Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1928-07-29 / 31. szám

4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 31. szám. a modern hygiénia követelményeinek jó, kéuyelmes és biztos üzemi vízellátás nélkül. A tapasztalat bizonyítja, hogy még víz­szivattyú és tartány felszerelésével sem küszöbölték ki mindenütt a vízhiány bajait, mert a kézi szivattyú meghajtása nehéz, kényel­metlen, a járgányos szivattyú pedig épen a legnagyobb meleg­ben nem működik, mert a lovak a nagy, nyári dologidőben el vannak foglalva Mindenki könnyen segíthet magán, ha felszerel­teti az „Artic“ legújabb typusu házi vízszivattyúját. Térfogata kicsi: 2 m. magas, 19 cm. átmérőjű. Áramfogyasztása minimális. Teljesítménye 15 m. emelő magasság mellett percenkint legke­vesebb 10—15 liter. Ezek az adatok azonban a legszerényebben vannak számítva, mert a tapasztalat szerint még 24 m. emelő magasság mellett is ezen szivattyúval percenkint 12—13 liter vizet nyerhetünk, mig kisebb magasságoknál (16-17 m.) 30—35 perc alatt 1 köbméter vizet szállíthatunk. Kertöntözésnél közvet­lenül a kutból 6 méterre löveli a vizet a sugáreső végétől szá­mítva. Világitó áramba kapcsolható, nem kell hozzá külön árammérő óra. Tartány nem okvetlenül szükséges, mert vizet közvetlenül a kutból is kaphatunk. Kezelése egyetlen bemutatás után elsajátítható. Ára helyt, raktárban P 285. — azaz kettőszáz­nyolcvanöt pengő. írjon az „Artic*-nak, Újpest, Árpád-ut 40. s a vállalat díjmentesen kiküldi önhöz mérnökét, aki felvilágo­sítással szolgál vízellátását illetően. A Phőbustól áramkedvez­ményt kap szivattyújának áramfogyasztása után. Kedvezd fizető feltételek. Nagyobb teljesítményű szivattyúkra készséggel szol­gálunk díjmentesen árajánlattal. Érdekes uj vállalkozás. Érdekes uj vállal­kozás van keletkezőben Rákosszentmihályon. Nagyobb- szabásu autófuvarozó vállalkozásról van szó, melynek kocsijai az utak bármilyen állapotával megküzdenének és a közönségnek a helybeli garázsban bármikor ren­delkezésére állanának. Családok, társaságok igy előnyös árért bérelhetnének órákra, fél- vagy egész napokra kocsit és az éjjel kintrekedő vendégek hazautazása se okozna többé gondot. Az engedély ügye jelenleg a belügyminisztériumban várja az elintézési* Az éjjeli vonat. A Hév. nem reagál Rákos­szentmihály feljajdulására és a szombaton és ünnep­nap járó egyórai vonat még mindig elkerüli közsé­günket. Az igaz, hogy a közönség is elég közömbösen tűri a helyzetet s igy — úgy látszik — ez a kérdés is szépen elposványosodik. Most, hogy az autóközlekedés immár lehetővé vált Rákosszentmihályra, sokat is vesz­tett jelentőségéből az éjjeli vonat ügye, mert hiszen alig számottevő költség árán könnyen pótolja a villa­most a taxi, mely gyors, kellemes és ma már, külö­nösen nagyobb társaság számára nem is túlságosan drága. Végeredményében tehát a vasút válik majd vesztessé. CSARNOK. 1 Cserkészeink naplójából. Irta: Benczik Lajos. II. Azután a vármegyeházára mentünk, amelynek régi börtönét (falán kálváriával,) és rabok készítette érdekes díszítésű, régi kovácsolt vaskapuit néztük meg. Innen a tudomány csarnokába, az érseki lyceumba mentünk, melynek épülete a barokk építészeti iránynak legszebb alkotása hazánkban. Itt különösen a barokk templom, mennyezetén a mennyországot ábrázoló freskóval; a kb. hatvanezer kötetet számláló könyvtár, vitatkozó és dísz­terem ejtettek ámulatba. Érdekes freskó még a trienti zsinatnak és az egyetem négy fakultásának illusztrá­ciója. Az a vetítő készülék pedig főkép a kisebb cserkésztestvérek tetszését nyerte meg, amely az egy­kori