Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1928-10-14 / 42. szám

XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, október 14. 42. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A miniszter szava. Ritka csoda történt velünk, rákosszentmihályiak- kal. A kereskedelmi miniszter egyet dobbantott és amit tizenöt esztendő óta semmiféle erőfeszítéssel elérni nem tudtunk, mint a káprázatos keleti mesé­ben, ime pillanatok alatt valóra válik. A »Rákos Vidéke« múlt 'heti híradása már jelentette, hogy a máv. körvasuton a személyforgalom rövidesen meg­indul. Azt is elmeséltük, hogy milyen érdekes körül­mények között jött létre ez a várvavárt, de mégis váratlan fordulat. Herrmann Miksa dr. kereskedelmi miniszter a kőbányai, személyesen végzett, helyszíni szemléje alkalmával az egész eljáró bizottsággal együtt elrobogott gépkocsiján a máv. állomásunkra és ott szinte megdöbbenve kérdezte kísérőitől, hogy: »És itt még mindig nincs személyforgalom?« Mikor pedig az ötölő-hatoló választ meghallgatta, egysze­rűen kimondotta, hogy: »Ezennel elrendelem, hogy azonnal megindítsál:...« Mint a görög isten a regé­ben, szigonyával ráütött a tenger vizére, úgy intézte el a miniszter egyetlen mondatával a megoldhatat­lannak tartott kérdést, boldoggá tevén vele az em­berek tömegét, kik eleddig sérelmükre irt, gondjaikra enyhülést sehol nem találhattak. Mindez a múlt héten történt. Akkor még mo­toros helyi vonatokról volt szó és újabb küldöttség­járásról, amelynek feladata lett volna, hogy az egye­nes pályára zökkent ügyet tovább kisérje a hivatali tárgyalások labirintusában és a miniszter szavába kapaszkodva, a kérdés újabb elposványosodását megakadályozza. Ma, egy rövid hét után azonban már sokkal többet tudunk. Tudjuk azt, hogy kül­döttségekre, sürgetésekre nincs már szükségünk. Miniszterünk szava nem üres szóbeszéd, hanem ko­moly parancs. A máv. hivatalos bizottsága már, ime, — múlt kedd ótal — meg is vizsgálta — újból — az állomást, már telepitik kifelé az oda befészkelt lakosokat, a kiknek lakást szereztek, hogy az állo­más épületét nyomban szabaddá tehessék, már elren­delték, s a napokban megkezdték a szükséges, nem nagyarányú átalakításokat, amelyek nyomán rendel­kezésre áll a váróterem és jegypénztár és már azt is kifundálták, hogy, nem motoros, hanem rendes gőz- masinás vonatokat indítanak a körvasuton Kőbánya- felsőpályaudvarról a nyugati felé és viszont és ez az úgynevezett ingaforgalom bonyolítja le az annyira óhajtott és kért személy-szállítást, mely már október 22-én okvetlenül megindul. Lám, lám, hogy igy is lehet! Tizenöt esztendő óta számtalan küldöttség, kérvény, újságcikk, gyűlés, szónoklat, emlékirat és mit én tudom, mi mégcsak annyit tudott elérni, hogy az illetékes tényezők »teljes jóakarattal« foglalkoztak a kérdéssel. Akták nőttek kövérebbre, mint a legjobb szalontai hizó. Min­denki megígért mindent és mindig meghiúsult a dolog valahol. Legutóbb is a miniszter jóindulatú érdeklődése nyomán a máv. üzletvezetősége már ter­vezetet készített a személyforgalom életbeléptetése dolgában, de a máv. igazgatósága végül is mereven arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérelem tel­jesítése lehetetlen. Már-már a miniszter legjobb indu- latu szándékát is megingatták. Pedig a miniszter ebben az ügyben egyénileg is különös jóakaratáról tett tanúbizonyságot, mert komolyan vette Ígéretét, amit akkor tett, midőn képviselőnkké választottuk és amit megerősített akkor is, mikor egyéb országos érdekek miatt nem a mi mandátumunkat tartotta meg. Úgy cselekedett, amint mondotta: lélekben, szívben képviselőnk maradt, s midőn alkalma nyílt rá, hogy személyesen meggyőződjék igazunkról, ime tűzre rakatja a kilós aktákat, s egyetlen szavával elintézi az ügyet. Rákosszentmihály, sőt az egész Rákos vidéke lakosságának igaz hálája kiséri erélyes és imponáló cselekedetét, amellyel nemcsak örök emléket állított magának, hanem nagyszerű példát is szolgáltatott. Ez a Mátyás király-izü példa azt mutatja, hogy ennek a szegény országnak a bürokra­tikus gépezetében még sok a fájdalmas és szégyen­letes hiba. Amikor tizenöt éven át lehetetlennek minősíthetik azt, amit két hét alatt nyélbe lehet ütni, ott valami bajnak kell lenni. Bajnak vagy a rendszerben vagy az emberekben. Ha újjá akarjuk építeni országunkat, akkor égessük ki testéből ezt az osztrák beamter szellemből ideplántálódott copfos, szívtelen bürokratizmust, mely kerékkötője minden szabad fejlődésnek és gondviselés helyett gyötrője és főj tógát ója a saját lakosságunknak. A pompás Balaton körül járhatatlan utak gá­tolták meg az igazi fellendülést és riasztották vissza az óhajtott idegenforgalmat. Vass József miniszter egyszer szenvedett végig egy gyötrelmes autó-turát és ime már büszkeségünk a balatoni, pompás uj körút. Hozzunk ki egy-két fővárosi vezetőférfiut gép­kocsin a főváros határutjára, talán ők is dobban­tanak egyet és ez a nyolcszáz méteres szégyen-vonal, mely tizenöt éve elválaszt a fővárosunktól, ahelyett, hogy összekötne vele, talán szintén néhány hét alatt járhatóvá válik és mihelyt bajunk van valamiben, sohase kérjünk mást ezentúl, mint azt, hogy tisztel­jenek meg az illetékesek látogatásukkal. A miniszter szava erre is megtanított.

Next

/
Oldalképek
Tartalom