.« Halálozás. Pestmegyét és a Rákos vidékét szomorú gyász érte. A közügyek egy régi harcosa, Csömör egyik népszerű birtokosa, az egész vár­megye, de különösen a rákosvidéki társadalom egyik nagy tiszteletnek örvendő tagja hunyt el, Tőkés Gyula m. kir. kormányfőtanácsos, Pestvármegye árvaszékének ny. elnöke, a II. oszt. polgári hadi érdemkereszt tulajdonosa és a budapesti ref. egyház presbitere személyében. Nemeslelkü, nagytudásu, puritán férfiú volt, hivatalában igazán az árvák atyja, egyházának hü fia; hazafiságban, emberszetetben tündöklő, ki egész életét fáradhatatlan munkában töltötte el. Életének 78-ik, példásan boldog há­zasságának 35-ik évében, türelemmel viselt, hosszú, kínos szenvedés után halt meg Budapesten. Özvegye szül. Szikszay Emmy, a nagyemlékű Szikszay Fe­renc leánya, két fia: dr. Tőkés Gyula és Tőkés Ele­mér gyászolja kiterjedt rokonsága élén. Nagy gyász- pompával temették el a Kerepesi temetőben. A részt­vevők tömegéhez őszinte szívvel csatlakozik az egész Rákos Vidéke közönsége. Tűzoltóink elhalasztott előadása. A nyár folyamán rendezendő nagy kerti mulatságát megelő­zően, jun'ius 5-én akarta a tűzoltók műkedvelő gár­dája ismét vendégül látni Mariházy Miklós volt szín­igazgatót, aki mint a közelmúltban, most is érdekes tartalommal, a régi színházi világ kulissza titkaiból, a vidéki színészet életéről tartott volna előadást. Tűzoltóink azonban az előadást, nehogy az itt mű­ködő színtársulatnak kárt okozzanak, junius második felére halasztották, amikor is Mariházy Miklós ven­dégszereplésén kívül több érdekes magánszám és egyfelvonásos vígjáték is gazdagítja az estély mű­sorát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom