Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-07-22 / 30. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKB 30. szám. Uj zenekar. A Bpesti Gazdálkodók egyesületének rákosfalvai fiókja az ifjúságból, a cserkészekből és a leventékből egyelőre 20 tagból álló fúvós-zenekart szervezett. Az uj zenekar tagjai máris szorgalmasan gyakorolnak és készülődnek legközelebbi bemutatójukra. Az automatikus vízvezeték, az országos érdeklődésről, melyet egy közismert újpesti részvénytársaság házi viz- vezetékkészülékeivel keltett fel, lapunk hasábjain már megemlékeztünk. Az önműködő üzemü hydropneumatikus házi vízvezeték előnyét a nagyközönség, úgy látszik, felismerte, — legalább is erről tanúskodnak a céghez beérkezett tömeges megrendelések. Az önműködő vizvezetékkészülék előnye az eddig ismert szivattyúkkal szemben az, hogy bár tartáy nem kell hozzá, mégis nagy vízmennyiséget (percenkint 60—80—100 liter) szállít 30 -50 méter magasságba is. Télen nem fagyhat be, nyáron nem melegedhet fel, s közvetlenül a kutból szállítja a vizet. A lakás (konyha, fürdőszoba, 0. 0.) a kert és a gazdaság vízellátását ideálisan biztosítja. A központi vízvezetéket tökéletesen pótolja. Üzeme rendkívül olcsó, mert a villamos áramon kívül a levegő nyomása szolgálja a készüléket. A budapestkörnyéki községekben, mint értesülünk, a fenti szivattyukészülékekkel kapcsolatban rendkívül praktikus mozgalom, vagyis társadalmi akció indult meg, amely abból áll, hogy a szivattyukészülékek rendkívül nagy teljesítőképességére való tekintettel két-három, vagy négy egymás mellett lévő ház, vagy villa vízvezetékeit egy készülék látja el vízzel. Mivel ily módon a költségek megoszlanak, bárki könnyűszerrel rendeztethet be magának vízvezetéket s teremtheti meg vidéki házában a nagyvárosi vízellátás minden kényelmét. A készüléket, vételkényszer nélkül, bárki megtekintheti a cég bemutató termében. Kedvező fizető feltételek. Cserkészeink naplójából. Irta: Benczik Lajos. I. Mint ismeretes, a „Szent Mihály“ cserkészcsapat ezévben rendezi első nagyobb szabású táborozását. A csapatot, működését, tábori munkáját nemcsak ismerjük, hanem szeretjük és mindenkor figyelemmel kisérjük. A cserkészfiuk pedig hálával ami szeretetünkért és adományainkért, meg hogy viszontszeretetüknek tanu- jelét adják, tábori életükből szerzett ismereteikből mutatnak be nekünk egyeí-másí. Ezeket a tanulságos naplórészieteket ismertetjük, bizonyára kedves csemegéül szives olvasóink számára: 1928. julius 9. este 11 ó. Táborba indulunk. E táborozás, amely csapatunk első nagyobb szabású tábori élete, két részből áll: mozgó és álló táborból. Most csakugyan mozgunk. A dübörgő személyvonat mozgat, sőt repít minket a vak- sötet éjszakában. Ma este hagytuk el az otthont húszán és indultunk Alexy Rezső csapatparancsnokunk vezetése alatt mozgó táborunkba. De mielőtt elénekeltük volna a „Megjött már a fecske-madár, Fészket rakott nálunk, Hívogat már a napsugár, Nagy táborba vágyunk.“ cserkésznótát, a templomba mentünk, hogy imádságos lélekkel kérjük és érdemeljük ki a jó Isten kegyelmét tábori munkánkra. Ima után az édesanyák mosolygó könnye, az édesapák utolsó intelme, cserkésztisztelgés, kendőlobogtatás és dobhártya épségét veszélyeztető „haj, haj, hajráá“- zás között villamosra léptünk és hangos jókedvvel érkeztünk meg a keleti pályaudvar hatalmas csarnokába. Itt azután vonatszakaszunkat teljes cserkészkényelemmel rendeztük be az éjszakai pihenésre. A bakancsszijat lazára tágítottuk, a kemény