Rákos Vidéke, 1929 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-07 / 14. szám
2. oldal. r*-*Káros videkb 14. szám fent kitűzött időig bennevoltak, ugyanazok előadók kezéből jogtalanul és hatalmasul foglalták el, akkor kizárván előbb a fentnevezett apáczaurasszonyokat ugyanazon rétekből és szántóföldekből, ismét és újólag tartoztak ugyanazon rétek és szántóföldek birodalmába őket visszabevezetni és azokba őket visszaagtatni és a visszabevezetetteket bármely törvénytelen háborgatók, különösen pedig a fentnevezett apáczaurasszonyok, úgyszintén az ő fentjelzett jobbágyaik ellen a mi királyi Felségünk személyében oltalmazni, óvni és megvédeni a törvény erejével A melyek is így megtörténvén, ugyanazon emberünk a budai egyház fentmondott káptalanjának nevezett tanúbizonysága előtt idézze perbe a fentmondott apáczaurasszonyokat a fentjelzett előadók ellen Vizkereszt most jövendő ünnepének nyolczad- napjára (jan. 13.) a mi személynökünk elé erről felelni, per folyásah a mi lenne köztök ennek ellene nem állván, tudatván ugyanott ugyanazokkal, hogy akár meg- jelenendenek a fentmondott nyolczadnapon a mi személynökünk előtt, akár nem, ugyanő a megjelenendő fél kérelmére azt fogja a fentelőrebocsátottakban cselekedni, a mi az igazságnak alkalmatosnak látszik. És ezek után a fentelőrebocsátott effajta kitudott igazságnak és bizonyságtételnek, visszaiktatásnak és perbehivásnak rendjét, a mint alkalmatos leend, a tanuságottevő falvak és a perbehivottak neveivel a fentmondott nyolczadnapia ugyanazon személynökünknek általatok és a budai egyház mondott káptalanja által megiratni akarjuk és parancsoljuk, jelen levelet elolvasás után a bemutatónak visszaadván. Kelt Zila városában szentkereszt ünnepe utáni legközelebbi szerdán (szept. 16) az urnák ezernégyszázhatvanhetedik, királyságunknak tizedik, megkoronáztatásunknak pedig negyedik esztendejében. Mi tehát Fenséged parancsainak engedelmeskedvén, a mint kötelességünk, a fentnevezett Pesthi Bereczkkel Fenségednek a királyi kúriájából, erre különösen átküldött emberével a mi emberünket, tudniillik a tjszteletes Gergely áldozárt az egyházunkban az Úr leg- szentségesebb testjének tiszteletére alapított oltár rektorát véltük a fentelőrebocsátottak végrehajtására, a mi tanúbizonyságunkra hiteltérdemiőt kijelölni. A kik is végül onnan hozzánk visszatérvén nekünk egybehangzólag előadták, hogy szent Kozma és Demjén vértanuk legközelebb elmúlt ünnepén (szept. 27.) a nevezeti Bargyo puszta helyszínére járultak, ahova ugyanazon puszta szomszédai és határosai és a nevezett Pestvármegye környékbeli nemesei egybehivattak és összesereglettek és ott Felséged és a mi emberünk jelenlévőn, az effajta végrehajtás napjának vagyis határidejének előtt nyolcz nappal az ő Zent- myhal nevű falujukban odahívott fentnevezett apáczaurasszonyok helyett ÓBudai Hydeg Benedek az ő törvényes ügyvédjük ott jelenlévőn, azok a szolgabirák a nevezett szoszédosokat és határosokat és környékbeli nemeseket Isten iránti köteles hitükre és Fenséged és Fenséged szent koronája iránti hűségűkre, melyei az ur keresztjét megérintve tettek le a fent előre bocsátottakról és felöl kikérdeztettek. Akik a bent irt módon vallottak és pedig először Csömöri Zay János határos vallotta, hagy a Bargyo pusztához tartozó fentirt réteket a nevezett apáczaurasszonyok fentjelzett népei és jobbágyai Fenséged fentirt királyi levelében megjelölt időben lekaszálták, de hogy vájjon hatalmasul elfoglalták e vagy sem, nem tudja. Továbbá Tharchai Chyk