Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-08-05 / 32. szám
XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, augusztus 5. 32. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY «AGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill, Egyes szám ára 24 fillér. Hi detéseket felvesz a kiadóhivatal A magyar iparos. Irta: Zagyva József iparisk. igazgató. Sashalom község iparostársadalmának kebelében a mai napon lezajló jelelentőséges ünnepély alkalma adja kezembe a tollat, hogy mint a szó valódi érteimében vett „néptanító“ — ki 35 évi működésemet a népnek és nép közt éltem le — méltassam a nemzet gerincét alkotó hazafias érzelmű önálló iparosságunk társadalmi helyzetét. Földműveléssel foglalkozó lakosságunk nagy százalékát véve figyelembe, egrárius ország vagyunk, azonban ma már nem csekély értékű az iparunk sem. Aki figyelemmel kisérte az utó obi évtizedek ipari alkotásait, láthatta, hogy azokat elismerésre méltóknak találták Európa müveit nemzetei is. Az érdekes magyar ősipariól iparunk mai fejlettségiig, a fejlődésnek mekkora emelkedő útja vezet eil Szent István nemcsak a keresztény hitre téritette a magyarokat, hanem az idegen országból behozott szerzetesek földművelésre, iparra tanították a népet. Azok a kiváltságok, amiket a mesteremberek nyertek, mutatják munkájuk megbecsülését. Az iparosok egész városokat népesítettek be. A fejlődést csak a sok háború akasztotta meg. Békés világban még gyorsabb haladást ért volna el. Sajnos, a gyáripar nem tartott lépést a kézműipar fejlődésével, legalább is nem úgy, amint ipari terményeink azt lehetővé tették volna, különösen a felvidéken. így érthető a felvidéki nép kivándorlása, megritkulása. A nagytőkének, nagybirtoknak, az államnak és részvén) társaságoknak kellett volna elöljárniok, hogy kiszorítsák a külső gyári ipartermékeket, kielégítsék a szükségleteket és biztosi sák a szegényebb termelő vidék népének megélhetését. A nyersanyagot elszállították és elszállítják azok, akik azt drága pénzért hozzák vissza feldolgozott állapotban. Ha elgondoljuk, hogy mily drágán vesszük tűzifánkat, hogy el kell adni kenyérnek valónkat, egyéb szükségleteink fedezése céljából, akkor ismerjük meg hazánk földjének áldásait és gazdasági nyomorúságunkat. A világháború villámütésének kellett kinyi’ni szemünket, hogy lássuk, mit vesztettünk, hová jutottunk, Minden birtokunk csonka hazánk földié csupán. Termelő munkát végez a földműves, de kiegészítő munkájával az iparosság is és kereskedelem es forgalom nélkül sem élhetünk. Versenyképes iparosra, kereskedőre van szükségünk, ezt pedig csak az iparosság szellemi szinvona Iának emelkedese biztosíthatja. A haladás titka, hogy ez a fontos társadalmi osztály ismerje meg a maga értékét, ismerje meg feladatának súlyát és nemzetigazdasági értékét és hazafias lelkesedéssel törthessen előre, keresve minden megillető téren az érvényesülést. Értékes munkát végez íz iparos, ha jól érti mesterségét és fokozza n üveltségét, de tekintélyt kell magának biztosítania társadalmi i működésével is és bekapcsolódásával a nemzet müveit és hazafias közösségébe. Történelmi múltúnkban iparunk fejlődése, iparosaink kimüvelődése különösen a vegyesházból származott királyaink alatt haladt előbbre Az iparosokat a városokban telepítették le, anoi már a társad »Imi élet fejlettsége is magasabban állott. Városi helyen könnyebb volt a gyermekek neveltetése. Az iskolázott egyének nagy számat iparos szülök nevelték és nevelik fel. A cehrendszer az iparosok egyesületben való tömő ülése, nemcsak az ipar fejlődésének, hanem egyszersmint erkölcsi tekintélyüknek is fokozója volt. becsülesre emelte az iparosokat. Egyes váiosrészeket bizonyos mesteremberen foglaltak le, akik általános megbecsülésben részesültek, kik a város vezetőtaná- csában foglaltak helyet, sőt régebben mint tiszteletbeli tisztviselők (polgármesterek, városgazdák) is tekintélynek örvend ek. Az 1872-ik évi szabad ipartörvény visszafejlesztette az ipart, különösen a kisipart. Az újabb ipartörvények már a fejlődés éidekeit szolgálják. Az álruházott hatáskörben hatósági feladatokat is végző ipartestületek és az iparosok társadalmi és egyéb egyesületei igen nagy mértékben felemelték a magyar iparosság színvonalát és kisebb helyeken is a tagok művelődésének valóságos iskolái, Könyvtáraik, előadásaik, társas összejövetelein általános figyelemre és megbecsülésre érdemesek és a fokozott igényeket is kielégíthetik. Iparosaink immár tekin élyt biztosítottak maguknak nem csak ipari képzettségük fejlesztésével, hanem általános műveltségűk emelkedésével és társadalmi szereplésükkel is, mely hazafias társadalmunk jelentős tényezőjévé tette iparosságunkat. Minél inkáob hivatása magaslatán fog áliani, annál biztatóbban int felénk a jobb jövő képe, mely régi dicsőségünk, régi gazdagságunk reményeivel kecsegtet. . Aranybánya a jól elsajátított ipar. Derék, hasznos tagja a társadalomnak a becsületes, képzett iparos. Bár virágoznék szegény, elhagyott hazánkban tudomány és művészet, kereskedelem, földmivelés, hogy volna búzánk, mézünk, aranyunk, s mindig fejlettebb magyar iparunkl _________ Mai számunk közli a Hév. r&kosszentmilialyi menetrendjét«