faülésre takarót borítottunk, hátizsákot tettünk fejpárnának, egyszóval ágyaztunk. Parancsnokunk pedig utolsó jelentését irta a táborba szállásról, amit közvetlen indulás előtt kell készíteni. Ketten is segítettek neki, Krieger György helyettes parancsnok és a mindig vidám Poros Gida, az első táboriörs vezetője. Vonatunk 10 óra 20 perckor indult neki a sötét éjszakának. Mindjárt indulás után pihenni készült Cserhalmi Sanyi, a második őrs vezetője, de az ifjabb testvérek „Ne hidd te azt“ kiáltással (ugyanis ez Sanyi barátunk szavajárása) és hangos kacagással tovább tolták kissé a lefekvés idejét. Végre mégis lefeküdtünk a padra, vagy fel a csomagtartó helyre, ki erre, ki arra. Még el is sötétítettük fülkéinket, a lámpákra csatolt nagykarimáju kalapunkkal. A sötétben én sem erőltetem tovább az írást. Leteszem a ceruzát, naplót és... figyelek. Figyelem, hogyan kezdődik meg az éjszakai cserkészőrség már itt a vonaton, hogyan rakják vissza az őrséget teljesítő fiuk alvó társaikra a lecsúszott takarót. Érdeklődéssel figyelem ... majd a biztonság érzésével nézem őket. Elszáll az érdeklődés, lecsukódnak a szempillák. Megpihenek nyugodtan, hiszen álmom fölött cserkészfiuk őrködnek «.. Julius 10. Kedd. A mai nap korán kezdődött. Már éjjel két órakor felkeltettek minké*. Szükség is volt rá, mert negyedhárom után már Füzesabonyba érkeztünk. Itt csakhamar csatlakozást kaptunk és már félnégy órakor Egerben voltunk. A megszakított éjszakát az egri váróterem puhának igazán nem mondható padjain és asztaltetején fejeztük be. Korán reggel azután bementünk a városba. A főreáliskola egyik termében helyezkedtünk el. Az iskola udvarán reggeli tornával tettük ismét hajlékonnyá a szokatlan alvó-helyzetben merevvé vált tagjainkat, s igy, mire a mosdást befejeztük, frissek, elevenek lettünk mindnyájan. Majd átmentünk a zirciek templomába, ahol parancsnokunk szentmiséjén vettünk részt. Reggeli után neki indultunk a városnak. A helybeli „Dobó István“ csapat két cserkésze kalauzolt minket. Először a hires egri uszodán lubickoltunk végig, határtalan jókedvvel. így pl. azon is jól mulattunk, hogy Peccol Dinó nagy elhatározással felment a magas ugróállványra, határozott lépéssel megközelítette az ugródeszka végét, napóleoni arccal végignézett rajtunk, sőt a vízbe is belemélyitette tekintetét és a legutolsó percben visszafordult. Lett erre persze óriási kacagás. Vége-hossza se volt a sok mókának, játéknak. Bizony nagy huzódozással, visszaugrásokkal hagytuk el a pompás vizet. (Folytatjuk.) SASHALMI HÍREK. Rovatvezető: Zagyva József. Az épülő róm. kath. templom. E héten megkezdték a sekrestye és oratórium vakolását, sőt talán a szentélyét is. A szentély harmadik nagy festett ablakának is akadt gazdája, még pedig a testvér rákosszentmihályi egyház egyik nemes áldozatkészségéről ismert hive ajánlotta fel Radomszky Mihály isk. igazgató utján a 950 pengőbe kerülő díszes ablakot. Műsoros művészi estély. A sashalmi Stefánia Szövetség anya és csecsemővédő intézete vezetői Molnár Mária védőnő és dr. Szakter Károly főorvos, karöltve a község vezetőjével és a Mansszal, nívós estélyt rendezett a Postáskörben az intézet felszerelése javára. Sándor Erzsi, Hillinger Margit, Krasznay Elek, Fenyő Árpád kiváló szereplését a nagyszámú közönség nagy elismeréssel fogadta. Sajnos azonban, az ilyen művészi előadásra Sashalmon még nevelni kell közönséget. A tanfelügyelő üdvözlése. A sashalmi állami iskolák tantestületei és a Pestvármegyei általános tanító