csillagvizsgáló torony asztalára vetítette az Egri­utca vidéki városi életét. Most értünk figyelmesen, ájtatos lélekkel ennek az érfékekben bővelkedő városnak legnagyobb kincsé­hez, az érseki főszékesegyházhoz. A város felett király­nőként uralkodó katedrális számos lépcsején felfelé haladva, először a két szent magyar király: Szt. István és Szt. László, majd az apostolfejedelmek Szt. Péter és Szt. Pál grandiózus szobrait szemléltük meg, majd pedig az előcsarnok egyik hatalmas oszlopát mértük meg cserkészmódra. Négy cserkész tudta körülfogni, kitárt karokkal. De az igazán csodálni valót a székes- egyház belseje nyújtotta számos és pompás oltárával, festményével (köztük ami Szt. Mihály főangyalunk képe is), szószékével, keresztutjával. Különösen az Oltári- szentséget őrző főoltár gyönyörű és megható. Gyönyörű a remekbe készült oltár maga és faragott gyertyatartó sora, megható látványt nyújt az oltár alatt szent Simplicius mártír részben valódi, részben imitált csontváza. Az Anyaszentegyház felszentelte falak után, a történel­mileg szent falmaradványokat kerestük fel. Bejártuk az ősi egri várat, amelyet Dobó István védelmezett hajdan. Láttuk útjait, bástyáit, ágyúit, Dobó síremlékét stb. Felkerestük a vár irodalmi megörökítőjének, a modern magyar regényírás legnépszerűbb alakjának, Gárdonyi Gézának sírját. S mikor már lelkünk, sze­münk, értelmünk betelt a számos impresszióval, vissza­tértünk szállásunkra, ahol ebéd után megpihentünk. Pihenés után búcsút intettünk a városnak, mely pár óra alatt oly számos ismeretben gyarapitott és útnak indultunk. Néhány órás gyaloglás után, 12 km-t hagyva magunk mögött, Egerbaktára értünk. Itt a falu jegyzője, parancsnokunk előzetes felkérésére, alkalmas táborhe­lyet mutatott. Csakhamar serény munkához láttam. Sátorverés, tüzhelykészités, tej, viz, szalma szerzésének munkája várt ránk. Bizony, öreg este lett, mire vacso­rához a földre ültünk. Vacsora után pedig a tábortüzet vettük körül és a nap tanulságait beszéltük meg. Majd közös esti ima és ének után, sátrainkba vonultunk vissza. Csakhamar mély csend lett a táborban. Csupán az éber őrök léptei hallatszottak. Alig vetette sugarát a nap a táborra, már is teljes tüdővel fújta az ébresztőt Kereki Gyulus. Ám a még éberebb parancsnokék már misézni indultak ekkor a templomba. Ez alkalommal a csapat nem tartott velük, mert kora reggel kellett a sátorbontást elvégezni s a reggelit elkészíteni, amelynek elköltése után indulást rendeltek el Sírok község felé. Utunk rendkívül változatos volt. A 250—300 méter magas hegyeknek sorozatos láncolata húzódott jobra-balra az utunk mellett, imponáló fenséggel, hol kitűnő tiszta levegőt élveztünk. Bizony dél lett, amire a faluba értünk. A hosszú ut fáradsága mellett még az éhség is jelentkezett, még pedig ugyancsak vehemensen. És itt csaknem baj volt. Bizony egyedül fáradhatatlan parancsnokunknak köszönhető, hogy ebédhez jutottunk, mert a községben semmit, de semmit sem adtak. 0 volt az, aki csakhamar jóformán semmiből, kétfogásos ebé­det főzött, amelynek gyors elfogyasztása után megpihen­tünk. A pihenő után a faluban tettünk látogatást, ahol a plébános jóságából az elemi iskola egyik termében ütöttünk szállást. Itt volt az uzsonna, mely után a Tárná patakban fürödtünk meg. A nap hátralévő részé­ben a plébános szérüs kertjéből kapott szalmával tet­tük fekhelyeinket puhábbá és kellemesebbé. Vacsoránk jó étvágyai történt elfogyasztása után a nap eseménye­iről rövid megbeszélést tartottunk, majd esti imánk után pihenni tértünk. (Folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom