Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-09-09 / 37. szám
37. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 oldal. SASHALMI HÍREK. Rovatvezető: Zagyva József. Az épülő róm. kath. templom. Az elmúlt héten az építkezés egyik legnehezebb munkáját fejezték be. A hatalmás arányú középhajó mennyezetének vasbeton munkáját végezték el. A templom belseje a hatalmas tartó oszlopokkal olyan, mint egy erdő. A főhajó felső részén 30 ablak van, ebből eddig a hívek áldozatkészsége 15-öt megváltott. Remélhető, hogy Sashalom buzgó r. k. hívői követni fogják a jó példát. Az adományokat Kemény Károly jegyzi elő. A postás kör felavató ünnepélye. Mint ismeretes, a sashalmi m. kir. posta altisztek csoportja a nagy adóssággal megterhelt Szent István-utcai helyiséget eladta. Az uj vezetőség, melynek élén Galambos István áll, a Viola-utcában uj helyiséget biztosított bérlet utján, azt szépen berendezte és szeptember 2-án szerény házi ünnepély keretében megnyitotta. Az ünnepélyen megjelent Péter Albert, az országos egyesület elnöke, Szűcs Mihály a rákosszentmihályi csoport elnöke és Küllős Ede plébános, kiket az elnök üdvözölt. Péter Albert a központ üdvözletét tolmácsolva, elismerését fejezi ki az uj elnökségnek, hogy a szépen indult és hazafias egyesületet uj életre keltette. Az ünnepi megnyitáson részt vett a Krédó egyesület és a róm. kath. egyháztanács igen sok tagja is. \ * Hitközségi alakulás. A sashalmi izraelita hitközség is önállóságra törekszik. Szeptember 2-án volt az alakuló gyűlés Reisz Zsigmond vendéglőjének külön termében. Mintegy 80 férfi jelent meg. A gyűlést Silber József korelnök nyitotta meg, kinek indítványára a szervező bizottság elnökévé a jótékonyságáról ismert Goldberger Henrik gyárost választották meg. Jegyző Lukács Béla, pénztáros Friedmann és templomgondnok Rosenberg Samu latt. Rosenberg Samu tórát, Weisz Márton tóramutatót, Goldberger értékes ezüst serleget adományozott az uj hitközségnek. A különválás 1929. január í-jén valósul meg. Szentély ihir. Piukovics József dr., a központi járás tb. főszolgabirája, hosszabb külföldi útjáról hazatérve, községünk lakosa lett. Cserkészeink estélye. Ag^y-es Verbőczy cserkész- csapat szept. 2-án anyagilag is jól sikerült estélyt rendezett. Apró, tanulságos, mulattató és élvezetes egy felvonásos darabokat adtak elő. A szereplők igen jók voltak, egymást igyekeztek felülmúlni. Cserhalmi Sándor érzéssel teljes szavalatát tapssal jutalmazták. A rendezésért az elismerés Polisó Lászlót és Halász Sándort illeti, azonban a főérdem a csendben dolgozó parancsnoké, Czeisel József rk. hitoktatóé, ki rövid idő alatt ilyen életképes csapatot toborzott egybe. Színészet. Tompos Péter színtársulata már az első estén igazolta az előlegezett bizalmat. A társulat jó erőkből áll. A karmester igen ügyes. Sajnos, az anyagi nehézségek miatt a támogatás nem kielégítő. Tobler János Sashalmon. Tobler János ország- gyűlési képviselő, szept. i-jén Sashalmon ismerkedő, baráti látogatást tett. Tiszteletére Göttler László vendéglőben lakoma volt, melyen képviselték a község- minden társadalmi rétegét. Halálozás. Ismét egy régi polgárával lett kevesebbje Sashalomnak. Koroknay László ny. m. kir. posta altisztet kisérték utolsó útjára, szeptember 3-án a Béla-utcai halottas házból. 