Albert környékbeli hallomásból vallotta, hogy azokat a réteket a nevezett apáczaurasszonyok népei és jobbágyai kaszálták, de hogy hatalmasul elfoglalták-e, vagy sem, nem tudja. Továbbá Alagi Miklós fia Miklós környékbeli vallotta, hogy hallotta, hogy ezek a rétek a nevezett Bargyo pusztához tartoznak és tudja, hogy az apáczák népei és jobbágyai kaszálták, de hogy hatalmasul elfoglalták-e, vagy sem, nem tudja. Továbbá Ecseri Demeter környékbeli ugyanazon módon vallott, mint a fentnevezett Alagi Miklós. Melyek a fentelőrebocsátott módon igy megtörténvén, Fenséged fentnevezett embere a mi tanúbizonyságunk jelenlétében ugyanazon napon a fentnevezett apáczaurasszonyokat a nevezett Zentmyhal nevű falujukban a fentnevezett előadók Jelien a most jövendő Vizkereszt ünnepének nyolczadnapjára (jan. 13.) Fenséged sze- mélynöke elé perbeidézték erről felelni, per folyása ha mi volna köztök, ennek ellene nem állván, tudatván ugyanott ugyanazokkal, hogy akár megjelenende- nek Fenséged személynöke előtt azon a nyolczadnapon, akár nem, ugyanő a megjelenő fél kérelmére azt cse- lekedendi a fentelőrebocsátottakban, a mi az igazságnak megfelelőnek látszik. Kelt a fentjelzett tanúvallomás, perbehivás és értesítés napjának hatodik napján (okt. 2) az urnák fentirt esztendejében“. Hátlapján : A Királyi Felség személynökének a nyulakszigeti ájtatos apáczaurasszonyokért vitézlő Paloíhai Kochwich Gáspár és más fentirtak ellen a most jövendő Vizkereszt ünnepének nyolczadnapjára tanúvallomás, perbehivás és értesítés párja. Megjegyzés ehhez az okmányhoz nem kell. Bargyó pusztát az alagiak is, az apáczák is magukénak tartották. Ebben az időben mindennapos volt az ilyen hatalmaskodás, mely hogy napjainkig fentmaradt, azért érdekes, mert sok jó magyar nevet őrzött meg. Például Hátavető, Balog, Halyas stb. Az is érdekes, hogy a falu neveket bíró jobbágyok az i nélkül is iratnak, pl. Damanya. Kethel, Baronya, Zeche. lllllilllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllillllllllllllllillllllllllllllUlllllllillllllllllllllllllllllllll^ n Nagykaszinó egy éve. Regős József igazgató, a rákosszentmihályi Nagykaszinó titkára az évi rendes közgyűlésen a következő jelentést terjesztette elő: Mélyen tisztelt közgyűlés! Valahányszor beszámolót tartunk, — bármely körben, egyesületben tesszük is azt, — első gondolataink a kör-, az egyosület működésénél tágabb fogalomra: a nemzet életére vonatkoznak. Egyesületi munkánk értelmét és értékét csak akkor látjuk, ha tisztázódik, hogy törekvéseink mennyire kapcsolódnak be a nagy, nemzeti érdekek szolgálatába. Trianon után első érzésünk a megalázottság-, a láncravert, tehetetlen kétségbeesés fájdalma volt. Ám az elalélt nemzetben szunnyadó alkotóerő csakhamar öntudatra ébredt s megkezdte heroikus munkáját visszaszerzésére mindannak, amitől évezredes jogunk, igazság ellenére megfosztanak, nemkülönben annak megvalósítására, ami történelmi hivatása a magyarnak Nemzeti erőnk öntudatra való ébredésének egyik megnyilatkozása volt az, hogy vergődő nemzedékünk, — a centemiáriumok alkalmával — sorra ünnepelte az elmúlt nagyszerű évszázad legnagyobb magyarjait, hogy azok példájából lelkieröt merítve beteljen nemzetünk életrevalóságának öntudatával. Lassanként megindult a békés alkotó- és kulturmunka s egyben-másban már eredmények is mutatkoztak. A külföld figyelme nemzetünkre irányult s nem maradt el a megértő jóindulat, a segítő szándék megnyilatkozása sem. De nem maradt el a nemzeti renaissance belső fejlődését megteremtő,
