Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-02 / 22. szám
XXIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1929. vasárnap, junius 2. 22. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. locsolni, igen, locsolni beh jó! Rákosszentmihály, mint neve is mutatja, a Rákos mezején fekszik. A Rákos mezejét vastag homokréteg boritja. Következésképen Rákosszent- mihályon nagy a por. Nagy volt már a tizenötödik században is, amikor a tudós Pettkó Béla felfedezte, hajdani község virágzott itt. Még nagyobb ma, amikor ördöngős masinák: autók és villamos- kocsik robognak végig utcáin. A por nem kellemes és nem egészséges, tehát védekezni kell ellene. Régebben, amig csak néhány forgalmasabb és sűrűn lakott utcánk volt, a csősz, meg egy napszámos néhány kanna vizzel elintézte dolgát, ma azonban a locsolás nehéz, sőt alig megoldható probléma. Lófogattal, emberi erővel nem lehet elvégezni ezen a nagy területen, de meg akkora költséggel is járna, hogy azt nem tudná elviselni lakos águnk, amelynek soraiban elég gyéren akad milliárdos. De tegyük fel, hogy pénzforrás bugyogna is fel a piactéren és megvásárolnánk a székesfővárostól egy tucat hatalmas locsoló gépkocsiszömyeteget, hol vesz- szük hozzá a szükséges — vizet? Vagyis végeredményében minden próbálkozás a mai viszonyok között csak meddő kisérlet, amellyel pillanatokra és szűk területen lehet valami eredményt elérni. Alapos megoldást ellenben csak akkor találunk, ha vízvezetékhez jut Rákosszentmihály. A vízvezeték kérdése viszont olyan probléma, amelyet a község belátható időn belül meg nem oldhat. Talán majd a város. A körülbelül negyvenezer lakosú város már talán majd mégis csak hamarabb foglalkozhatik ilyen nagyszabású kérdésekkeL Igen, de por az már most js van és ezt a port nemcsak a kocsik verik fel, hanem szivesen szórják az emberek szemébe azok is, akik — imponálni akarnak vele. A legkönnyebb dolog a világon kritizálni, ócsárolni és követelőzni, mikor az ember felelősség nélkül teheti. A kocsik nyomán felszálló porfelhőnek senki sem örül, hanem bosszankodik miatta és szivesen szidja az állapotokat, meg az elöljáróságot, amely évek hosszú sora óta a poron kívül ezt is nyelni kénytelen. A védekezés gondolatával sokat foglalkozik maga a közönség is, melynek soraiban gyakran nyilvánul meg olyan helyes törekvés, hogy a hatóságokat társadalmi utón is támogassák a védekezés közérdekű munkájában. így a nemrég megalakult egyik uj egyesület, a ház- és telektulajdonosoké is, elsősorban arra kérte a község vezetőségét, hogy legalább a Rákosi-utat öntöztesse. A kérelem kapóra jött, mert hiszen épen most nyert jóváhagyást az a költségvetésünk, amely egy öntözőkocsi költségének fedezéséről gondoskodik. Erre szükség volt, nemcsak a törekvés igazolása céljából, hanem azért is, mert a mákadám utaink fentartása e nélkül nem lehetséges. A képviselőtestület egyhangú határozattal ki* mondotta, mint már jelentettük, hogy a Rákosi-utat és a Serédi Jusztinián-utcát locsoltatni fogja, ha a velejáró költségeket biztosítani tudja. Ennek a kiadásnak egyharmadát, közérdek cimén, a község magára vállalta, egy-egy harmadát pedig az öntözött utak kétoldalán lévő háztulajdonosokra hárította. Ezt a határozatot természetesen csak felsőbb jóváhagyás után lehet végrehajtani, következéskép — költségfedezet hiányában — az öntözést addig szintén nem lehet megkezdeni, holott most már május vége felé járunk. Na, majd azt a jóváhagyást csak kisürgetjük, gondolták a közjóért buzgó férfiak, de ime, mi történt: a Rákosi-uti lakosok egy része maga felebbezést nyújtott be a képviselőtestület határozata ellen, és ebben kijelenti, hogy nem kell a locsolás és nem hajlandók azért semmi költségterhei magukra vállalni. A legmulatságosabb a dologban, hogy a felebbezők között van az egyik képviselőtestületi tag felesége is, akinek a férje a határozat hozatalában részt vett, sőt azért köszönetét j.s mondott a képviselőtestületnek, Most légy tehát okos, Domokos! Locsoljunk vagy ne locsoljunk? Mit szól a közönség, mit szólnak a por miatt acsarkodók, és mit szól végre (az alispán, aki vagy jóváhagyja a határozatot és akkor lesz öntözés, vagy nem hagyja jóvá és akkor nem lesz öntözés, vagy pedig azt mondja, hogy a feleb!* bezés elbírálása nem az ő, hanem a vármegyei törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik, — akkor pedig majd a vármegye októberi közgyűlése fog a felől dönteni, hogy az idén nyáron locsoltas- sunk-e vagy sem? Ha a felebbezőknek van igazuk, akkor nem igaz, hogy az Öntözést az elöljáróság eddig elmulasztotta, mert hiszen arra nincsen szükség, •— továbbá nem igaz, hogy a Háztulajdonosok Egyesülete a közönség óhajtásának volt szószólója, amikor a locsolást sürgette, mert ime, a közönségnek még a közvetlenül érdekelt része maga sem óhajtja azt és végül nem igaz az, hogy Rákosszentmihály testileg és anyagilag szenved a por miatt, mert hiszen nem is akjar attól megszabadulni. Ha pedig a felebbezőknek nincs igazuk, akkor a jóra törekvőket megakadályozzák a cselekvésben és lehetetlenné teszik egy közérdekű intézkedés foganatosítását és a komoly dolgot gyatra operetté silányitották. Vájjon érdemes-e ilyen körülmények között, hogy az elöljáróság a tervezet kidolgozásával, a költséghozzájárulás kivetésének előkésztésével hatalmas rendkívüli munkát végezzen, mint ezúttal Lapunk mai száma 12 oldal.