64 évet élt, 39-et boldog házasságban. CSARNOK. 1 Cserkészeink naplójából. Irta: Krieger György. VI. A kirándulók délután 5 órakor indultak vissza azzal, hogy a tábort csendben megközelítik és meglepik. így akarták kipróbálni éjjeli őreink éberségét. Hanem csalódtak. Poros, Kerekí, Varga leleményességéből, védő berendezéssel láttuk el táborhelyünket, amely abból állott, hogy zsineget feszítettünk ki körül, melynek végénél az egymásra rakott csajkák képezték a csengőt. Ha valaki neki ment a zsinegnek, a csajkarakás nagy csörömpöléssel omlott le. így is történt. Éjjel 12 óra tájban megérkeztek a kirándulók s igyekeztek meglepni. A vészjelzőink jól működtek s az első csörömpölésre talpon volt a tábor, riadót fújtunk s fogadtuk az ellenséget. Mert mi azt gondoltuk, hogy a Hasznoson táborozó 905-ösök látogatnak meg minket. Nekik szólt az előkészület. Parancsnokunk ugyanis 2 napra jelentette be az eltávozást. így aztán a zászlónál vívott birkózás közben tűnt ki, hogy nem is az ellenség, hanem csapatunk tagjai leitek meg minket. Nahát, ha ők nem jöttek, majd elmegyünk mi hozzájuk. Másnap megüzentük, hogy 3 napon belül támadunk. Este azután kb. 10 fiú elindult a látogatásra. Észrevétlenül meg is közelítették táborhelyüket és hatalmas csatakiáltással rajtuk ütöttek. Volt nagy ijedelem a farkaskölykök közt. Fiaink egy csomó zsákmányolt holmival hazajöttek. De nem csak mi támadtunk, hanem ők is. Csakhogy pórul jártak, őreink hamarosan lefülelték őket s egy külön sátorban, zárva reggelig ott tartottuk a hadifoglyokat. Reggel jött Berci bá hírnöke és kérte, szüntessük be a hadiállapotot és bocsássuk szabadon a foglyokat. így csapatunk teljes győzelmének elismerésével helyre állott a béke. Julius 28., szombat. Egy második kirándulásról is beszámolhatunk. Ma reggel indultunk a Mátra-környék igen jeles és nagyon látogatott búcsú járóhely éhez, a Verebély- Szentkuthoz. Hasznos, Tar, Mátraverebély községeken keresztül, mintegy 22 km. gyaloglás után 12 órakor megérkeztünk. Bájos, erdőktől, hegyektől körülvett völgyben terül el ez a bucsujáróhely. Ferencrendi szerzeteseknek van itt temploma s rendháza. A templom körül a bucsusok menházai vannak s a templomtól nem messze a csodás gyógyvizéről hires Szentkút. Parancsnokunk misézett s mi a kóruson énekeltünk. Mise után a gvardián a parancsnokságot vendégül látta, a fiuk pedig az erdőben készítették el egyénenkint, krumpli, szalonna és tojásból álló ebédjüket. Ez volt a főző próba. Hihetetlen! Ahány fiú, annyi különféle izes ételt készített ebből a kevés hozzávalóból. A parancsnokkal nem győztük kóstolni a jobbnál-jobb, izesnél-izletesebb ételt. El is fogyott mind. 4 órai pihenés után indultunk vissza. Útközben a Zagyvában jól megfürödtünk s a hegyeken és erdőn keresztül igyekeztünk eljutni táborhelyünkre. Azért irom, hogy igyekeztünk, mert nem jutottunk el. Eltévedtünk. A tájékozódásban Sanyi volt a főmester s az ő szakszerű útmutatása alapján sikerült is a helyes irányban haladnunk, de az elénk tornyosuló hegyhátat a parancsnok megsokalta és kerülő utón, völgybe terelte a társaságot. Éjfél lett, mire ki- fáradtan táborhelyünkön pihenőre hajtottuk fejünket.
