Rákos Vidéke, 1928 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1928-06-10 / 24. szám
XXVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1928. vasárnap, junius 10. 24. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Iparpártolás. Előre kell bocsájtanom azt, hogy az ipar és kereskedelem terén, különösen annak nemzetközi vonatkozásában laikus vagyok. Éppen ez okból ne várjon tőlem senki szakszerű értekezést. Az alábbi szerény sorok csak arra szolgáljanak, hogy az érdeklődést ez irányban felkeltsék. Az utóbbi évek során látogatott budapesti nemzetközi vásárok alkalmával szerzett tapasztalataim csak megerősítettek abban a meggyőződésemben, hogy fokozottabban kell a magyar iparért tenni, cselekedni. Amikor pedig lapom közgazdasági rovatába vetek egy pillantást és azt olvasom belőle, hogy külkereskedelmi mérlegünk sok-sok millióval passzív, úgy lehetetlen közömbösnek maradnom. Úgy érzem, hogy ilyenkor, e nehéz időkben nekünk, magyar fogyasztóknak kell aktívabbnak lennünk, mert minden fillér, ami fölösleges holmikért külföldre vándorol az én erszényemből is sodorja a filléreket közvetve vagy közvetlenül. Én — a laikus — tehát tovább fűztem a gondolatot és elhatároztam, hogy felcsapok magándetektívnek. A tapasztalat nagy tanítómester -- tehát nyomozni kezdtem. Körülnéztem, hogy mik azok a dolgok, amire nekem, az állam egyik kisjövedelmű, tehát kisfogyasztó polgárának majd mindennap szüksége van és rövid időn belül — természetesen nagy körültekintéssel és utánjárással összekötve — immár meg is nevezhetek hamarjában egy pár cikket, amelyeket mi hallatlan pazarló kedvünkben — ellenségeinktől vásárolunk. Itt van például a tisztálkodás kérdése: a szappan. Tömegesen látok a kirakatokban francia, stb. szappanokat. Meggyőződtem, hogy pompás, jó szappant gyártunk mi is, ugyancsak kitűnő kölnivizet állítunk elő, mely teljesen kielégítheti egy diszkrét magyar uriasszony és úriember igényeit, csak szerényen be kell érni ezzel is. Hölgyeim és uraim, a francia szappan nem mossa le rólunk a szennyet, nekem úgy tetszik, hogy ellenkezőleg: piszkosabbak leszünk tőle, a francia parföm pedig nem illatozik, hanem enyhén szólva — Trianontól szagos. Szerencsétlen magyar emberek millióinak véres verejtékével teljes, szörnyű, szinte jóvátehetetlen nyomorúságok özöne száll belőle, ezt gondold meg, valahányszor ilyet kínálnak neked. Fölösleges a cseh textilgyárak törölközője, mert a pompás, háziszőttes magyar törülközőnek nincs párja. Nem puhít el, hanem egészséges vérkeringést idéz elő és ami a fő, — magyar kéz gyártotta, ára pedig magyar családnak ad kenyeret, Rossz ize van annak a fogpépnek és szájvíznek az én számban, amit Bécs- ben gyártanak, mert rájöttem, hogy mi is egészen kiválót tudunk előállítani, — olyat, amelyiknek nincs rabló ize. Miért várjuk oly szivrepesve tavasszal a cseh túrót, amikor a hortobágyi éppen olyan pompás, mint amaz, csak az a különbség, hogy nekem még jobban ízlik, mert tudom, hogy minden falattal, amit ebből megeszem, magyar véremet segítem. Tekintélyes ösz- szeget dobunk ki külföldi sajtokért, holott a magyar trappista és magyar ementhali elsőrangú, tápláló és mégis olcsóbb. A békebeli Budapestnek mindig eseménye volt a pilseni, kulmbachi és más bajor sör. Lehet, hogy akkor megengedhettük magunknak ezt a luxust, hiszen gazdagok voltunk, — de ma már nem. Kár minden cseppért; — a magyar sör éppen olyan jó, mint amaz — és olcsóbb. Sok pénzt adunk ki külföldi csokoládéért, — de hála az ébredező tetterős magyar iparnak — ezt is olyan minőségben állítjuk elő itthon — a különféle cukorkákkal együtt, — hogy versenyen felül állanak. Már évek óta nem használok, csak itt készült férfiharisnyát — olcsó és kiválóan tartós és csak nem régiben fedeztem fel, hogy igen jó minőségű női selyemharisnyát is lehet kapni, — mely éppen azért, mert magyar gyártmány — legalább 50 százalékkal olcsóbb. Elárasztanak bennünket külföldi cipőkrémekkel, holott az én cipőm magyar pasztától ragyogóan fényes és a bőrt — évek tapasztalata alapján mondhatom — éppen n:m rongálja. A külföldi cipőkrém ragyogása csak nyomorúságunkat és élhetetlenségünket tükrözi vissza. Nincs szükségünk a cseh gyári hegedűre sem, mert már mi is készítünk igen jó hangszereket, csak következetesen ezt kutassa és kérje az a magyar szülő, aki hegedűre akarja tanítani gyermekét. Közhiedelem, hogy csak a perzsa szőnyeg tartós és szép. Megengedem, hogy olyan példányok kerülnek belőlük, amelyek utolérhetetlenek. Általánosságban azonban ezek megfizethetetlenek egy középosztálybeli magyar család számára. Nagyon szép és épen olyan tartós magyar perzsa szőnyeget azonban már inkább be tudunk szerezni, mert annak ára igen jutányos és ezenfelül — magyar ember művészi munkáját jutalmazza. Helyszűke miatt nem folytatom, — de a sor még távolról sem ér véget. Minden lelkes, tisztességes magyar ember folytathatja a nyomozást, saját vagyoni viszonyai és szükségletei szerint, tegye ezt azonban hittel, lelkesedéssel. Tegye ezt azzal a meggyőződéssel, hogy annak a szent közösségnek, amely őt arra kényszeríti, hogy a magyar határok között éljen, amelynek szép nyelvét beszéli, kenyerét eszi, levegőjét szívja — ezzel is tartozik. íme, hirtelenében egy pár árucikk, melyet igy gyorsan, emlékezetből leírtam, rendszertelenül, ahogy eszembe jutottak. Lesznek nálam tapasztaltabb, agilisabb törekvőbb emberek is, akik talán négyszer-ötször ennyit is kinyomoznak. E pár sorral — mint már jeleztem — csak rá akartam mutatni a magyar fogyasztó kötelességére. Szeretném azonban, ha az iparos is áíérezné kötelességét, mely nem kisebb, mint a fogyasztóé. Méltányos árért, jó minőségű árut szállítani, pontos, becsületes
